– 2024 politikai címkéül a „választási szuperév”-et kapta. Ugyanakkor Ön korábban azt mondta: ez az év az erdélyi magyarság nagy erőpróbája lesz. Hogyan sikerült ez az erőpróba? 

– Az erdélyi magyar közösség erős nemzeti, közösségi összefogást, erőt jelenített meg a romániai politikában. Erre nagyon büszke vagyok. A magyar közösség az elmúlt évek munkáját értékelve, illetve felismerve a rengeteg kihívást, amellyel szembenézünk, döntött úgy, hogy megőrzi a képviseletét. Tehát 2024 politikai szempontból, a választások szempontjából sikeres év volt, de a siker mindenekelőtt az erdélyi magyaroké, és csak utána a politikusoké. Ehhez 2025-ben meg az előttünk álló években így is kell viszonyulni. Nagy kihívás volt az RMDSZ-nek, hogy egy egész éves választási kampányt úgy tudjunk végigvinni, hogy folyamatosan megszólítsuk a közösséget, és közben tudjunk készülni az utolsó nagy megmérettetésre is. Azt gondolom, az összes probléma és minden tévedésünk, hibánk ellenére a szervezetnek sikerült a 2024-es esztendőt politikai értelemben is jól promotálnia. Ilyen szempontból is elégedett lehetek.

– A parlamenti választások után, az év végén PSD–PNL–RMDSZ–nemzeti kisebbségek frakciója kormánykoalíció alakult. Elégedett ezzel a felállással? Működőképesnek tartja?

– A kormányra lépésünket illető tavaly év végi egyezséggel kapcsolatban sincs elégedetlenségre okunk. A kampányban azt mondtuk, hogy kormányra kell kerülnünk, és folyamatosan azt a visszajelzést kaptuk, hogy az erdélyi magyarok nagy többsége támogatja ezt a célkitűzést. Ugyanakkor a kampányban azt is hangsúlyoztuk, hogy a kormányzás mindig az állampolgárok érdekeit kell szolgálja: meg kell védeni az egyszerű embereket, a kis- és középvállalkozókat, azokat, akiket igazságtalanság ér, és dolgozni kell az egyenlőtlenségek leküzdésén. A kormányzatban nekünk nagyon nehéz körülmények között is ezt kell végezni.

– Két tárca, a pénzügyminisztérium és a fejlesztési minisztérium vezetését kapta meg az RMDSZ. Erről Ön úgy fogalmazott, az RMDSZ nehéz időszakban, mély politikai válság és romokban heverő költségvetés közepette vállal olyan tárcákat, amelyek nagy felelősséggel járnak, de irányításukkal lehetőség van arra, hogy „ne a polgárokkal fizettessük meg a költségvetési hiány lefaragásának költségeit, illetve a gazdaságot a vállalkozók számra kiszámítható környezetté tegyük, a beruházási programok továbbvihetők legyenek”. Ha ez nem sikerül, sokan fognak ujjal mutogatni az RMDSZ-es tárcavezetőkre – tart-e attól, hogy hátrányuk származik a vállalásból?

– Azzal, hogy először vezeti RMDSZ-es politikus a pénzügyminisztériumot, szintet léptünk, tehát még nem volt arra példa, hogy ilyen jelentős tárcát vezessünk. Ez többletfelelősség és többletkihívás, de mi akartuk így, „egy csomagban” a fejlesztési tárcával. Látva, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, a költségvetés, azt mondtam, a fejlesztési minisztériumnak a mi irányításunk alatt a pénzügyminisztérium nélkül nem sok értelme van. A pénzügyminisztériumon keresztül szinte minden fontos területre rálátásunk van és beleszólásunk bizonyos helyzetek alakulásába. Igen, sokan felteszik a kérdést, hogy vajon nem az RMDSZ-en próbálják-e elverni a port a nagy költségvetési hiány, meg egyáltalán az ország gazdasági helyzete miatt. 2024-ben borzasztó nagy, 8,6%-os volt a költségvetési hiány, de emellett strukturális problémák is vannak. Ezt nem lehet az RMDSZ-en elverni, mivel nem mi okoztuk. Mi ezen a helyzeten javítani fogunk: terveink szerint az idén a költségvetési hiány 7%-os lesz, és úgy fogjuk javítani a költségvetés helyzetét, hogy nem emelünk adókat – viszont a kiadásoknál lesznek megszorítások. Nem az állampolgároktól veszünk el, a „diétát” az állami intézményekkel kezdjük. Valóban van abban rizikó, ha nehéz helyzetekben plusz felelősséget vállalunk. Értem és méltányolom az aggódó hangokat, de az az igazság, mérlegelni kellett, hogy a kormányban eszközök nélkül leszünk, vagy pedig olyan eszközt is a kezünkbe veszünk, amellyel eddig mi még nem élhettünk. Ha szabad parafrazálni politikai kontextusban Márton Áront, Erdély szentéletű néhai püspökét, azt mondom: az RMDSZ vállalja, és nem futamodunk meg a munkától. Az összes kockázattal számolva mi tudjuk úgy végezni ezt a feladatot, hogy nemcsak az ország költségvetését fogjuk rendezni, hanem a közösségünket is segítjük a kormányzatból, kormányzati eszközökkel. Mindez a fejlesztési minisztériumra is vonatkozik. A fejlesztési minisztérium is kulcskérdés, ezért is kértem a tárgyalásokon párban a pénzügyminisztériummal. 

– Mit gondol az aktuális politikai válságról? 

– Valóban nagy és mély politikai válságban van az ország, bizonyos értelemben példátlan helyzetben, hiszen államelnök-választást nem szokás érvényteleníteni, és az államfő még mindig számtalan megindokló jellegű minősített információval adós a lakosság felé. Az állampolgárok várják a magyarázatot a történtekre, és jogos a felháborodásuk, mert nem kapnak válaszokat. Az államelnök-választás érvénytelenítése kapcsán Romániának a nemzetközi partnerek előtt is felelnie kell, ugyanis nemcsak az állampolgárok, hanem a nemzetközi partnerek részéről is bizalmi válság van. Szerintünk ebből a politikai bizalmi válságból egyféleképpen lehet kijönni: az illetékesek magyarázatot kell adjanak arra, hogy miért érvénytelenítették az év végén a választást, illetve mielőbb meg kell szervezni az új államelnök-választást. 

– És mi a véleménye az új politikai jelenségekről?

– Csak annyit mondanék, hogy az AUR-t, a SOS-t, POT-ot, annak ellenére, hogy közvetítenek szuverenista hangzatú üzeneteket, továbbra is csak szélsőjobboldali pártoknak nevezném. Azt látni, az AUR és az elnöke mindent megtesz azért, hogy szalonképessé tegyék magukat, és ennek az a veszélye, hogy kormányzó párttá válthatnak. Jelenleg az ellenzék fő ereje, a leghangosabb és leginkább figyelmet felkeltő személyisége George Simion, akinek középtávon jó esélye van arra, hogy politikailag erősödjön. Mindezt aggasztónak tartom, és ezért is mondom, hogy a politikájuk, programjuk szélsőjobboldali elemeit kell kiemelni, mert azzal van a probléma, és nem pedig azzal, hogy néhány témában valóban mondanak olyan kijelentéseket, amiket én is, más is, és minden jóérzésű ember mond, legyen szó a háborúról, a családról vagy az emberi méltóságról. Csakhogy ezeket felülírja a magyarellenes, xenofób, antiszemita szélsőjobboldali üzenetük.

Közben elnökválasztásra készül az ország, május 4-én és 18-án ismét az urnákhoz járulnak az állampolgárok, és a társadalomban felgyülemlett sok méreg, düh, feszültség majd ott fog kitörni, az emberek ott fogják kinyitni a szelepeket, pecséttel a kezükben.

Ezért mondom, hogy a kormánykoalíciónak is nagy segítség lenne, hogyha immár a mandátumának hosszabbításában lévő államelnök lemondana és a hivatalának vezetését átadná a szenátus elnökének. Ezzel a lépésével semmilyen előírás nem sérülne – sőt, eleget tenne az alkotmányos kötelezettségének –, és a koalíciónak adna egy lehetőséget, mert addig, amíg ő hivatalban van, az elnökválasztás róla fog szólni, és összekötik őt a koalíció jelöltjével. 

– A koalíció közös államelnökjelöltje Crin Antonescu, de a két nagyobb pártból hallani őt megkérdőjelező, sőt ellenző hangokat. Ha ezek erősödnek, felbomolhat miatta a koalíció? 

– Nem fog felbomlani emiatt a koalíció. Ugyan először én javasoltam Crin Antonescut államelnökjelöltnek, de hogy bekerüljön a koalíciós megállapodásba, azt a szociáldemokrata elnök kérte. Ezzel a liberálisok is egyetértettek. Annak ellenére, hogy Antonescu nyolc éve visszavonult a politikától, alkalmasnak találom az államfői tisztségre, ugyanis megvan a megfelelő politikai rálátása, tudása és politikai tapasztalata a feladathoz. Úgy gondolom, tovább már nem mérlegelni kell, hanem nekivágni, kampányolni, és meg kell tudni verni a választáson a többi jelöltet. Győzni kell. Ez a legfontosabb. 

– Ön szerint kik lesznek az államelnökválasztás befutói?  

– A jelenlegi számok egyértelműen azt mutatják, Călin Georgescu második fordulós lesz, akárcsak Crin Antonescu. Hogy a második fordulóban ki fog győzni, az megjósolhatatlan.

Szerintem Antonescunak győznie kell, ezért a magunk helyén nekünk is erőfeszítéseket kell tennünk, hozzá kell járulnunk a győzelméhez, elsősorban azért, mert Georgescu egy szélsőséges, magyarellenes, ízig-vérig kisebbségellenes figura.

Nem rendszerellenes, hanem a régi, a `89 előtti rendszernek az embere.

– Alig telt el egy hónap, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) visszavonta a közigazgatásra vonatkozó törvénytervezetét, a téma újból napirenden van. Ezúttal Marcel Ciolacu kormányfő szorgalmazza, és azt szeretné, ha a februárban kezdődő ülésszakban a parlament megvitatná. Miként lehet kivédeni, hogy a székelyföldi megyéket ne „olvasszák be”?

– A februárban kezdődő ülésszakban nem tudunk semmit megvitatni, mert nincs tervezet. A miniszterelnök úr azt mondta, ezután fogják kidolgozni és javaslatokat fognak kérni más pártoktól is. Közigazgatási reformot sokfélét el lehet képzelni, jót is és rosszat is. Ha jó közigazgatási reformot akarnak végrehajtani, abban az RMDSZ partner. Mondok pár véletlenszerű példát: a kistelepüléseket nem összevonni kell a nagytelepülésekkel, hanem mentesíteni kell számtalan olyan fölösleges feladattól, amelyeket az önkormányzataik nem tudnak elvégezni. Lásd: nem kell minden kistelepülésen beszerzési osztályt működtetni, azt a megyei önkormányzat el tudja látni; nem kell minden önkormányzatnak jegyzőt tartania. Lehet csökkenteni az önkormányzati képviselők számát is, és még rengeteg más jó megoldást el lehet képzelni, de az a lényeg, hogy a közigazgatás közszolgáltatást jelent – nem profitorientált tevékenység, és jó közszolgáltatást kell kapnia mindenkinek. Lehet konzorciumokat létrehozni, ahol bizonyos feladatokat együtt végezhetnek el az önkormányzatok, de nem lehet összevonni, szétszakítani településeket, megyéket. Mindezekről csak népszavazással lehet dönteni, és ezt három törvény is előírja. Különben a megyék átszervezésére nincs semmiféleféle szükség. A mostani megyék meg kell maradjanak, de megyéken belül valóban lehet olyan megoldásokat találni, amelyek jobbá és könnyebbé teszik az ügyintézést. Az RMDSZ nem fog hozzájárulni egyetlen olyan közigazgatási átszervezéshez sem, ami a magyar közösségeknek hátrányos, mindegy, hogy ki és mikor terjeszti be. Tehát mivel nincs tervezet, és nem is tudjuk egészen pontosan, hogy milyen szinteket érintene a szociáldemokraták elképzelése, így csak annyit tudok mondani, hogy amíg mi kormányon vagyunk, s a többséghez adjuk a szavazatainkat, addig semmilyen számunkra hátrányos közigazgatási átszervezést nem fogunk támogatni. 

– Ha szükséges, meg tudják akadályozni? 

– Azt gondolom, hogy igen. Eddig is akadályoztunk meg sok elképzelést, de hangsúlyozom, az RMDSZ alapvetően nem ellensége a közigazgatási reformnak. Ellensége a székely megyék összeolvasztásának más román megyékkel, ellensége annak, hogy egy mechanikus számelvmódszer szerint, fejetlenül összevonjanak településeket, hogy a kisvárosokat községgé minősítsék, ellenségei vagyunk az etnikai arányok megváltoztatásának. Ismétlem: az észszerűtlen döntésekhez, amelyek a magyar közösség érdekeit veszélyeztetik, semmiképpen nem fogunk hozzájárulni.

– A rossz gazdasági helyzetben hátrányba kerül az erdélyi magyar írott sajtó is. Folyamatosan szűnnek meg a magyar nyelvű nyomtatott napilapok, nagymúltú, értékteremtő műhelyek tűnnek el. Kezelhető ez a jelenség? 

– Nincs orvosságunk a helyzetre. Évek óta látjuk az írott sajtó visszaszorulását. Az elmúlt esztendőben rengeteg fiatallal találkoztam, mindig megkérdeztem, honnan tájékozódnak, olvasnak-e újságot, híreket, elemzéseket. Azt válaszolták, nyomtatott sajtót nem olvasnak, hosszú cikkeket sem, legfeljebb 3-4 sort, tévét is csak ritkán, inkább videókat néznek, s szinte csak a közösségi médiát használják a tájékozódásra. A nyomtatott sajtó háttérbe szorulásának jelenségével jelen pillanatban nem tudunk mit kezdeni, talán annyit, hogy ehhez kell alkalmazkodni, a nyomtatott sajtónak is fent kell lennie minden közösségimédia-felületen. Azt látni kell, hogy a világban mindenhol megváltoztak a médiafogyasztási szokások, mindezek mellett is a nyomtatott sajtót nagyon fontos értéknek tartom, és mindenképp erőfeszítéseket kell tennünk az érdekében. Amit lehet, meg kell őrizni. Hála Istennek, hogy a Hargita Népe, a Háromszék, a Szabadság, a Népújság még megmaradt, de összességében ezt a brutális sebességű átalakulást éreznünk kell. A kérdés az, hogy tudunk-e alkalmazkodni.