– A Hamász 2023 október 7-én összehangolt terrortámadást hajtott végre Izrael déli részén. Az offenzívában 1200 ember meghalt, több mint 3000 megsérült. A terrorszervezet Gázába hurcolt 240 túszt. Miként emlékszik vissza arra a tragikus napra?

– Teljes meglepetésként, váratlanul ért a drámai esemény. Október 7-e pont hétvége és ünnepnap is volt, otthon voltunk a családdal. Reggeltől délig érkeztek a hírek, és eleinte nem értettük, miről van szó, nem fogtuk fel a tragédia nagyságát. Nekem majdnem 24 órába telt, mire megértettem, mi történik. Másnap már az övezetben voltam, ahol instabil volt a helyzet. Két, két és fél nap kellett, mire sikerült kiszorítani vagy megölni a támadókat, és ekkor kezdődött el a háború.

– Milyen végkifejlete lehet az október 7-én kirobbant, változó intenzitással azóta is zajló háborúnak? Van-e mindenki számára elfogadható megoldás?

– Több forgatókönyv létezik. Ha csak a bilaterális Izrael–Gáza háborút nézzük, ez is végződhet döntés nélküli állapottal, ahol nincs egyértelmű katonai döntés, nem fognak gyökeresen átalakulni a politikai realitások. S akkor gyakorlatilag ez egy lesz az egymást követő miniháborúk sorában. A másik lehetőség egy sokkal nagyobb, regionális háború, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. A konfliktusra az egyik megoldás az iráni imperialista ambíciók korlátozása a Közel-Keleten. Irán ki akarja terjeszteni befolyását Izrael és a konzervatív arab államok rovására. Ha sikerül határt szabni ezeknek az ambícióknak, akkor ezek a helyi konfliktusok is megoldódhatnak.

– Mit gondol a szembenálló palesztin félről? Hogy vélekedik a palesztin nemzet kérdésében?

– A Közel-Keleten nincsenek nemzetállamok a nyugati értelemben. Három vagy három és fél igazi nemzetállam létezik: Törökország, Irán, Izrael és talán Egyiptom – ő a fél. A többiek törzsek, zászlók, az arab pánetnikumhoz tartoznak, ez olyan, mintha például azt mondanánk, hogy szlávok. A Közel-Keleten nem alakultak ki a nemzetállamok, és ezek az európai fogalmak teljesen alkalmatlanok is leírni az ottani helyzetet. Nem vagyok benne biztos, hogy létezik egy palesztin nemzet, legalábbis az európai fogalmak szerint. A palesztinok esetében nincs egy nyelv, egy szokás, ami meghatározza őket, ami elkülöníti őket egy másik nemzettől. A magyarokra például senki nem mondhatja, hogy kitalált nemzet, mert nyelvében, kultúrájában, zenéjében, szokásaiban teljesen más, mint a körülötte lévő nemzetek – nos, ez a másság a palesztinoknál nincs meg. Az egyetlen dolog, ami összeköti őket, az Izraellel való konfliktus. Úgy is mondhatnám: paradox módon addig lesznek nemzet, amíg a háború fennáll. A palesztin gondolat a 60-as években született, előtte nem volt rá szükség.

– Kinek az érdeke?

– Ez egy vallási és etnikai konfliktus, ami fennállna akkor is, ha nem lenne külső hatalom. Van egy terület, és ezért a területért küzdenek az érdekelt felek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy terület, például egy hegy, és ott a farkasok meg a medvék küzdenek azért, hogy ki uralja azt a hegyet. Ez egy biológiai szintű harc az élettérért – ilyen egyszerű.
– Orosz–ukrán háború. Lehet-e sikeres a magyar békemisszió? 

– Ez olyan, mint a lottó: ha nem veszünk lottószelvényt, soha nem tudjuk meg, nyertünk-e. Egy ezer mérföldes túra is az első lépéssel kezdődik. Már látjuk, hogy vannak második lépések, például Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter pekingi látogatása. Lehet, hogy beindult egy folyamat, és igen, sokszor el kell indítani a folyamatokat, mint egy hógolyót, hogy végül lavina legyen belőle. Ha meg sem próbáljuk, semmi esélyünk.

– A Donald Trump elleni merénylet, majd Joe Biden visszalépése a jelöltségtől mennyiben segítheti az Egyesült Államok volt elnökének újraválasztási esélyeit? 

– Ha csak magát a merényletet nézzük, akkor a legegyszerűbb olvasatban szim­pátiát generál Trump irá­nyába, ugyanakkor ezek rend­kívül összetett folyamatok, így nem tudhatjuk pontosan, minek mi lesz a következménye. Nem tudhatjuk, hogy a merénylet mennyire játszott szerepet abban, hogy Joe Biden lemondott, és hogy a lemondása nem hajtja-e a demokraták malmára a vizet. Lehet, hogy Kamala Harrisszel nagyobb esélyük lesz. Ezért mondom azt, hogy nem egyértelmű a hatása ezeknek az eseményeknek. 

– Szakértőként hogy látja, miként következhetett be az USA-ban ez a merénylet? Ki hibázott?

– Erre két magyarázat létezik: szándékos hanyagság, vagy bűnös hanyagságok és dilettantizmusok sorozata. Most a modern, igazság utáni – „post-truth” – világban az vagy, akinek hiszel. Ha akarjuk, elhisszük a konteókat, vagy elhisszük a hivatalos magyarázatot, de mindkét gondolatsor igazán súlyos következtetésekhez vezethet.

– Nemrég az egyik amerikai képviselő arról beszélt, hogy Ukrajnában a föld alatt 12–14 ezer milliárd dollárnyi nyersanyag van, és azt mondta, a kérdés az, hogy ezt ki fogja tudni kiaknázni: az amerikaiak, az oroszok vagy a kínaiak? Gondolatkísérletként nézzük egy pillanatig ennek a tükrében az ukrajnai háborút. Cui prodest?

– Az ukrajnai háború arról szól, hogy ki ellenőrzi a területet katonai és politikai szempontból. A gazdasági ellenőrzés ebből következik. Ez egy gyarmati háború, hasonlóan a régi afrikai gyarmatokért vívott harcokhoz. Nem hiszem, hogy az oroszokat ki lehet szorítani a térségből, mivel számukra ez a terület sokkal fontosabb, mint a nyugati országoknak. Azaz sokkal nagyobb áldozatra lesznek hajlandóak, sokkal nagyobb veszélyeket képesek felvállalni, mit a Nyugat. Ezért gondolom, hogy a Nyugat számára ez a háború veszett fejsze nyele.