A gyulafehérvári székesegyházban tartott ünnepi szentmisén az egyházmegye főpásztora a csíkcsobotfalvi Csibi Leventét és a lövétei Lázár Hunort részesítette a diakónusi szolgálatban. Az érsek prédikációjában az Egyháznak való szolgálatot az örök életbe vezető zarándoklatként mutatta be, és arra buzdította a szentelendőket, hogy maradjanak mindig az úton, az igazság és az élet közelében.

A szentelési szertartás után az újonnan felszentelt diakónusok magukra öltötték a diakónusi liturgikus ruházatot, vagyis a bal vállon átvetett és a jobb kar alatt megkötött stólát és a dalmatikát, valamint átvették az evangeliáriumot, majd a diakónusi rendbe való befogadással zárult a szentelés szertartása. Az ünnepen a kispapok családtagjai, rokonai és barátai közül sokan népviseletben jelentek meg.

A diakónussá szentelés egy fontos állomás a papság felé vezető úton, amelyben a jelöltek már most az Egyház szolgálatában élhetik meg hivatásukat, miközben lelkileg és emberileg is elmélyülnek a Krisztus-követésben.