A gyógyszerészek munkája rendkívül összetett. Az átlagember a közforgalmi gyógyszertárakban találkozik a leggyakrabban velük, de sokunknak tudomása sincs arról, hogy a háttérben milyen szerteágazó munkát végeznek. Különösen érdekes a kórházakban található gyógyszertárak működése, ahol a betegek számára szükséges orvosságok beszerzésétől kezdve, különböző szerek helyben történő elkészítéséig számtalan feladattal foglalkoznak. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház gyógyszertárában folyamatosan gondoskodnak arról, hogy minden betegnek a kezelőorvosa által meghatározott gyógyszert biztosítsák, ezt a munkát három gyógyszerész és tíz asszisztens bonyolítja le. Veres Sarolta főgyógyszerész a kulisszatitkokba avatott be minket, de olyan sokakat foglalkoztató kérdésekre is válaszolt, hogy melyek az okai a Romániában tapasztalt gyógyszerhiánynak. [caption id="attachment_65362" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Márk Boglárka[/caption] – Milyen a megyei kórház gyógyszertárának működése, felépítése? – A kórház gyógyszertára körülbelül 20 részleget szolgál ki, azokat az osztályokat is, amelyek nem a főépületben találhatók: tehát a szemészet és a bőrgyógyá­szat, a fül-orr-gégészet, valamint a fertőző és a tüdőgyógyászati osztályt. Körülbelül 750 féle gyógyszeres készítményt használunk, azonban ezekből egyes szerek többféle koncentrációban és kiszerelésben léteznek. Ezek összességében közel 400 féle hatóanyagot tartalmaznak. A gyógyszereket különböző kategóriákba soroljuk, a legelterjedtebbek az általánosan használt gyógyszerek, amelyek bárkinek felírhatók. Ezenkívül be­teg­ségspecifikus gyógyszereket is alkalmazunk, ilyenek például a cukorbetegek, az AIDS-ben, a TBC-ben, a hemofíliában szenvedők gyógyszerei, az úgynevezett citosztatikumok – mindezek körülbelül 150 különböző fajta gyógyszert tesznek ki. – Hogyan jutnak el a gyógyszerek a kórházba? – A gyógyszerszükségletet a részlegek kérik, évente egyszer van erre alkalmuk. Ez úgy történik, hogy az informatikusok segítségével elküldjük az osztályoknak az azelőtti év gyógyszerfogyasztásának adatait, és az alapján összeállítja minden részleg a maga gyógyszeres szükségletét a következő évre, amelyhez természetesen új gyógyszereket is hozzáírhatnak, ha igény van rá. A listák összesítésénél leellenőrizzük, hogy az országos gyógyszerügynökség (ANMDM) honlapján szerepelnek-e ezek regisztrált gyógyszerek formájában, mert csak olyan orvosságokat hozhatunk a kórházba, amelyeket az országban regisztráltak. Ha egy addig általunk nem használt gyógyszert kértek, meg kell bizonyosodnunk, hogy létezik a gyógyszer, és annak is utána kell néznünk, milyen kiszerelésben kapható. A közbeszerzési törvény szabályai szerint kell a gyógyszereket beszereznünk, megrendelnünk. 2017 például arról szólt, hogy több-kevesebb sikerrel egyfolytában licitáltuk a gyógyszereket, és még mindig van olyan, amelyre meg kell hirdetnünk a közbeszerzést. Elméletileg Európa bármely országából jelentkezhetnek forgalmazók, azonban nem jellemző, hogy nem romániai cég keres meg minket. Körülbelül 20 cég szokott jelentkezni, de egyikük sem rendelkezik mindenféle gyógyszerrel, ezért mindig több céggel kötünk szerződést. Az is megtörténhet azonban, hogy egy kiírásra csak egyetlen forgalmazó jelentkezik. Ez gondot is jelenthet, mert azon gyógyszerek ellátása akadozhat, amelyeket ezek nem forgalmazzák. – Mi a szerepük a kórházi gyógyszerészeknek, illetve milyen gyakran és mennyi gyógyszer készül el a kórházban? – A munkám fontos része az, hogy a gyógyszerek fontosságát meghatározzam, mindezeket figyelembe véve mindig biztosítanunk kell a kórházban az életmentő gyógyszereket. Erre tartalékmennyiséget is elkülönítünk. Az életmentő gyógyszerekből tehát mindig több van raktáron, azért, hogy az előre nem látható helyzetekben is mindig a rendelkezésünkre álljon. Mindennap készülnek itt különböző oldatok, kenőcsök, utóbbiakból két-három kilogrammos adagot készítünk egyszerre. Az oldatokból – mint az oxigénes víz vagy rivanol – több tíz liter is készül naponta. Ezeknek csak az alapanyagait szerezzük be, de itt készülnek el. Egy jó gyógyszerésznek már szemre és tapintásra is ismernie kell azokat az anyagokat, amelyeket naponta használ, hogy kizárhassa a tévedés lehetőségét. A legtöbb kenőcsöt a bőrgyógyá­szat számára készítjük, de jelentős mennyiség készül a műtét után használatos kenőcsökből, orr- és fülcseppekből egyaránt. A gyermekgyógyászat, illetve az újszülött osztály részére babakenőcsöt készítünk. Minden részleg szereti a diclofenacgélt, amelyet szintén mi állítunk össze, ezt elsősorban ízületi fájdalmakra használják. A szájon keresztül beadandó készítményeket főként a gyermekek számára állítunk össze: görcsoldó oldatokat, osztott porokat, néha szirupokat is készítünk. – Melyek a szakma kihívásai, illetve lehetne-e változatosabb a képzése a kórházi gyógyszerésznek? – Létezik klinikai gyógyszerészeti szakképzés, akik pedig azt elvégzik, azoknak az lenne a feladatuk, hogy a szakorvos munkáját segítsék a gyógyszerválasztásban. Mivel rengeteg gyógyszer van forgalomban, ezzel együtt nagy a gyógyszerekkel kapcsolatos információhalmaz is, tehát a gyógyszerválasztás is soktényezős, felelős munka. A klinikai szakgyógyszerész lenne hivatott arra, hogy az orvosok munkáját a lehető legteljesebb gyógyszeres információval kiegészítse e téren. Minél több gyógyszert adunk, annál több lehetséges mellékhatással kell számolnunk, ezért jól ki kell gondolnunk, hogy mely és hány gyógyszert választunk ki, melyeket társítjuk össze, milyen adagban és mennyi ideig adjuk. Az a cél, hogy a lehető legkevesebb féle gyógyszert adjuk, a legfontosabb panaszokra, alapbetegségeket kezelve, és ahol lehetséges, a legrövidebb ideig kezeljük gyógyszeresen, mindig szem előtt tartva a teljes embert. A fő- és mellékhatások mellett egyes gyógyszertársítások további hatásokat idézhetnek elő. Az elkerülendő társításokról ma már külön szakirodalom van, de számítógépes programok is léteznek, amelyek jelzik az együtthatásokat. Egyik álmom, hogy a klinikai gyógyszerészet beinduljon itt is, azonban ideális esetben 30-40 gyógyszerészre lenne szükség ebben az egy kórházban. Ez fejlettebb országokban már így működik. – Melyik az a gyógyszertípus vagy hatóanyag, amiből a legnagyobb hiány van jelenleg? – Ez mindig változik. Vannak olyan szerek, amelyek eltűnnek, és kiderül róluk, hogy többé nem fogják gyártani. Ilyenkor meg kell néznünk, hogy milyen alternatívát találunk. Országos szinten azt kifogásolom, ha már tudják előre, hogy valamilyen gyógyszer nem lesz elérhető, akkor nem teszik közzé időben, hogy ne a betegnek kelljen keresnie a gyógyszertárakban, hanem a kezelőorvos ne is írja fel neki. Mivel terápiás csoportok vannak, azon belül alcsoportok különböző gyógyszerképviselőkből, a kezelőorvosnak többnyire van lehetősége a helyettesítésre, abban az esetben, amikor valamelyik gyógyszer már nem elérhető. – Melyik az a hatóanyag, amelyből a legtöbbet használja el a kórház egy nap alatt? – A fájdalomcsillapítók és az antibiotikumok jelentős mennyiségben fogynak. Utóbbiak ese­tében olyanokat is használunk, amelyek a közforgalmi gyógyszertárakban nem elérhetők: az ún. rezerv antibiotikumokat. Nagyon sok fogy továbbá a műtéteknél használt szerekből, az érzéstelenítőkből, kábító-fájdalomcsillapítókból, izomrelaxánsokól. Eléggé jelentős helyet foglal el a listán a gyomorsavcsökkentő gyógyszerek csoportja is, amelyeket gyakran egyéb gyógyszerek mellékhatásának kivédésére alkalmaznak. Az antibiotikumok többsége és általában a kórházban használt gyógyszerféleségek is többnyire injektábilis formában használatosak nálunk. Nem minősül gyógyszernek, de nagy mennyiséget használunk fel az infúziós oldatokból, ilyen a fiziológiás sóoldat, a glükózok különböző koncentrációi, különböző vérplazmapotló szerek. Ezekből havi többezernyi kiszerelésre (flakonra) van szükségünk. – Mennyire jellemző az, hogy az emberek allergiásak egyes hatóanyagokra, gyógyszerekre? – Mivel nem állunk közvetlen kapcsolatban a betegekkel, általában abból értesülünk erről, ha valakinek módosítanak a kezelésén. Van, amikor azért küldik vissza a gyógyszert, mert allergiás rá a beteg. Nem tudjuk megmondani, hogy ez mennyire gyakori, de nem is túl ritka, mert elméletileg bármilyen gyógyszerre kialakulhat allergia, mivel ezek idegen anyagok a szervezetünk számára. A gyógyszereknek nemcsak a hatóanyagai, hanem a segédanyagaival együtt akár 10 féle komponens is lehet egy tablettában, amelyekre külön is kialakulhat az allergia. Gyakori segédanyag a laktóz, amire többen érzékenyek. – Gyakran olvasni a hírekben, hogy gyógyszerhiány van az országban. Mi lehet ennek az oka? – Úgy értesültem, hogy importgyógyszerekre is készítenek éves szükségletet. Az előző évi forgalomból megállapítják, hogy annak az országnak mennyi importkészítményre van szüksége a következő évre. Megtörténhet az, hogy az a mennyiség, amit év elején kértek, nem elég arra az évre, és akkor év vége felé, illetve a következő év elején, amíg jön az újabb import, addig hiánycikk lesz egy-egy orvosság. Az árakat az egészségügyi minisztérium szabályozza. Van, amikor az árpolitika miatt a külföldi gyártó úgy dönt, hogy neki nem éri meg Romániában forgalmazni a gyógyszert. Mostanában – igaz utólag, de – közzé is teszik azon gyógyszerek jegyzékét, amelyek már nem beszerezhetők, és ott feltüntetik a hiány okát is. Ugyanakkor az is befolyásolhatja a piacot, hogy Romániából akár a gyógyszertárak is legálisan exportálhatnak orvosságokat. Ez esetben a haszon a nagyobb árrésben van. Ennek lehet olyan következménye, amikor a gyártó mondja azt, hogy ő tudja, mennyit állított elő egyik-másik országnak, de nem szeretné látni, hogy amit Romániának adott, visszakerül egy másik ország piacára. Ennek következtében előfordulhat, a következő évben kisebb mennyiségben exportálnak országunknak, tehát emiatt is akadozhat az ellátás. – Mi az oka annak, amikor a kórházban fekvő beteg azzal szembesül, hogy meg kell vásárolnia a gyógyszert, mert a kórházban nem kap belőle? – Amikor a kórházban nem elérhető egy gyógyszer, annak oka az is, hogy hiába van több mint 700 gyógyszerfajtánk, ez nem tartalmazza a teljes skálát. A kórházban található gyógyszerek elsősorban injekcióval beadandó, infúziós készítmények. De nem tudunk minden egyes hatóanyagot és koncentrációt mindenféle kereskedelmi néven beszerezni, mert egy hatóanyag öt-hat, akár húsz kereskedelmi néven is a forgalomban lehet. Van, amikor a beteg ragaszkodik egy kereskedelmi névhez. Ugyanakkor tényleg van olyan, hogy nem elérhető a kórházban az a hatóanyag, amelyre a betegnek szüksége lenne, de a kórházi éves gyógyszerszükséglet azt nem tartalmazza, amelyhez egy bizonyos pénzkeret is hozzátartozik. Úgy ahogy a közforgalmi gyógyszertárban sem minden orvosság ártámogatott, ugyanúgy itt sem minden gyógyszer van készleten, főleg azok nem, amelyeket nem támogat a biztosító. Fontos, hogy a betegnek soha nem kell olyan gyógyszert megvásárolnia, ami elérhető a kórházban. Amikor olyan gyógyszer hiányzik, amelynek egyébként kellene lennie készleten, akkor a beteg visszaigényelheti annak az árát a kórháztól. Erre nemegyszer volt példa, és ha ilyen helyzet adódik, akkor erről is tájékoztatják a beteget. Márk Boglárka