– Borszereda. Mit jelent az Ön számára?

– Nagyon megtisztelő, hogy újra itt lehettem ezen a rangos eseményen. Mondhatom, hogy a kezdetek óta részt veszek rajta. Ez számomra nem csupán egy rendezvény, hanem egyfajta közösségi élmény is. Az év kiemelt eseményei közé tartozik, és örömmel képviselem itt, a keleti végeken a Balatont – idén egyedüliként abból a régióból.

– Milyen borokat hozott magával?

– A Balaton térsége alapvetően fehérboros vidék, mi a Légli Szőlőbirtokon ezt a hagyományt visszük tovább. Olaszrizling a fő fajtánk, de hoztam még rajnai rizlinget, sauvignon blancot, valamint néhány házasítást is. 15 éve pezsgőkészítéssel is foglalkozunk, természetesen abból is hoztam kóstolót.

– Hogy jött az ötlet, hogy pezsgőkészítésbe kezdjenek?

– A pezsgőnek van hagyománya Balatonbogláron, már a rendszerváltás előtti időkből is. A környéken termő szőlők gyümölcssavai kiváló alapot biztosítanak a pezsgőkészítéshez. A személyes indíttatás pedig az, hogy a családunkban nagyon szeretjük a pezsgőt. Úgy gondoltuk, miért ne készíthetnénk saját magunknak pezsgőt, azóta ez a szenvedélyünk részévé vált.

– Hogyan látja a magyar bor jövőjét a Kárpát-medencében?

– Nagyon nehéz időszakot élünk. A borfogyasztás jelentősen csökken, az alkoholhoz való viszony is változik. Egyesek már-már kampányszerűen beszélnek az alkohol ellen, miközben a bor ennél sokkal több: kultúra, hagyomány, az ősök tisztelete. A világ változik, a bor szerepe is változik benne, de bízom abban, hogy ez csak egy hullámvölgy. 35 éves a birtokunk, voltunk már nehéz helyzetben: ott volt a 2009-es válság, majd a Covid és a háborús környezet. Ugyanakkor tudni kell, hogy hosszú távra tervezünk, hisz egy szőlőültetvényt 70–80 évre telepítünk.

– A klímaváltozás. Miként hat ez a szőlőtermesztésre, és a Csíki-medence ennek folytán lehet-e idővel bortermő vidék?

– Jó kérdés! Sokan felteszik ezt mostanában. A szőlő alapvetően melegigényes növény, hosszú tenyészidőszakkal, tehát nem biztos, hogy jó lenne, ha annyira megváltozna az éghajlat, hogy itt is szőlő teremjen… Vagy legalábbis ne örüljünk neki túlságosan, mert ha megtörténne, ez azt is jelentené, hogy délebbre már nem fog megélni a növény, és akkor az egész borászatot alapjaiban írja át a klímaváltozás. Ami viszont biztos: az időjárás egyre hektikusabb. Nem feltétlenül csak melegebb, hanem sokkal kiszámíthatatlanabb. Tavaly például már augusztus 31-én végeztünk a szürettel, miközben korábban ez inkább október közepére esett. Az idei év viszont mindeddig viszonylag normálisan alakult, szép zöld a gyep, rendben van a növényzet. De 2023-ban ilyenkor már kiégett a fű, alig volt takarmány. Két év alatt óriási a kontraszt. A csapadék is teljesen másképp oszlik el, és ezek mind befolyásolják a szőlő fejlődését, érését. Tehát egyelőre a Csíki-medence maradjon inkább a borkedvelők vidéke, mint bortermelő, de ki tudja, mit hoz a jövő?

– Mi a jó bor titka? Na és a jó pezsgő titka?

– A jó bor visszaadja a termőhely karakterét, ez számomra alapelv. Ha egy bor tökéletes technológiai minőségű, de semmilyen tájjelleg nem érződik rajta, azt mondom rá: korrekt. De nem jó bor. A jó borban legyen egyéniség, karakter. Legyen benne egy kis „csavar”, amit a termelő hozzátesz. És ami talán a legfontosabb: legyen hiteles. A pezsgőnél ugyanez igaz, csak ott más a készítési metódus. Az alapbor minősége kulcskérdés, hisz jó pezsgő csak jó borból készülhet.

– A fröccs megosztja a borásztársadalmat. Késhegyre menő vita, hogy szabad-e „vizezni” a bort? Ön miként látja ezt?

– Abszolút a fröccspártiak táborába tartozom! Ez egy magyar találmány, nemzeti érték, és igenis kultúrája van. Természetesen csak szódavízzel készülhet! Egy jó fröccshöz jó savú, elegáns bor kell, nem lehet túl testes. Számomra ez nem szentségtörés, hanem a bor élvezetének egyik módja.

– Mit jó tudni a Légli Szőlőbirtokról?

– A birtok 1988–89 fordulóján alakult, tavaly voltunk 35 évesek. Családi vállalkozásként működünk Balatonbogláron. A kezdetektől csak palackos bort forgalmazunk, fő fajtánk az olaszrizling. Bár folyamatosan kísérletezünk, célunk egyértelmű: olyan borokat készíteni, amelyek megjelenítik a balatoni karaktert. A fiam is részt vesz már a munkában, folyamatosan tanul, mi pedig vele együtt.

– Eredetileg kertészmérnök, ha jól tudom. Hogyan lett borász? 

– Valóban, kertészmérnökként végeztem. Viszonylag későn csöppentem a bor világába, de rájöttem, hogy van érzékem hozzá, ezt édesanyám ízlésének és maximalizmusának köszönhetem. Eleinte egy kutatóállomáson dolgoztam, ahol szőlőtermelőkkel dolgoztunk együtt, és előbb-utóbb mindig bor került a pohárba. Akkor jöttem rá, hogy nem tudok és nem is akarok mellébeszélni. Egyre nagyobb lett bennem az igény az önállóságra. Az is hajtott, hogy egyszer a nevem rajta legyen egy boroscímkén, ma pedig büszkén vállalom, hogy ez a mi munkánk eredménye.