A gyergyótölgyesi pszichiátriai kórházba látogattunk, ahol pszichés betegeket kezelnek. Szemtől szemben állni a mentális problémákkal küszködő páciensekkel, látni viselkedésüket és meghallgatni a szakorvosok véleményét – sajátos tapasztalat. Teljesen új és ismeretlen világ ez számunkra, átlagemberek számára. Az intézmény lakóinak többsége nem képes szembenézni társadalmunk problémáival, nem tudja kezelni az élet nehézségeit.

Fotó: László F. Csaba

Mindig is tudatában voltam, hogy vannak a környezetünkben olyan pszichés problémákkal küszködő betegek, akiknek külső segítségre van szükségük gyógyulásukhoz, de közvetlen kapcsolatba sosem kerültem velük, vagy csak nem ismertem fel állapotukat. Hétfőn azonban alkalmam nyílt erre, meglátogattuk ugyanis a Gyergyótölgyesi Pszichiátriai Kórházat. Kívülállóként először csak néhány épülettömböt, udvart, parkot vél felfedezni a látogató festői környezetben. Olyan volt, mintha egy kis elszigetelt faluba csöppentünk volna, ahol minden nyugalmat áraszt. Egészen addig ez volt az érzésem, amíg nem találkoztam a betegekkel az étkezdében. Bizalmatlanul fogadtak, mint minden idegent, aki kizökkenti őket a mindennapok egyhangúságából, ha úgy tetszik: rendjéből. Tüdőkórházból pszichiátria A kórház menedzsere, Csibi Veronika kedvesen és nyitottan fogadott. Megtudtuk, hogy korábban az intézmény TBC-kórházként működött 800 ággyal, 1977-ben azonban megnyitották a pszichiátriai osztályt, ami 200 beteg befogadására volt alkalmas. 1980-ban a TBC-osztály megszűnt, az intézményt pszichiátriai kórházzá alakították, immár 800 ággyal állt a mentális problémákkal küszködők rendelkezésére. Időközben a kórház befogadóképessége csökkent, manapság 275 betegnek tudnak ingyenes ellátást biztosítani, ennyit fedez ugyanis a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár. Jelenleg 214 alkalmazott látja el a pácienseket, 8 orvosa van az intézménynek, ebből 7 pszichiáter és 1 belgyógyász. Az akut osztályokon 64 beteget fogadnak, a krónikus osztályokon 201-et, a pszichomotorikus rehabilitációs részleg pedig 10 beteg ellátására alkalmas. Az ágyak számát minden évben a biztosítópénztár határozza meg. – 31 megyéből fogadjuk a betegeket, tavaly 1697 páciensünk volt, 57,07 százalékuk faluról, 48,93 százalékuk pedig városról. A kezeltek 55,5 százaléka Hargita megyéből, 16,3 százaléka Maros megyéből, 6,5 százaléka Neamț megyéből, 3,9 százaléka Bihar megyéből, 3,3 százaléka Szeben megyéből és más megyékből érkezett – részletezte a menedzser. Hozzátette: a kórház saját hőközponttal és saját vízhálózattal rendelkezik, melyeket a megyei tanács támogatásával építettek ki. Az idén tervben van a tetőrendszer javítása, szennyvízcsatorna építése, illetve a villanyhálózat elvezetése a föld alatt. A kórház saját mentőt is birtokol, melyet abban az esetben használnak, ha valakit más kórházban is szükséges kivizsgálni. A betegellátás ingyenes, beleértve az étkeztetést és gyógyszeres ellátást. Az intézmény egyik pszichológusával beszélgetve megtudtuk, hogy a legáltalánosabb náluk kezelt betegség a depresszió, amelyet legtöbb esetben az anyagi, a családi problémák és a munkahelyi stressz okoz. Általában külső tényezők törik meg az ember egészséges pszichés világát. Olyan tényezők ezek, amelyeken természetesen lehetne változtatni, de egyes esetekben nagyon nehéz, és ha a személy nem tudja kezelni nehézségeit, beleroskad és az öngyilkossági kísérletig is eljuthat. Legfontosabb a törődés – A depresszió mellett a leggyakoribb problémák, amelyekkel a betegeket háziorvosuk vagy szakorvosuk ide küldi: pánikrohamok, személyiségzavar, alkoholproblémák, szkizofrénia és demencia – mondta el lapunknak Lukács Zsuzsanna, pszichiáter szakorvos. Azt is megtudtuk tőle, hogy az intézményben két akut és négy krónikus osztály működik, illetve pszichomotorikus rehabilitációs részlege is van a kezelőközpontnak, amely 10 beteg ellátására alkalmas. Egy-egy osztályon külön vannak a férfiak és nők. Az akut osztályon az enyhébb tüneteket mutató betegeket kezelik, idetartoznak az enyhe depresszióval, szorongásos problémákkal, enyhe alkoholproblémákkal küszködő páciensek. Átlagosan 12 nap az internálási idő az említett osztályon, hiszen gyógyszeres kezeléssel és megfelelő kommunikációval azok a betegek, akiknél enyhe tünetek jelentkeznek, gyorsan gyógyulnak. – Tapasztalataim szerint az a legfontosabb, hogy a beteg érezze orvosa törődését, ha nyitottak és barátságosak vagyunk, a páciens kinyílik, mint a virág, elmondja, mi bántja és megkönnyebbül – mutatott rá a szakorvos. Széles mosollyal az arcán azt is elárulta: nagyon fontos számára, hogy az ő fogadószobájában a beteget pozitív környezet fogadja. Valóban tele volt virágokkal és vidám képekkel a világos színekben pompázó kezelő. A krónikus osztályra a súlyosabb állapotban lévő páciensek kerülnek, akik többek között bipoláris zavarban, szkizofréniában, súlyos személyiségzavarban, demenciában, súlyos alkoholfüggőségben szenvednek. Ezen betegségek kezelésére huzamosabb időre van szükség, a páciensek orvoslása hónapokig, évekig is tarthat, esetenként életük végéig terápiára szorulnak. Hazatérve is szigorúan be kell tartaniuk a gyógyszeres kezeléseket, ha nem teszik: állapotuk súlyosbodhat és visszakerülhetnek a kórházba. A kezelőközpont zártosztályán a legsúlyosabb eseteket folyamatos felügyelet alatt tartják, ezek többsége többszörös sikertelen öngyilkossági kísérleten van túl, tehát veszélyes saját magára, így őket még az udvarra sem engedik ki. Lukács Zsuzsanna arra is rávilágított, hogy a páciensek állapotától függően mindenkinek megfelelő kezelést tudnak biztosítani a kórház alkalmazottai, hiszen fizioterápiás, balneológiai, ergoterápiás és munkaterápiás részlegük is van. Mindemellett saját könyvtárral, kápolnával, üzlettel is rendelkezik a kórház. A betegeknek tehát lehetőségük van nagyokat sétálni az udvaron, vásárolni, elcsendesedni a kápolnában, olvasni, rajzolni, festeni, kötni stb. Ha igény van rá és a páciens állapota megengedi, esetenként a délelőttre még a faluba is kiengedik a betegeket, egyesek saját kísérőt is kapnak a sétához. Távozásunkkor azzal az érzéssel léptem ki az intézmény kapuján, hogy ebben a kórházban valóban mindent megtesznek a páciensek gyógyulásáért, a kórtermek, folyósok, rendelők, mellékhelyiségek tisztasága, rendezettsége és a szakemberek felénk irányuló kedvessége mind-mind erről árulkodott. Az is megfogalmazódott bennem, hogy ezután jobban odafigyelek környezetemre, több időt szánok mások meghallgatására, hisz Lukács Zsuzsanna pszichiáter szavaival élve „a kezdeti tüneteken egy jó szó, egy kedves mosoly is sokat segíthet”.

Barabás Emőke