A csíki térségben a me­­gyei átlagnál is rosszabb volt a krumpli­termés. A Gyer­gyói-­medencében vala­mi­vel nagyobb volt a termés­mennyiség, ez húzta fel a me­­gyei átlagot 18 tonnára. Alcsí­kon például 13-16 tonna között ala­kult a hektáronkénti hozam, aminek az oka a sze­szélyes idő­­­járás: a korai esők, a száraz nyár, majd au­­­gusztusban a szo­katlan fa­­gyos hajnalok. A Csíki-me­­dence mi­ntegy 160 li­ter­rel kevesebb csapadékot kapott négy­zet­­méterenként, mint a me­gye más részei – magyarázta Romfeld Zsolt.

A gazdák helyzetét to­vább nehezíti a gyenge kereslet is, a kereskedők nem veszik át a burgonyát, így – akiknek van rá lehetőségük – raktárban kény­telenek tartani a termést. A „kapuban”, vagyis a helyben történő értékesítéskor 1,20–1,50 lej közötti árat fizet­nek az étkezési burgonyáért, ami alig fedezi a költségeket. A ter­melők közül sokan gon­dolkodnak azon, hogy jövőre csökkentik a ve­tés­­területet, főleg azok, akik jelentős veszteséggel szá­­molnak – jelezte a szak­ember.
Hargita megyében az idén mint­egy 5900 hektáron ter­mesz­tettek burgonyát, eb­ből kö­rül­­belül 3500 hektár tar­­to­zik a kereskedelmi cé­lú gaz­daságokhoz, a többi háztáji jel­le­gű. A szakem­ber szerint össze­fogásra és szö­vetkezetek létre­hozására len­ne szükség: 

– A legjobb az volna, ha a gaz­dák közösen, szö­vet­ke­­ze­teken keresztül érté­ke­sí­te­nék a megtermelt bur­gonyát, így lehetne stabil, ki­számítható piacot teremteni a megyei ter­melők számára és hosszú tá­von jövedelmezővé tenni a burgonyatermelést.