Szenes Beri és Rőt Beri a felhők fölött repültek, amikor különös illat csapta meg az orrukat. Édes, karamelles aroma szállt a levegőben, hogy még a rozsdás kétfedelű motorja is prüszkölve nyelt egyet.
– Érzem, hogy itt valami finomság van! – rikkantotta Rőt, és máris az illat irányába fordította a gépet.
Hamarosan egy város tárult eléjük, amely minden más városnál különösebb volt: a házak karamellből voltak, tetejük mézeskalács, a hidak sűrű kakaós csokoládéból kifaragva, a lámpaoszlopokat pedig nyalókarúddíszek tartották.

A két kerge berke leszállt a település főterére. Kimászva a gépből a patájuk cuppogó karamellkövezetre ért. A két Beri a ragacsos masszában próbált lépegetni. Az édes város még édesebb lakói kétségbeesetten szaladgáltak karamelltől karamellig, legyezővel hűtögetve a házfalakat. Az egyik legyezős odaugrott a két berkéhez.
– Segítsetek! A városunk olvad!
Szenes döbbenten nézett körbe. A házak faláról csurgott a ragacsos édesség, és a híd már félig beledőlt a várost átszelő folyómederbe, cukros vízfolyammá változtatva azt.
– Hát ez baj – vakarta a fejét Rőt. – Ha így megy tovább, úgy jártok, mint a nyári fagylalt a placc kövezetén!
Karamellváros polgármestere is megkerült, kezében egy óriási cukorpálcával és vattacukor-legyezővel.
– Régen mindig hűvös szél fújt, de most hőség tombol, tűz a nap, minden olvad! Ha nem találunk megoldást, elúszik Karamellváros!
Szenes Beri, a kalandor bárány felnézett az égre, ahol lustán úszott néhány felhőrokona.
– Rőt, van egy ötletem! – csillant meg a szeme. – Mit szólsz egy kis légkavarodáshoz?
A két berke visszaszállt a gépébe és magasra emelkedtek. Szenes a kormányt rángatta, Rőt a propellert pörgette, mígnem a kétfedelű olyan erővel körözött a város felett, hogy orkánerejű hűvös szél támadt. A levegő kavargott, és pillanatok alatt hűs áramlat borította be a várost. A karamell újra megkeményedett, a csokoládéhidak visszanyerték tartásukat, és a nyalókarúddíszek ismét fényesen ragyogtak.
– Most megmenekült a város – sóhajtottak megkönnyebbülten Beriék.
Hogy a jövőben ne legyen hasonló baj, a két kerge berke a vasmadár csomagtartójából elővett néhány ócskavasnak számító motor- és propellerdarabot, majd azokból egy termetes ventilátort eszkábált a város szélére, ami a nyári forróság idején kavarja a hűvös szelet, megóvva a várost az olvadástól.
A polgármester boldogan tapsolt, a boldog városlakók pedig karamellkoszorút fűztek a berkék nyakába.
– Köszönjük, hogy megmentettétek Karamellvárost!
Szenes és Rőt szerényen meghajolt, bár Rőt titokban még egy karamellfalatot lecsípett egy ház sarkáról.
– Édes munka volt – nevetett, miközben a gépük újra felemelkedett, további kalandokat keresve.
A felhők között a két kerge berke tudta: van, amikor a legjobb megoldás egy kis szél, no meg egy nagy adag furfang.