Május a tavasz utolsó és egyben a legszebb hónapja. Az erdők ismét zöldben pompáznak, menedéket és rejtekhelyet nyújtva a vadaknak. Az eddig megszületett állatkölykök folyamatosan cseperednek, ügyesednek, de a szarvasoknál, őzeknél most jött el az idő, hogy életet adjanak utódaiknak. A fű ilyenkorra már elég nagyra nőtt ahhoz, hogy rejtekhelyet biztosítson az újszülött állatoknak. Az anyák, ha veszélyt éreznek, elszaladnak, és igyekeznek magukra vonni a figyelmet. A szarvasborjak, őzgidák pedig születésük után néhány napig még szagtalanok, és amíg nem képesek tartani a tempót a felnőttekkel, inkább mozdulatlanul maradnak, ami a rejtőzködésüket és túlélésüket szolgálja, és csak a legutolsó pillanatban ugranak el. Ha árvának hitt őzgidára találunk, ne vigyük haza, hiszen szinte biztos, hogy fogságban elpusztulna. Anyja veszély múltával visszatér kicsinyéhez. Ha segíteni akarunk a kis­állaton, akkor hagyjuk békén, hiszen ha hozzáérünk, megfogjuk, rajta marad a mi szagunk, és az anyja minden bizonnyal már nem fogja gondját viselni. Ne akarjuk hazavinni és megmenteni, hiszen nem szorul rá. Ha igazán jót akarunk, csak távolról figyeljük a pöttyös kis jószágokat.

A márciusban megszületett kis rókák kimerészkednek már a kotorékok elé és játékosan ismerkednek a külvilággal. Játékuk most még csak játék, de hosszú távon felkészülés a jövőre, amikor már élesben megy a küzdelem a túlélésért, a zsákmányért. Szilárd táplálékot is fogyasztanak már, így szüleik rendületlenül élelem után kutatnak. Pockok, madárfiókák, kisállatok, tojások és szárnyasok egyaránt szerepelnek étlapjukon, de a kis rókák, ameddig csak lehet, szopnak.
A medvebocsok is nagyra cseperedtek, követik anyjukat, ezért az erdőkben mindenképp érdemes a szokásosnál is óvatosabban közlekedni, hiszen a kicsi­nyeiket féltő anyamedvék rendkívül agresszívek. Gyakran két lábra állva pásztázzák a terepet. 

A búbosbanka-fiókák is kikeltek májusra. Érdekesség, hogy a népnyelv büdösbankának csúfolta ezt a tetszetős kismadarat. Hogy mért? Azért, mert a tojónak és a fiókáknak a farokmirigye kibocsát egyfajta szagos váladékot, amelynek célja, hogy elriassza a betolakodót a bankafészekről. A hímnek nincs ilyen mirigye, és a fészekalj kirepülése után a mirigy működése leáll, így többé nem bűzlenek a madarak.
Alig van énekesmadárfaj, amely május közepén ne tojásokon ülne vagy fiókákat etetne. Általános családiasság jellemzi ezt az időszakot.