Minap egy anyuka feltette a kérdést egy közösségi oldalon lévő csoportba: „Tudtok ajánlani olyan csapatot, ahol a gyermekem CSAK ÚGY, a játék öröméért sportolhat?” Azonnal jöttek az ajánlatok, melyik sportklub, akadémia, tanár bácsi/néni, hol és mikor edz, az anyuka azonban nem erre volt kíváncsi. Nem szokásom ismeretlen anyukákra ismeretlenül ráírni, de kíváncsi voltam, mit takar a „csak úgy.” Kiderült: tizenkét éves kisfia leigazolt játékos volt egy klubban – a sportágat szándékosan nem írom –, profi körülmények, jó kezek között sportolt közel öt éven át, amikor hirtelen hallani sem akart többé edzésről, még kevésbé meccsről, pedig társai között kifejezetten ügyesnek számított. A szülők aggódva azt hitték, gyerkőcüket is megfertőzte korunk ifjúságának megrontója, a számítógépek, a telefonok, a közösségi oldalak világa, pedig a gyerek egyszerűen csak megcsömörlött az eredménykényszertől, a folyamatos taktikai, technikai képzéstől. Ő egyszerűen csak sportolni, mozogni akart, ám ebben sem az edzők, sem pedig a mérkőzéseken önmagukból kivetkőzve üvöltöző szülők nem voltak partnerei.
Vannak országok, ahol 14 éves korig bajnokságokat sem rendeznek, sőt, a sportági kiválasztás sem történik túl korán, a gyerek 12-14 éves korára több sportágat is kipróbál, s ha valamelyik megtetszik neki, akkor noszogatás nélkül is megmarad annál. Nem a versenyeredményekre, hanem az életkorra jellemző sajátosságokra építenek, nem akarják a gyerekeket nagyon korán speciálisan képezni, a technikai oktatást pedig különböző játékokban rejtik el, s ezeket a gyakorlatokat az ifjú sportolók nagy örömmel hajtják végre. Elvégre még csak gyerekek, akik játszani akarnak. A labdasportokban általában remeklő, kétmillió lakosú Szlovéniában például olyan államilag támogatott, széles körű sportprogramot indítottak kisiskolásoknak tíz évvel ezelőtt, amelyeknek kulcsszavai az ingyenesség, szabadidősport, egészséges életmód, s a programot úgy alakították ki, hogy minél több gyermeket mozgasson meg, a szó szoros és átvitt értelmében is. A hangsúly a játékon van, ugyanakkor a gyermekek motorikus képességeinek fejlesztésén túl figyelnek a szellemi és lelki fejlődésükre is, megtanítják nekik, hogyan éljék meg a győzelmeket és hogyan viseljék el a vereséget.
A körülményekre immár legtöbb helyen Székelyföldön sem lehet panasz. Kiváló edzőink, szakembereink vannak, akiknek legfontosabb feladata elsősorban nevelni, tanítani, oktatni, s csak azután jöhet a képzés. Így elkerülhető lesz a tömeges lemorzsolódás, s akkor nyer csak igazán a sportklub, az edző, a szülő, ha egészséges ifjúságot nevelünk ki, nem akkor, ha a csemete négyet rúgott Balánbányának.