– Közel öt éve képviseli az erdélyi magyarokat az Európai Parlamentben, munkája közép­pont­jában a kisebbségvédelem állt. Milyen előrelépés történt ezen a téren?

– Azzal a meggyőződéssel dolgoztam, hogy a romániai magyar közösség javára kell hasznosítanunk minden intézményt, minden kapcsolatot és minden eszközt. Az Európai Parlamentben sikerült háromnegyedes többséget állítani a Minority SafePack és az európai kisebbségvédelem ügye mögé. Ugyanekkora támogatottságot élvezett az a jelentésem is, amely kimondja, hogy a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Nyelvi Chartát az uniós jogrend részévé kell tenni. Ma egyértelműen az RMDSZ számít az európai kisebbségvédelem zászlóshajójának Európában, az Európai Néppárt frakcióját is teljes egészében sikerült magunk mellé állítanom a kérdésben. Az is egyértelmű, hogy ezt a munkát senki nem folytatná, ha mi nem vagyunk ott. 

– Az Európai Bizottság 2021-ben úgy döntött, hogy nem indít jogalkotást a kisebbségi kérdésben. Mi ennek az oka? 

– A döntés azért volt különösen álságos, mert megválasztása előtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke személyesen ígérte meg nekem, hogy támogatni fogja a kezdeményezést. Csak ott tudunk eredményeket elérni, ahol jelen vagyunk – az EP-ben ketten képviseljük az erdélyi magyarokat, és ott sikerült eredményt elérni. Luxembourgban, az Európai Unió Bíróságán támadtuk meg a Bizottság döntését, idén várhatóan ítélet fog születni. Megyünk előre, és közben új lehetőségeket keresünk. 

– Ez volt az oka annak, hogy az RMDSZ nem támogatta Ursula von der Leyent az Európai Néppárt márciusi kongresszusán, hogy ő legyen a csúcsjelöltjük?

– Igen, ez volt a legfontosabb ok, de a nagy európai válságok: a járvány, a migráció, illetve az ukrajnai háború rossz kezelése is csapatkapitányként az ő számlájára írható. Emellett a nagy zöldítési lendületben is azt láttuk, hogy nem az európai polgárok érdekei a legfontosabbak az általa vezetett Európai Bizottság számára, a tüntető gazdák nyomására most egyszerre kézifékez és motorfékez a Bizottság. 

– Melyek voltak azok az erdélyi témák, amelyekre felhívta Európa figyelmét?

– Javaslatomra a székelyföldi tanácselnökök petíciót nyújtottak be a medvetámadások témájában, ennek eredményeként kezdeményezésemre a Petíciós Bizottság küldöttsége Székelyföldre látogatott, majd jelentésében a megoldást elősegítő javaslatokat fogalmazott meg. A parlament nagyvadakkal foglalkozó munkacsoportja a farkasok mellett kérésemre elkezdett a medvékkel is foglalkozni, ennek eredménye egy parlamenti határozat lett. Kevesen értik, de ahhoz, hogy Romániában hosszú távú megoldás szülessen a medvekérdésben, szükséges az Európai Unió rábólintása. Az úzvölgyi összetűzéseket, a stadionokban tapasztalható gyűlöletbeszédeket, a visszaszolgáltatások kérdését szintén felvetettem. Strasbourgban szembesítettem Klaus Iohannis román elnököt, és egyúttal az európai vezetőket azzal a megengedhetetlen gesztusával, amikor a magyar nyelvet megcsúfolta, politikai ellenfelei lejáratására használta. Bemutattuk Európa fővárosában a Székelység története angol kiadását, Visky András Kitelepítését, a Székelyföldi Legendáriumot és Székelyföld 1000 arcát, illetve megemlékeztünk a marosvásárhelyi fekete márciusról. Dávid Botond erdélyi fotóművész (Geofolk) felterjesztésemre kapta meg az Európai Polgár díjat.

– A mezőgazdaság, úgy tűnik, az egyik legfontosabb európai témává növi ki magát. Milyen esélyei vannak a gazdáknak az Unió döntéshozóival szemben?

– Egyre inkább úgy érzem, hogy az erdélyi gazdák érdekeinek képviselete külön odafigyelést igényel. A mandátum első felében azon dolgoztunk, hogy őrizzük meg a kis- és közepes gazdaságoknak és a fiatal gazdáknak járó támogatásokat – ezt az EPP hathatós segítségével sikerült elérni. Aztán a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében elérhető támogatásokat ismertető körúton mintegy kétezer erdélyi gazdával találkoztam személyesen, a velük és a gazdaszervezetekkel folytatott beszélgetések egyértelművé tették számomra, hogy hatalmas gondok vannak. Óriási a bürokrácia, márpedig az nem reális elvárás, hogy a gazdák, miután egész nap a földeken dolgoznak, még órákat töltsenek a jelentések, elszámolások megírásával, vagy könyvelőket, titkárokat alkalmazzanak. Másrészt olyan támogatásokra van szükség, amelyek méltó életfeltételeket biztosítanak a gazdáknak. A mezőgazdaság nem szociális kérdés, az európai élelmiszer-ellátás egésze kerülhet válságba, ha nem változnak a dolgok. Harmadrészt el kell törölni az egyenlőtlenségeket, ugyanannyi munkáért ugyanannyi támogatás járjon Keleten, mint Nyugaton! Ezeken a strukturális problémákon felül két válsághelyzet is van, mindkettőt az Európai Bizottság okozta. A zöldítési program nagyon gyakran figyelmen kívül hagyta a gazdák érdekeit, de úgy általában a józan észt is, az ukrajnai termékek vámmentessége pedig nagyon lenyomta a hazai gabona árát. Most úgy tűnik, sikerül valamennyire megfékezni mindkét tényező negatív hatásait, de jobb lenne, ha ezek a döntések eleve meg sem születtek volna. Ezt én először az Európai Néppárt politikai közgyűlésén vetettem fel tavaly májusban. Érthető a gazdák felháborodása, elkeseredettsége, és fontos, hogy olyan emberek hozzanak szakpolitikai döntéseket, akik értenek hozzá. Meggyőződésem, hogy a gazdák érdekében végzett munkát folytatni kell, a hátrányukra tervezett új szabályozásokat el kell utasítani.

– Egyébként milyen állapotban van ma az Európai Unió? Más területeken is tapasztalható hasonló fejetlenség?

– Egy politikai rendszer működésének legjobb fokmérője mindig az emberek. Az erdélyi magyarok pedig kifejezetten elégedetlenek. Mindannyian többet és mást vártunk. Az EU nem egyenrangú partnerként és értékteremtő közösségként tekint ránk, és továbbra is érvényesül a kettős mérce. A brüsszeli döntéshozók nagy része elszakadt a valóságtól, nincs kapcsolatuk a hétköznapi emberekkel, nem értik őket, sem azt, milyen hatással lehet egy-egy elhibázott döntés rájuk. Meggyőződésem, hogy a döntések meghozatalakor a polgárok és Európa érdekeit kell szem előtt tartani, a józan észre kell hallgatni és el kell utasítani azokat a javaslatokat, amelyek ártanak a polgároknak. Ehhez meg kell változtatnunk Európát: új vezetésre, új szemléletre és új lendületre van szükség. Június 9. az egyetlen alkalom, amikor ezt megtehetjük. Olyan vezetőkre van szükség, akik képesek józan, megfontolt és észszerű döntéseket hozni. Ezt várják el a polgárok, ez kell ahhoz, hogy a magyarok győztesei, ne pedig vesztesei legyenek a következő évek változásainak. 

– Az előrejelzések a szélsőséges erők előretörését mutatják Európában, de nálunk még inkább. Hogyan viszonyul ehhez?

– A mi igazi ellenségünk a román nacionalizmus és a magyargyűlölet. A nacionalizmus számos arcot tud ölteni. Ott van a parlamentben, a kormányhivatalokban és az igazságszolgáltatásban, de a közbeszédbe napi szinten az AUR és Șoșoacă pártja hozza be. Ők a magyar közösség ellenségei, és reális veszélyt jelentenek. Biztosan ott lesznek az Európai Parlamentben, és a választások után megerősödve fogják folytatni a munkát ellenünk – itthon és Európában is. Nekünk is ott kell lenni, fel kell vennünk velük a harcot mindenhol. Örvendetes, hogy a magyar politikai szervezetek összefogtak, de minden a közösségen múlik. Bízom benne, hogy együtt győzni fogunk!