A teqball alapinfói, hogy a labdarúgás és az asztalitenisz elemeinek kombinálásával kialakított sportágat ívelt asztalon játsszák, és nem mellékesen magyar találmány. Azt is jó tudni, hogy az anyaországi és székelyföldi teqballosok a világelitbe tartoznak, Európában komoly a dominanciájuk.
Kiváló marketingjének köszönhetően a meglepően gyorsan felívelő fiatal sportág már az olimpiai részvétellel kacérkodik, és nem is alaptalanul. Ennélfogva féltve őrzi jó hírét, drákói szigorral lép fel bármi ellen, ami csorbítaná a makulátlanságát. A közelmúltban példáját is láttuk ennek.
El tudom képzelni, hogy az öreg kontinens eme szegletében ma már azt is hallott a teqballról, aki eddig nem sokat tudott róla. Igaz, kellett hozzá a Rába ETO Győr magyar válogatott teqballjátékosának, Kota Gabriellának a fölöttébb durva verbális kirohanása és az ezt követő sportszerűtlen megnyilvánulása. A legutóbbi, budapesti nemzetközi tornán történt esetről minden valamirevaló médiaorgánum beszámolt, olyan is, amely korábban sosem foglalkozott a teqballal. Itt inkább az az érdekes, hogy akadt olyan hírportál, amely mindent megírt a legutóbbi tornáról, de az incidensről egy szót sem ejtett.

Ha valaki mégis lemaradt a nagy port kavaró esetről, röviden annyi történt, hogy egy játékvezetői döntés miatt hisztiző magyar teqballos „románozott” egy sort. Vagy kettőt. Itt annyit jó tudni, hogy román állampolgárságú játékvezető több is akad a nemzetközi teqballban, de románajkú egy sem. Azok a „románok”, akik a budapesti tornán bíráskodtak, kivétel nélkül mind székelyudvarhelyi magyarok voltak. Amivel egyébként Kota Gabriella is tisztában volt. Egy „román” teqballos játékvezető mondta nekem a minap, hogy a teqball egy viszonylag kis család még, európai szinten majdnem mindenki ismer mindenkit, tisztában vannak egymás származásával, nemzetiségével, rigolyáival, erényeivel.
Szintén teqballos körökből tudom, hogy Kotával korábban is voltak gondok, nem ritka az olyan sportoló, aki „vérre megy” vélt vagy valós igazsága megvédése érdekében, és ha nem jár sikerrel, akkor nehezen tudja kezelni indulatait. Szerintem ezt történt Kotával is, aki tehetetlen dühében valami nagyon bántó, sértő dolgot szeretett volna a székely bírók fejéhez vágni, a legérzékenyebb pontot akarta támadni, így hát szántszándékkal elővette a „román kártyát”. Remélhetőleg megbánta már tettét, mert sem a teqball-, sem válogatott futsal játékosaként nem léphet pályára elég hosszú ideig.
Én csak egy dolgot kérdeznék tőle: Megérte?