Az 1990-es évek elején óvodától nyolcadik osztályig mintegy 450 gyerek tanult magyarul Maroshévízen. Jelenleg óvodától 12. osztályig mindössze 226 tanulója van a Kemény János iskolának, a létszám folyamatosan csökken. [caption id="attachment_22259" align="aligncenter" width="620"] Uniós alapokra épülő falak. Idővel Fotó: László Róbert[/caption] Tizenhárom évvel ezelőtt, 2003-ban adták át rendeltetésének a maroshévízi Kemény János iskola épületét, és a magyar tannyelvű középiskolai osztályok is azóta tartoznak az iskolához. Kezdetben az elemi iskolások még külön épületben jártak, 2007-től viszont, az emelet beépítése és a bővítés után elfért egy épületben az összes magyar diák, szám szerint 291 gyerek. Most 226-an tanulnak az iskolában óvodától 12. osztályig. Minden évfolyamon egy osztály van, egyenként 12–17 tanulóval. – Ez a nagyarányú csökkenés egyrészt annak tulajdonítható, hogy a mostani szülők többnyire már román tannyelvű középiskolába jártak Maroshévízen – fejtette ki Séra Ilona igazgató –, mivel az 1980-as évek végén nem volt magyar középiskolai oktatás a városban. Ugyanakkor sok a vegyes házasság is, és ezek a szülők román iskolába adják a gyerekeket. A harmadik ok pedig az, hogy nagymértékű a kitelepedés. A külföldön munkát kereső szülők viszik a gyerekeket is magukkal, és gyakran egy ideig abból élnek, hogy ott beíratják a gyerekeket iskolába és segélyt kapnak utánuk. Az igazgató szerint a szegénység a legnagyobb oka a népességcsökkenésnek. Maroshévízen minden nagyobb gyár bezárt, nincs gáz, nincs meleg víz, fával fűtenek a tömbházakban, sok a munkanélküli, ezért a románság köréből is sok a kivándorló, és a román iskolákban is csökken a gyereklétszám. – Évfolyamonként 4-5 olyan gyereket mindenképpen veszítünk, akit román iskolába íratnak – fűzte hozzá az igazgatónő. – Van mindig egy névsorunk a gyerekekről, akikre számítunk, meglátogatjuk a családokat, és előfordul, hogy kiderül, hogy a gyereket román iskolába íratják. A leggyakoribb kifogás az, hogy a román iskolákból 13 órakor mindig hazamennek a tanulók, de nálunk több az óra, és a szülők erre hivatkoznak, hogy megterhelik a gyerekeket a pluszban tanult tantárgyak, vagyis a magyar vagy éppen a kisebbségtörténet... Emellett nyolcadik után sem marad minden tanuló nálunk, mert csak egy középiskolai osztályunk van, természettudományi szakkal, s van aki fél a matematika érettségitől, de olyan is van minden évben, aki Gyulafehérváron a teológiai gimnáziumban tanul tovább. A maroshévízi magyar iskolába járnak többnyire ötödik osztálytól a galócási és a salamási magyar gyerekek is, de az is előfordul, hogy valakit Gyergyóditróba vagy Gyergyószentmiklósra íratnak be. Tölgyesről és Borszékről jelenleg egy tanuló sem jár a Kemény János iskolába. Uniós alapok helyett önerőből – Amíg az étkezde és a bentlakás nem épül fel, sem Borszékról, sem Tölgyesről nem jönnek ide gyerekek – vélekedett Séra Ilona. – Jelenleg az egész városban sincs bentlakás, sem étkezde, ezért különösen jó lett volna, ha a miénket be tudjuk fejezni. Egyrészt vonzóbb lett volna az iskola, másrészt fenn is tudtuk volna tartani, mert más iskolákból is befogadnánk gyerekeket. A Kemény János iskola közelében ugyanis évekkel ezelőtt elkezdték egy bentlakás és étkezde építését. 2007-ben kormánypénzből elkészítették a bentlakás terveit egy adományba kapott 1500 négyzetméteres telekre, és 2008-ban 200 ezer lejt kaptak az építkezés megkezdésére. Ebből elkészült az alap, majd többéves szünet után a Regionális Operatív Program keretében ismét alkalom adódott a folytatásra: – A polgármesteri hivatallal partnerségben pályáztunk – mondta el az intézmény vezetője. – Csakhogy az első kifizetéskor derült ki, hogy 25%-os korrekciót adtak nekünk, többek között azért, mert tervezői hibákat találtak a tervben, illetve, hogy bele volt számolva az infláció. A korrekció tisztázása annyira elhúzódott, hogy november végéig semmiképpen nem tudtuk volna befejezni az építkezést, és ekkor a polgármesteri hivatal úgy döntött, visszafizeti az Uniónak az eddigi építkezési költségeket és segíti a városi költségvetéséből az iskolát, hogy 2-3 éven belül tudjuk befejezni az építkezést. Az igazgató szerint a tervező február közepére bemutatja a kijavított terveket, a maroshévízi önkormányzat pedig szakaszokban támogatja az építkezés befejezését. A diákotthon 24 fiú és 24 lány számára nyújtana szállást, ugyanakkor az épületben két garzonlakás és két kétszobás szolgálati lakás is helyet kapna a földszinti étkezdén kívül. Séra Ilona azt is megjegyezte, hogy a tervezéskor, 2007-ben még nagy tanárhiány volt, és a szolgálati lakások biztosításával is vonzóbbá akarták tenni az intézményt. Azóta változott a helyzet, jelenleg nincs tanárhiány, sőt három olyan tanár is van, akinek nem jön ki az iskolán belül a katedrája, így más iskolákba is betanítanak. – De amíg fenn tudunk tartani évfolyamonként egy osztályt, addig jó, addig senkinek nem kell elmennie – bizakodott az igazgatónő. – Ehhez minden korosztályból legalább 12 tanulóra van szükség. Daczó Katalin