Több mint hatvanéves pályafutása során először állították ki Márton Árpád – gyergyóalfalvi származású – festőművész munkáit Gyergyószentmiklóson: a tárlatot pénteken, a Magyar Kultúra Napján nyitották meg a Tarisznyás Márton Múzeumban. A művész 75. születésnapjára összeállított anyag egy részét, 71 festményt tekinthettek meg az érdeklődők – az alkotások Márton Árpád gyermekkorától egészen napjainkig hívják időutazásra a közönséget. A tárlatvezetést maga a művész vállalta, lapunknak pedig azt is elárulta, hogy mit jelent számára a „gyergyóiság”. Nagyon sok érdeklődőt vonzott a Márton Árpád-kiállítás, érzékeltetve, hogy nemcsak nagy jelentőségű, de fölöttébb időszerű eseménynek ad otthont a Tarisznyás Márton Múzeum. A gyergyóalfalvi születésű Márton Árpád (képünkön) első alkalommal állította ki munkáit, vagy ahogy ő nevezi, bűneit Gyergyószentmiklóson. Minden alkotás egy életmű Csergő Tibor András múzeumigazgató igazi megtiszteltetésnek nevezte a kiállítás lehetőségét, mondván, a gyergyószékiek önbecsülése miatt ragaszkodott már hosszabb ideje a tárlat megszervezéséhez. Mint kifejtette, a sors hozta az alkalmat, hogy a város is találkozhat Márton Árpáddal, az pedig külön öröm, hogy a fiatalok is megismerhetik a képzőművész zsenialitását. – Kollektív örömmé, bánattá és biztatássá válik az ő zsenijétől minden. Úgy tud üzenni a lehető legtisztább mélységig hatolva, hogy minden alkotása külön-külön is egy egész életműről vall – fogalmazott méltatásában Bajna György író, újságíró, azt hangsúlyozva, hogyan teremt a Márton Árpád munkáiból sugárzó gyermeki tisztaság egyedi világot. A festőművész életpályájának legfőbb mozzanatait Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténész ismertette, szerinte Márton Árpád olyan értékek alapjait helyezte le, amelyekre bátran lehet építkezni. Soha nem feledi, honnan indult A meghatódott Márton Árpád maga tartott tárlatvezetést, amelyen több munkájának történetét is megosztotta a jelenlévőkkel. A festmények egy részéről a falusi élet mindennapjai köszönnek vissza, de egy egyszerű mindennapi állapot ihletére is ecsetet ragadott. Mosolyogva emlékezett vissza az alfalvi gyermekkori élményekre, beszélt a színharmónia fontosságáról, ugyanakkor hangsúlyozta: a festőnek próbára kell tennie magát, hogy vajon egy új színvilágban tud-e érvényesülni? A jelenlévők többek között megtudhatták, hogy a Csíki falu című festmény a gyergyói élményvilágot is magában hordozza, továbbá, hogy a Farsang című alkotáson szereplő, kézen álló embert egy ditrói farsangbúcsúztatón látta. A Napfaragó elnevezésű képe a mindennapjaink alakítására világít rá – miközben a képzőművész szerint ezt több folyóiratban is helytelenül Napraforgóként írják. Örömmel beszélt a nagyszülei portréjáról, amelyet egy 1964-es kiállításán maga Nagy Imre festőművész vásárolt meg, az 1955-ös vakációban – édesapja által – készíttetett csendélet pedig nemcsak a jelenlévőket, hanem a művészt is megmosolyogtatta. Márton Árpád munkásságának java része Csíkszeredához köthető, azonban lapunk kérdésére válaszolva rámutatott: fontos szerepet tölt be az életében a „gyergyóiság”. – A gyergyóiság azt jelenti számomra, hogy a gyökereim itt vannak és itt is maradnak. Kiléptem belőle, de ebből táplálkozom, és amit innen vittem, az kitörölhetetlen – mondta. A jubileumi kiállítás április 22-ig tekinthető meg a Tarisznyás Márton Múzeumban. Kertész László