Az álmatlanságra és a folyamatosan visszatérő rémálmok elűzésére fokozott figyelmet fordítottak őseink, ahogy a hisztéria, a megszállottság és az ijedség okozta nyugtalanság kezelésére is. 
Ahogy más betegségek esetében, ezek megjelenésében is nagy szerepet tulajdonítottak az ártó szellemeknek, lidérceknek és boszorkányoknak: számtalan történetet jegyeznek a néprajzi gyűjtések, melyekben az elbeszélők rontó, befolyásoló szándékot tulajdonítanak egyes természetfeletti entitásoknak. Erre találó példa a lidércjárás, mikor az elhunyt szelleme tér vissza szeretteihez, hol némán, hol különféle eszközöket, tárgyakat (például ruhát) kérve tőlük, ezáltal riadalmat, ijedelem keltette lázat okozva. 

Lidérc, nyomás!
A lidércjárás körülményeiről nagyjából megegyeznek az elbeszélők állításai: a lidérc annak jelenik meg, aki a legjobban szerette, ha kérdezik, nem felel, lúdtal­pon jár, csak akkor távozik, ha elűzik, vagy ha teljesítik a kérését. Egy pusztinai gyűjtés szerint a lidércet úgy lehet elűzni, ha lisztet szórnak a padlóra, és ahol bejött, a saját nyomán, egy soha nem használt szenes cirokseprűvel kell elhajtani, nagyokat vágva a hátára. Ezután a seprűt tompa élű fejszével kell hét darabra vágni és elégetni úgy, hogy a tüzén semmiféle étel ne készüljön. A seprű elégetése után megnyugszik a zaklatott hozzátartozó is. 
Az álmatlanság és napközbeni nyugtalan, ideges magatartás okozójaként különféle állatok „emberekbe való belebújását” (például béka, kígyó, veréb) tartották, melyeket boszorkányok rontásaként vagy egyes rosszindulatú garabonciások mesterkedéseként azonosítottak. Hasonló feljegyzéseket gyimesi, kidei és homoródalmási gyűjtésekből ismerhetünk, melyekben az állatot a testből előcsalva lehet meggyógyítani a beteget. Egy hidegségi gyűjtés szerint: „A beteget felkötték a gerendára a lábától, felforraltak egy üst tejet, s akkor az a gőzölgés ment be a szájába, s akkor annak az édes tejnek a szagára kijött onnat a kígyó.” Lövétén úgy tartják, hogy aki álmatlan, azt táncba hívják a szépasszonyok, éjszaka meghordozzák a fák tetején, és reggel karmolásokkal ébred, melyek az egész testét beborítják. Hogy ne legyen az alvó ember felett hatalmuk a boszorkányoknak, egy pacsirta jobb szárnyát kellett felszegezni az ajtófélfára, ami elűzi a rossz szándékú lényeket. Hasonlóképp tekintettek a horgas patkószegre, esőverte bélyegre és az emberi körömre, amit ártó szándékkal varrtak korábban párnákba, paplanokba. Csak akkor lehetett nyugodt álma az embernek, ha ezeket elégették, és az új paplan- és párnahuzatokba galambtollat varrtak. 
Csíkjenőfalvi gyűjtésből tudjuk, hogy álmatlanságot okoz az is, ha a boszorkány „megnyomja az embert”, „ráül a mellkasára”: „Hát mondom, hogy a szívre vér csöppen, azt mondják, azért s azért nem tudsz mozogni. Miféle? Jaj, azt mondja, mér nem értél csak egy ennyit hejzám, azt mondja, mozduljak meg, mer nem lehet megmozdulni. Mikor megnyom, szusz se, annyit se lehet.” Más táj­egységeken úgy tartják, hogy a seprűt élére állítva kell a kapunak támasztani, az távol tartja a rosszakarót. Régebben, főként az Alföldön volt jellemző a bolondítófűvel, nadállyal és nadragulyával való füstölés, aminek idegnyugtató hatást tulajdonítottak. Hasonló hatását ismerték a diófalevélnek és a fehér ürömnek is. 
Nyugtató hatású teák, italok 
Nyugtalanság és zavart állapot esetén mákteával is csillapították az „idegbajos” embert, főleg este, alvás előtt adtak neki egy pohár mákteát, ami könnyebben álomba segítette. Udvarhelyszéken langyos sört vagy tejben melegített pálinkát is adtak korábban az álmatlannak.
A népi gyógyászat ugyanakkor számos olyan nyugtató hatású gyógynövényt ismer, melyek használata az ókorig vezethető vissza. A szagos müge idegesség, migrén, alvászavarok vagy kiegyensúlyozatlan lelkiállapot esetén hasznos, a levenduláról köztudott, hogy nyugtató, altató, kedélyjavító hatású, hasonlóképp a kamilla, hársfavirág vagy a komló. Erős nyugtatóként tartják számon a macskagyökérből, galagonyából vagy gyöngyvirágból készített teát is, bár utóbbi erősen mérgező hatású, így használata semmilyen körülmények között nem ajánlott.