Közvetett módon, természetesen van létjogosultsága annak az elméletnek, miszerint minél nagyobb tudás birtokában vagyunk, annál sikeresebben tudunk elhelyezkedni a munkaerőpiacon vagy elindítani saját vállalkozásunkat. Ám azok a helyzetek, amelyeket a jelenlegi, romániai ösztöndíjrendszer teremt, a fekete humor kategóriájába sem férnek bele. Az idei tanévtől érvényes rendelkezés szerint ugyanis az érdemösztöndíjat minden osztályból a legjobbak, vagyis az a harminc százalék kaphatja meg, akik – tanulmányi eredményüktől függetlenül – ebbe beletartoznak. Így történhetett meg, hogy egy Prahova megyei diák 1,97-es átlaggal kap érdemösztöndíjat, és nem ő az egyetlen, vannak, akiknek az átlaga az ötöst sem éri el, mégis érdemesek arra, hogy pénzbeli ösztönzést kapjanak. Mire is? Hogy az elkövetkezőkben is pont elég, ha semmit sem tanulnak, mégis megkapják a havi 450 lejre emelt juttatást. 
A tanügyminisztérium elképzelései szerint az egészséges versenyt serkenti ez az új ösztöndíjrendszer, és az a célja, hogy az adott osztály legjobbjait díjazza, függetlenül attól, hogy országos szinten, más iskolákhoz képest mennyire jó vagy rossz az elért eredmény. A valóságban mást látok: a gyermekek valóban versengenek, de nem a tudás megszerzésének vágyával, hanem a pénzért. Tudom, sok családnak segítség, jövedelempótlás ez az összeg, de azt is tudom, hogy minden anyagi nehézség ellenére a gyermek elköltheti azt kütyüre, drága ruhára, egészségtelen ételekre, hogy ne lógjon ki a sorból, olyan legyen, mint a többiek. 
Pénzközpontú világunkban, az érte folytatott napi küzdelemben – amelyet most már a gyermekek is megvívnak – éppen a legfontosabbról feledkezünk meg, arról, hogy megtanuljuk annak észszerű használatát. De ha már nekünk nem megy, legalább a gyermekeinknek lehetőséget teremtsünk, akár intézményes szinten, hogy szakemberektől megtanulják, mi az a megtakarítás és a pénzügyi tudatosság. Hogy a tanulás nem egy eszköz a pénz megszerzéséhez, hanem egy olyan erőforrás, hosszú távú befektetés, amely helyet biztosít nekünk a világban, értékrendet, inspirációt ad, és természetesen megélhetést is, ha jól gazdálkodunk vele.
Napi szinten elhangzik, hogy minden területen változóban van a világunk, eltűnnek a régi szokások, értékek, rendszerek, és a tudás megszerzésének módjai, a tanulás is más értelmet nyer. Hatalom marad? Vagy pénzzel megvehető szolgáltatássá silányodik? Érdemes lesz megszerezni, vagy a látszata is pont elég lesz?