Sofronék Ljubljanában kiharcolták a feljutást, így nem maradt más, mint betartani az ígéretemet. A sors úgy hozta, hogy a dánok és amerikaiak elleni meccsen még nem lehettem a helyszínen, de a franciák elleni mérkőzésre megérkeztem Tamperébe. Az ide vezető út, mondhatni, zökkenőmentes volt. 
Kis családommal Zalaegerszegig autóztunk, aztán a családot hátrahagyva vonatra szálltam, hogy Budapestről egy plikk pirospaprika és fekete bors kíséretében már repülővel folytassam az utat Skandináviába.

Az idei hokivébé egyik helyszíne Tampere (Finnország), amely a finn bajnokságban bronzérmes lett, így, mondhatni, a jégkorong hazájában vagyunk.

Helsinkibe megérkezve semmi jele nem mutatkozott annak, hogy az országban jégkorong világbajnokság van. Ennek ellenére a helyi lapok hat oldalt szenteltek a finn–svéd rangadónak, de a fővárosban mindenképp visszafogott hangulat fogadott.

Kétórás vonatozás után megérkeztem Tamperébe, ahol a vasútállomás kapuján kilépve zászlók tömkelege és szurkolók fogadtak.

A skandináv derbi véget ért ugyan, de a finnek még éjjel kettőkor is a helyi kocsmákban vigasztalták egymást, miután Svédország büntetőlövésekkel nyerni tudott. Az állomás előtti parkolóban várakozva feltűnt, hogy a helyi taxisok mind bevándorlók, volt is némi kakaskodás a sofőrök között, de a végkifejletre már nem maradt idő, mert időközben megérkezett Zsiráf, a Sportklub egyik törzsszurkolója, aki kijött értem autóval, hogy elvigyen a Ratakistonkatu 27 szám alatti szállásunkra.

Akár viccnek is indulhatna: ismeri azt, amikor a csíki, udvarhelyi, gyergyói és gyergyóremetei találkozik Tamperében? Na, én se ismertem egészen ma reggelig, de egy cél vezérelt mindannyiunkat, a magyar jégkorong-válogatott!

Az a magyar csapat, amelyben székelyek is hokiznak, nem is rosszul. Lakótársaim közel huszonnyolc órát utaztak autóval azért, hogy a helyszínen szurkoljanak a mieinknek. 
Luki székelyudvarhelyi, akit a hoki világa a katonaság után szippantott be, és azóta folyamatosan készül az elit vb-re, ennek ellenére egészen mostanáig nem lehetett jelen. Krakkóban már egyszer kiszurkolta a feljutást, de nem tudott elutazni Szentpétervárra, így tavaly a szlovén fővárosban elhatározta, hogy Tamperét semmi esetre sem hagyja ki. 
Zsiráf gyergyóremetei születésű, és élete a család, illetve a sport körül mozog, és a szapporói csoda óta minden egyes vb-n jelen volt. Számára első szempont a magyar válogatott, de ugyanakkor a sport ünnepeként éli meg az egészet, hisz itt igazi világsztárokat láthat a jégen. Elmondása szerint a svéd–finn meccs űrhoki volt, olyan minőségű jégkorong, amelyet csak itt lehet látni. Egyetlen negatív élménye, hogy a kedvenc orosz játékosától, Denis Kulyashtól kapott mezében mindössze két harmadot szurkolhatott. A finn szervezők ugyanis levetették vele, hivatalos magyarázatot nem tudtak adni, mindössze annyit közöltek, hogy Finnországban tilos orosz jelképekkel megjelenni.

A csapat harmadik tagja gyergyói, Small becenévre hallgat, korábban Irakban is megfordult, ennek ellenére neki is hiányzott a hoki. Felesége Biharpüspökiről van, és néhány évvel ezelőtt együtt néztek meg egy Fradi – Sportklub meccset, azóta szurkol a kék-fehéreknek, és tagja a budapesti Sportklub szurkolói csoportnak, ami egy gyergyóitól nagy szó. Elit vb-re korábban még nem jutott el, most viszont úgy érezte, hogy itt az idő. Ez egy életre szóló élmény. 

A székely szurkolók a vébé után arra készülnek, hogy meglátogatják a Rovaniemiben élő Mikulást, hogy Zsiráfot idézzem, „800 kilométerre van, aztán túloldalon lűtőre eresszük béfelé”.

A magyar válogatott első két meccsén a papírforma érvényesült, a magasabban jegyzett Dánia és Amerikai Egyesült Államok is nyerni tudott, így a mieink most a franciák és osztrákok elleni győzelemben bizakodhatnak. A finnországi Tamperében közel háromszáz magyar szurkoló van jelen, akik nemcsak a hosszú utat vállalták, de a magas költségeket is. Egy jegy ára legalább 120 euróba kerül, egy háromdecis sör közel 10 euró, az ajándéktárgyak pedig 20 eurótól kezdődnek. A szálláson és étkezésen lehet ugyan még spórolni, de Skandináviában sincs kolbászból a kerítés. Egy biztos, a magyar szurkolókon semmi sem múlik. 

Szép Zoltán, Tampere