A napokban lett ötven éve annak, hogy beköltöztek a gyergyószentmiklósi Virág negyed 6-os tömbházának B lépcsőházába az első tulajdonosok – emlékeznek vissza azok, akik ma is ott élnek. Szívesen meséltek arról, milyen volt ott az élet fél évszázaddal ezelőtt. Nem mindennapi évfordulót ünnepelnek a Virág negyed 6-os tömbházában lakók: fél évszázada költözhettek be a vadonatúj lakásokba. „Fizetős” tömbház volt, azaz a lakások árának egy részét kifizették tulajdonosaik, a többit húsz éven át, részletekben törlesztették. – 1972-ben, február 20-án kezdődött ezeknek a lakásoknak az átadása, a beköltözés március elsején kezdődött, kívül még fel volt állványozva az épület, hiszen a vakolása csak ezután történt – számolt be Hosszú Matild, aki az első beköltözők között volt, és ma is ugyanott lakik. A lépcsőház húsz lakásában akkoriban hetven személy élt, negyven felnőtt, 27 gyerek és három nagyszülő, ehhez képest most mindössze harminchárom személy lakik itt, közülük négy gyerek, tíz lakásban csak egy-egy ember él. Öt lakásban még mindig az ötven évvel ezelőtt beköltözöttek élnek, így ők idestova ötven éve szomszédok már. Mint mondták, jó szomszédság alakult ki az évtizedek év alatt, mindig segítettek egymáson. Az újabb lakók is könnyen alkalmazkodtak, ma már a fiatalabbak is gondoskodnak arról, hogy a lakókörnyezetük rendezett legyen. Egy másik lakó, Czimbalmas Etelka arra emlékezett, az „átkosban” bizony sokszor előfordult, hogy eláztatták egymást a lépcsőházban, de ebből se volt sose probléma. – Egyik karácsony előtt történt, hogy elmentem az unokatestvéremhez káposztáért, s kicsit megültem magam. Közben, mint oly gyakran akkoriban, vártuk, hogy legyen víz, s én a csapot úgy felejtettem. Mikor hazaértem, azt hittem, más lakásba mentem be, sehol se volt szőnyeg. Kiderült, hogy megadták a vizet, s én eláztattam az alattam lakókat. A szomszédok jöttek, beütötték az ajtót, a csapot elzárták, feltakarították a vizet, az elázott szőnyegeimet pedig betették a kádba. Még egy plakátot is hagytak, ráírták, hogy „elvégeztük a nagytakarítást” – elevenítette fel a történteket mosolyogva Etelka néni. – Olyan szomszédságokat kívánok minden lépcsőházban, mint amilyen a miénk – zárta mondandóját. Tőle tudjuk, hogy szigorúan betartották a csendórát is a lépcsőházban: 14 és 16 óra között se zenehallgatás, se porszívózás vagy fúrás-faragás nem történhetett. A gyerekeket is jól nevelték, nem hangoskodtak, nem veszekedtek vagy verekedtek, szépen játszottak a tömbház körül, anélkül hogy bárkit zavartak volna. Arra a kérdésre, hogy jobb-e most tömbházlakónak lenni, mint fél évszázada, egyértelmű a szomszédok válasza: sokkal jobb, hiszen most nincs gond sem a vízszolgáltatással, sem az áramellátással. A Virág negyed 6/B lépcsőházban, a postaládáknál emléklap jelzi a kerek évfordulót. Meg is ünneplik, pezsgővel, süteménnyel.

Barabás-Pál Hajnalka