A minap dobta fel az egyik közösségi oldal, hogy október 11-én, kilenc évvel ezelőtt, Bukarestben voltam a National Arenába a Románia – Magyarország Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen… Kilenc év… és azóta milyen utat járt be a magyar válogatott.
2014 szeptemberében Pintér Attila vezetésével a magyar válogatott hazai pályán égett meg Észak-Írország ellen. Ez volt a gyújtópont, és jöttek a hatalmas változások. A magyar edzői közvélemény „pofán csapásaként” az MLSZ Dárdai Pált nevezte ki a válogatott élére, akinek épp a románok elleni meccse volt a bemutatkozója a magyar kispadon. 1-1 lett, majd a selejtező végére a csoport harmadik helyén végzett a Dárdai-féle alakulat, Görögország és Románia mögött, így pótselejtező jutott osztályrészül, amelyet már Bernd Storck vezényelt le. És hát ki ne emlékezne a norvégok elleni duplára, majd a franciaországi Európa-bajnokságra az osztrákok, a portugálok az izlandiak és a belgák elleni meccsekre.
A világbajnoki selejtező nem jött jól ki, ahogy Georges Leekens kinevezése sem. A tanulópénz meg lett fizetve, hogy kinevezésre kerüljön Marco Rossi. Irányítása alatt a válogatott a koronavírus okán eltolt Európa-bajnokságra ismételten kijutott, ahol a portugálok, a franciák és a németek által fémjelzett kvartettben esélytelennek számított. És mégis milyen közel volt a bravúr…
Az Eb-t követő világbajnoki selejtező megint rosszul sikerült. A kulcs az Albánia elleni kettős vereség volt, és végül Anglia, Lengyelország és Albánia mögött a negyedikek lettek.
Így érkeztünk el a mostani Európa-bajnoki selejtezőhöz, ahol már nem merte kimondani, hogy a magyar csapat favorit, annak ellenére, hogy a Nemzetek Ligájában bravúrt bravúrra halmozott és közel voltak a négyes döntőhöz. Szoboszlaiék viszont nagyon úgy néz ki, hogy három fordulóval a vége előtt ott lesznek a kontinentális tornán, pótselejtező nélkül, miután oda-vissza verték Szerbiát.
A bevezető mondat és a szerbek elleni, budapesti, meccs között szinte napra pontosan kilenc év telt el, és micsoda változások történtek. Míg kilenc évvel ezelőtt Király, Dzsudzsák és Gera számítottak etalonnak, és alig volt top bajnokságból játékosa a válogatottnak, addig most 8-9 sportoló is top bajnokságban játszik hétről hétre, és Rossi irányítása mellett most már egy nagyon érett futballt mutató nemzeti csapatról beszélünk, aki favoritként tud pályára lépni meccsről meccsre. Ezt a megállapítást a sztárokkal teletűzdelt szerbek is megtanulták most már. És milyen messze kerültünk az 1997-es Magyarország – Jugoszlávia (1-7 és 0-5) világbajnoki selejtezőtől.
Az viszont biztos, hogy a válogatott stábjának és sportolóinak a következő nagy küszöb átlépését a világbajnoki selejtező jelenti. Magyarország 1986 óta nem volt világbajnoki tornán és hát azóta épp 37 év telt el, és ahogy Florin Răducioiu mondta szombat este a Prima Sport elemzésében ez a válogatott nagyon megérdemelné már, hogy ott legyenek egy világtornán, hiszen a játék minden elemében nagyon ott vannak a világelit közelében.