– Mióta tölti be a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház ápolási igazgatói munkakörét, és mi az Ön feladata?  

– 2019-ben vettem át az ápolási igazgatói feladatokat. Jelenleg a szakápolók és a kisegítő személyzet munkájának koordinálásáért, valamint az ápolási folyamatok szervezéséért felelek. Korábban szakápolói végzettségemből kifolyólag több mint tizenöt éven át a sürgősségi betegellátásban dolgoztam. 

– Hogyan határozná meg területén a vezetői szerepet?

– Szétválasztanám a vezetést és az irányítást, bár két egymást kiegészítő fogalomként értelmezem őket. A vezetés arról szól, hogy közös célokat jelölünk ki, és motiváljuk a munkatársakat azok megvalósítására. Az irányítás pedig az erőforrások – elsősorban a humánerőforrás és az ápolási folyamatok – hatékony szervezését jelenti. A kórházban közel 1600 munkatárs dolgozik. Közülük 664-en szakápolók és további mintegy 350-en a kisegítő személyzet tagjai. Ebbe a kategóriába tartoznak a betegápolók és a takarítók is. Mondok egy példát: a hatékonyságot nagyban növeli, hogy szerepkörönként színkódok különböztetik meg a munkatársakat egymástól: az orvosok fehér öltözetet viselnek, a szakápolók fehér felsőt és zöld nadrágot, a segédápolók bordó színű ruházatot, míg a takarítószemélyzet kék egyenruhát hord. Ezt minden osztályon kötelezően feltüntetjük, és ehhez ragaszkodunk is, ugyanis a betegeket és hozzátartozóikat is segíti a tájékozódásban. 

– Az ápolói utánpótlás biztosítása is az Ön feladata?

– Ez a humánerőforrás-osztállyal közös feladat. A munkaerő-felvételnek szigorú jogszabályi keretei vannak, ezért ezen a területen szoros együttműködés szükséges.

– Hogyan néz ki egy átlagos munkanapja?

– A napot általában adminisztratív feladatokkal kezdem, majd osztályokat látogatok. Az ápolási személyzet mellett a konyha, a mosoda és a sterilizáló működésének felügyelete is hozzám tartozik, így a munkám jelentős része a szervezésről és a koordinációról szól. Azonban az egészségügyben nincs két egyforma nap: mindig új helyzetekkel találkozunk, amelyek szakmai és emberi szempontból is fejlődésre ösztönöznek. Hivatásom elsősorban kihívást, fejlődést és folyamatos tanulást jelent és hoz számomra. 

– Túlterheltek az egészségügyi dolgozók? 

– Sajnos a fáradtság és a túlterheltség jól érzékelhető, hiszen az ápolók nemcsak a közvetlen betegellátásban vesznek részt, hanem jelentős volumenű adminisztratív feladatot is végeznek. Emellett a magas betegforgalom és a folyamatos készenlét is komoly terhet jelent. 

– Melyik osztályok számítanak a legmegterhelőbbnek?

– Minden osztályon megvan a munka specifikuma, sajátos nehézsége. A sürgősségi betegellátó egység és az intenzív osztály különösen nagy fizikai és lelki terhelést jelent. Az onkológián elsősorban az érzelmi megterhelés jelentős, míg a pszichiátrián a kommunikációs és etikai kihívások kerülnek előtérbe. Az extra terhelés a bérezés keretében is el van ismerve, egyes osztályokon kompenzáló céllal pótlékokat kapnak az alkalmazottak, törvény szabályozza, hogy melyik osztályokon jár ez. A hatékony betegellátás alapja ugyanakkor a partneri kapcsolat. Az orvosok és az ápolók közös célja a betegek gyógyulása, ezért a kölcsönös tisztelet és az együttműködés elengedhetetlen. 

– Mit tesznek a kiégés megelőzéséért?

– A kórházban munka- és szervezetpszichológus segíti a munkatársakat, emellett több pszichológus kolléga is rendelkezésre áll. Fontosnak tartjuk az önismeret fejlesztését, a megfelelő munka–magánélet egyensúly kialakítását, és azt, hogy a dolgozók szükség esetén segítséget kérjenek.

– Melyek ma az Ön szemszögéből az egészségügyi rendszer legnagyobb kihívásai?

– A betegek részéről egyre nagyobb az igény az empátiára, a gondoskodásra és a személyes odafigyelésre. Ezek egyben az ápolói munka alapértékei. A szakmai tudás természetesen alapvető követelmény, de önmagában még nem elegendő. Egy jó ápolónak emberséggel, türelemmel és szolgáló szeretettel kell fordulnia a betegek felé. Ugyanakkor a növekvő betegszám és az adminisztratív terhek miatt egyre nehezebb elegendő időt fordítani minden egyes betegre, ezért olyan megoldásokat keresünk, amelyek hatékonyabbá teszik a munkafolyamatokat. Szeretnénk növelni azt az időt, amelyet az ápolók közvetlenül a betegek mellett tölthetnek. 

– Mi történik, ha egy beteg az ellátása kapcsán panasszal fordul a kórházhoz?

– Minden panaszt kivizsgálunk. Az ügyeket egy erre kijelölt bizottság elemzi, amely meghallgatja az érintetteket, majd megállapításokat fogalmaz meg és választ ad a panaszosnak. 

– Van jelenleg munkaerőhiány a kórháznál?

– Igen, bizonyos területeken van. A nyugdíjba vonuló kollégák pótlása, a gyermeknevelési szabadságon lévő munkatársak helyettesítése nagy kihívás, a létszámstop továbbra is nehezíti a helyzetünket. 

– Mennyire vonzó ma anyagilag az ápolói pálya?

– Úgy gondolom, az ápolói hivatás értéke nem mérhető kizárólag anyagi szempontok alapján. Természetesen vannak különböző pótlékok és juttatások, amelyek részben kompenzálják a munka nehézségeit, de ehhez a pályához elhivatottság kell.

– Milyen célokat szeretne elérni a közeljövőben?

– Az egészségügy folyamatosan fejlődik, ezért a szakembereknek is lépést kell tartaniuk az új módszerekkel és eljárásokkal. Belső képzéseket, külső továbbképzéseket és nemzetközi szakmai programokat szervezünk, illetve támogatunk. Folyamatosan arra törekszünk, hogy munkatársaink korszerű ismeretekkel rendelkezzenek, és a lehető legmagasabb színvonalú ellátást nyújtsák a betegeknek. Ugyanakkor a kommunikáció fejlesztését tartom az egyik legfontosabb feladatnak. Meggyőződésem, hogy a megfelelő kommunikáció számos konfliktust megelőzhet. Ezért rendszeresen szervezünk kommunikációs képzést, tréninget a munkatársak számára. A képzésben alkalmazott szituációs gyakorlatok segítenek abban, hogy a kollégák jobban megértsék a betegek helyzetét, például van olyan szerepjáték is, amelyek során az ápolók a páciensek szerepébe kerülnek. Ez erősíti az empátiát és segíti a betegközpontú szemlélet kialakítását.