– Melyek voltak az elmúlt tanév legnagyobb kihívásai a pedagógusszövetség számára?

– A szervezeti életet többnyire a saját programjaink határozzák meg, de a tanév közben felmerülő helyzetekre való reagálás, illetve ezeknek a kezelése is napirenden van. Előrebocsátom, hogy szervezetünk többnyire az önkéntességen alapuló szakértelmet veszi igénybe, és nincs akkora alkalmazotti háttere, hogy mindenre oda tudjunk figyelni. Ennek ellenére állami feladatokat is ellátunk, ami egyáltalán nem civil szervezeti feladat lenne, de mivel hiányérzetünk támad, vagy a kollégák jelzik a hiányosságokat, igyekszünk erre is odafigyelni. 
Programjaink a maguk rendje szerint zajlottak a 2023–2024-es tanévben is. A szer­vezeti élet szempontjából fon­tosnak tartom, hogy megerősítettük azokat a szakmai csoportokat, amelyeket mi a legfontosabb célcsoportjainknak tekintünk, így külön programokat hoztunk létre az óvónők, tanítók, magyartanárok, romántanárok, illetve a szakoktatásban dolgozó kollégák számára. Idén is megtartottuk szórványkonferenciánkat Bukarestben, ahol egyetlen magyar iskola működik, és a vége felé közeledik az óvodafejlesztési programunk. Egy helyszín van – Tusnádfürdő –, ahol még nem adták át az óvodát, de közeledünk a momentumhoz. Továbbá nagy elégtétel, hogy a szovátai Teleki-kertben erdei iskolai tevékenységeknek megfelelő környezetet alakítottunk ki, ahol akár hatvan fő elhelyezésére is lehetőség van. Ami az oktatás egészét illeti, ebben az évben is voltak helyzetek, amelyeket kezelni kellett, de nem tudok olyasmit említeni, amely nagyobb megpróbáltatást jelentett volna, mint korábban. Az örökös probléma a román nyelv tanítása.

– Ezzel kapcsolatban hogyan értékeli a felső tagozatosok románnyelv-oktatásában hozott reformok eredményeit? Milyen hiányosságok vannak még? Gondolok itt arra is, hogy júniusban az RMPSZ a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult a magyar diákok román érettségi dolgozatainak javítása miatt, s ennek eredményeként számos magyarlakta megyében megjelölték a dolgozatokon, hogy az érettségiző magyar tagozatos, de nem mindenhol éltek ezzel a lehetőséggel. Mennyit tud segíteni a dolgozatok megjelölése, ha a középiskolai tanterv ugyanaz volt, mint a román tagozaton?

– A román nyelv oktatásának problematikája összetett kérdés, amelynek megoldására tíz-tizenkét évvel ezelőtt, az új, kisebbségek számára kidolgozott speciális tanterv és tananyag bevezetését megelőzően, vagy legkésőbb ezzel egy időben kellett volna határozott intézkedéseket hozni. A tananyag fejlesztését követően képezni kellett volna a román mint idegen nyelv oktatásának módszertana területén az óvodapedagógusok, tanítók, fel­ső tagozatos pedagógusaink elitjét annak érdekében, hogy ezt követően ők maguk képezhessék ki fokozatosan a román nyelv és kommunikáció tantárgykörhöz tartozó tárgyakat oktató pedagógusokat. És alaposan képezni kellett volna már akkor az összes kisebbségi tankönyvírót, tananyagfejlesztőt, segédanyag-fejlesztő vagy tételíró szakembert, ugyan­csak annak érdekében, hogy kineveljük a tárgy meg­újí­tását, az új szemléletű román nyelv oktatását elmélyíteni képes szakembergárdát. Párhuzamosan az új tananyag bevezetésével a kiképzett szak­­em­­berek foglalkoztatásá­val módszertani útmutatókat, tanári kézikönyveket, se­géd­anyagokat kellett volna a pedagógusok rendelkezésére bocsátani, amelyeket a képzési program részeként kellett volna feldolgozni az összes érintett pedagógussal. S végül, de nem utolsósorban folyamatos képzési programokkal, kistérségi módszertani tevékenységekkel lehetett volna elmélyíteni az új oktatás-módszertani szemléletet, amelynek immár mérhető eredményeit elemezhettük volna a nyolcadikosok vagy érettségizők esetében.

– Viszont mindez akkor nem történt meg…

– Nem. Csak az elmúlt két esztendőben, egy, a minisztérium által EU-s alapokból finanszírozott projekt révén. A szemléletváltás elmaradt, illetve megtorpant, az új reform hatásai nem látszanak a kimeneti vizsgák eredményein. Azt kell bepótolni, amit ezelőtt tíz évvel elmulasztottunk, következetes oktatáspolitikával és a kellő ráfordítással. Hiányosságokat ebből a perspektívából tudunk azonosítani, e tekintetben, akárcsak az elmúlt évtizedek során, a pedagógusszövetség szakmai partnere a szakpolitikának és a döntéshozóknak. A Diszkriminációellenes Tanácshoz azért fordultunk, mert jogtalannak és méltánytalannak tartjuk, hogy az egyébként is számos hátrányos megkülönböztetést elszenvedő, idén érettségizett generáció – amely egyben az utolsó, aki a többségi tananyag szerint tanulta a románt – vizsgakörülményeit megváltoztatták a digitális értékelési rendszer bevezetésével, ezáltal súlyosbítva a hátrányos helyzetüket. Ebben a témában adott igazat a Diszkriminációellenes Tanács, amely jogi lehetőséget adott a dolgozatok megjelölésére, annak érdekében, hogy a kisebbségi diákok dolgozatai kisebbségi oktatásban tapasztalt megyékben kerüljenek javításra, akárcsak az elmúlt években. Ezáltal nem az eredmények javulását vártuk el, hanem azt, hogy ezek ne romoljanak még tovább, s ne kerüljön még több diák súlyosan hátrányos helyzetbe. Ott, ahol ez megtörtént, érezhető is volt a hatása. Sajnálatos ellenben az, hogy ezt vizsgaszervezési szempontból minden megyében nem tudták vagy nem akarták kellőképpen menedzselni.

– Idén érettségiztek tehát azok, akik utolsóként tanulták a többségi tananyag szerint a románt. A romántanárok hogyan tudják alkalmazni a kisebbségi iskolákban használható speciális tantervet? Hogy lehet bepótolni az említett mulasztást? 

– Amint említettem, jelenleg a kisebbségi tagozaton oktató pedagógusok kétharmada már részt vett egy szakmai programon. Ugyanakkor a kisebbségi tagozaton oktató pedagógus rendelkezik azzal a tapasztalattal, amely lehetővé teszi azt, hogy objektíven, türelmesen és a kisebbségi diák nem anyanyelvi tudásszintjéhez mérten értékelje a dolgozatot. Ezek a kollégák ismerik a kisebbségi diák sajátos szókincsét, nyelvi egyeztetési szokásait, ami lehetővé teszi a toleránsabb és differenciáltabb viszonyulást a javításban. Számos kisebbségi iskolában oktató pedagógusnak sikerült ezzel az új szemlélettel azonosulni, ellenben az előbb említett elmaradt, illetve nem kellő mértékű humánerőforrás-fejlesztési és oktatás-módszertani megerősítés területein még sok munkánk van. Az RMPSZ ennek évtizedek óta évközi képzések, országos konferenciák vagy a Bolyai Nyári Akadémia keretén belül mindig témagazdája, mozgatórugója volt, szervezte, elősegítette és támogatta a szakmai testületek munkáját. Az új tanterv, illetve tananyag több mint egy évtizede történt bevezetésének évében is az RMPSZ volt az, aki országos szakmai konferenciával igyekezett a hiányosságokat pótolni. Jelenleg is ezt tesszük. Nemrég az RMDSZ Oktatási Főosztályával együtt egy szakmai testületet alakítottunk, és szeptember végén országos konferencia keretén belül dolgozzuk fel az eddig összegyűlt tapasztalatokat, hogy segíthessük a problémamegoldást.

– Mi várható a következő tanévben, amikor már a végzősök is a speciális tanterv szerint tanulhatják a román nyelvet? Tavaly probléma volt, hogy nem készültek el iskolakezdésre a tankönyvek. A következő tanévre lesz tankönyv?

– Ez még nagy kihívás, de ismereteink szerint van előrelépés. A középiskolai kisebbségi, mondhatni idegennyelv-szemléletű románoktatásra alapozó tanterv és tananyag elkészült, már tankönyvek is jelentek meg a középiskolai oktatás számára. Ilyen tekintetben nem számítunk jelentősebb fennakadásokra. Módszertani útmutatók és egyéb segédanyagok a középiskolai oktatás alsó tagozatai számára a minisztérium EU-s projektje révén kerültek kidolgozásra, elérhetők pedagógusaink számára. Amit ellenben szakértőink szerint sürgősen ki kell dolgozni és közzé kell tenni, azok a speciális, sajátos tanterv és tananyag szerint összeállított érettségi tételminták, amelynek legkésőbbi határidejét októberre tehetjük. A már említett szeptemberi konferencia egyik fontos célkitűzése ide is kapcsolódik, hogy egyrészt ezen a téren a Neveléstudományi Intézettel folytassunk szakmai párbeszédet, illetve hogy készüljenek el ezek a minta tételsorok.

– Szerepet vállaltak a Szülőföldön magyarul program lebonyolításában. Mit jelent ez?

– Idén a legnagyobb megpróbáltatást a digitalizáció jelentette. A Rákóczi Szövetség által kidolgozott platformon csak online formában lehetett regisztrálni és pályázni, de elmondhatom, hogy a vállalásunkat teljesítettük, és Hargita megyében közel 40 ezer támogatásra javasolt pályázatot jegyeztünk, országszerte pedig több mint 130 ezret. Köszönet jár a kollégáknak, tanítóknak, osztályfőnököknek, iskolavezetőknek, akik segítettek azoknak a szülőknek, akiknek nincs e-mail-címük és nem tudtak regisztrálni a platformon. Könnyebben tudtuk tartani a határidőt, mint amikor egy központosított rendszerben, itt az irodában tíz-tizenöt személy dolgozta fel az adatokat. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Rákóczi Szövetség és az OTP Bank közötti megállapodásnak megfelelően kezdődhet majd a kifizetés. Tovább már nem rajtunk múlik.

– Fontosnak tartják a magyar pedagógusok továbbképzését is. Idén milyen évközi továbbképzéseket szervezett a szövetség, és ezek milyen szempontból hiánypótlók?

– Továbbképzéseinkkel alternatívát nyújtunk az állami oktatási rendszer által kötelezően előírt programok helyett. Az évközi továbbképzéseket három oktatási központunk: a kolozsvári Gál Kelemen, a Partiumi és a Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központ, az országos szintűeket pedig az Országos Programiroda szervezi. A tavalyi év őszén volt innováció és oktatási technológiák témájú kiállításunk és konferenciánk, illetve önismereti témájú képzéseink. Emellett nagy igény volt a közösségszervezői képzésekre, és az elmúlt időszakban tapasztalt krízishelyzetekre reagálva szerveztünk resztoratív témájú képzést is. 
Az új évtől a megyei RMPSZ-elnökök képzési javaslatait is volt lehetőségünk megvalósítani, így januártól júniusig 33 rendezvényünk – képzések, konferenciák – volt mindhárom régióban. A tanév végéig az Országos Programiroda és a három központ programjain 1830 résztvevőt regisztráltunk, a Bolyai Nyári Akadémiával együtt mintegy 2200 fővel számolunk.

– A Bolyai Nyári Akadémián Erdély-szerte kilenc helyszínen, négy héten át zajlottak a képzések. Hogyan segíti az akadémia a pedagógusok munkáját?

– Amellett, hogy gyakorlatias, érdekes, hiánypótló képzéseket nyújt, biztosítja azt is, hogy az akadémiai szférában zajló kutatások, eredmények eljussanak a pedagógusokhoz. Hazai és anyaországi, más országbeli egyetemekről érkeznek előadótanárok, néhol csoportosan is. Idén például a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karjáról Kissné dr. Zsámboki Réka dékánhelyettes vezetésével egy oktatócsapat érkezett, az óvodapedagógusok szekciójába korszerű tartalmakat hozva az óvónőink számára. Az akadémia átfogó tematizációját minden évben a legrelevánsabb aktuális problémákhoz és a pedagógusok igényeihez igazítva dolgozzuk ki. Az akadémia szekciófelelősei a szakmai programot a közoktatási értékelés, mérés, fejlesztés témakörében alakították ki. A képzések ezeket a témákat közelítik meg más-más szakmai oldalról, más-más pedagógus-célcsoportra, illetve a diákkorosztály oktatására fókuszálva. Fontosnak tartjuk, hogy a pedagógusok képzési lehetőséget kapjanak abban, hogy az osztályzatközpontú értékelés, az ismeretek – a lexikális tudás – mérésének dominanciája, az írásbeli, klasszikus értelemben vett felmérők alkalmazása mellett a szóbeli, projektalapú, játékalapú vagy játékosított formában megszervezett értékelési típusokról tanulhassanak. A képzések abban is segítenek, hogy a pedagógusok a tudatos kompetenciaalapú mérés, az iskolaérettség, a diagnosztikus fejlődésvizsgáló mérések területén fejlődhessenek, és a digitális technológiák, új applikációk használata terén jó gyakorlatokkal találkozzanak. A közösségkovácsoló programokra is figyelünk, ugyanakkor könyvkiadók, oktatási eszközöket és anyagokat fejlesztő cégek mutatkoznak be egy-egy szekcióban.

– A szövetség célja a tanulók tehetségápolása is. A szövetség hazai és magyarországi kapcsolatainak révén milyen lehetőségekhez jutottak a kiemelkedő teljesítményű tanulók?

– Az RMPSZ évente több díjat is átad tanulóknak a tehetséggondozás jegyében. A Mákvirág-díj a legjobb középiskolás diákoknak jár, pályázati úton nyerhető el, az elbírálók sokféle kritériumot figyelembe vesznek. Ezenkívül az Anyanyelvápolók Szövetségével létrehoztuk a Kós Károly-díjat, amely azoknak a középiskolásoknak jár, akiknek kiemelkedő eredménye van a magyar nyelv és irodalom terén. A Bolyai Farkas-díjjal a matematika terén elért jelentős eredményeket ismerjük el. A Bolyai- és a Kós Károly-díjakkal kitüntetetteket nemcsak oklevéllel vagy tábori lehetőséggel jutalmazzuk, hanem pénzjutalommal is: 100 eurónak megfelelő juttatásban részesülnek. Említettem, hogy Szovátán létrehoztunk egy tehetséggondozásra is alkalmas teret, a Teleki-kertet: augusztusban táborokat tartunk itt a különböző versenyeken díjazott diákoknak.
Emellett a pedagóguskollégáknak is osztunk ki díjakat. Kétévente az Ezüst Gyopár életműdíjat, szintén kétévente az Apáczai-díjat, amelyre tudományos kutatómunkával, publikációkkal pályázhatnak.

– A szervezet jelentős szerepet vállalt az egyházakkal együtt a magyar kormány által finanszírozott óvodaprogram – az utóbbi évtizedek talán legjelentősebb nemzetstratégiai intézkedése – megvalósításában. Sikerült elérni a kitűzött célt?

– Vannak elvarratlan szálak: a működési engedélyek beszerzése, illetve a fenntartóknak való átadás még nem zárult le teljesen – de különben jól állunk. Ami az építkezést illeti, összességében 63 olyan beavatkozásban vettünk részt, ahol területrendezés, épületbővítés vagy felújítás zajlott. Emellett több mint 220 óvodában játszóteret alakítottunk ki, és 330  óvodában saját igényeknek megfelelő didaktikai eszközöket biztosítottunk. Szakmai rendezvények is részét képezték a programnak, így több mint 2200 óvópedagógus vett részt akkreditált képzéseken. Ez hatalmas munka volt a szervezet számára, ősszel zárókonferencián összegeznénk a program eredményeit, és kiadvány formájában is számot adunk arról, hogy mit tettünk a magyar kormány segítségével, ugyanis – az oktatás terén egészen biztosan – ez a legnagyobb támogatás, amelyet a romániai magyarok élvezhetnek.

– Ön 2011 óta elnöke a szövetségnek. Melyek voltak a legnagyobb téttel bíró periódusok az Ön számára? Milyen célkitűzéseik vannak?

– 2011-től a Szülőföldön magyarul programot újra mi kezeltük, ennek ki kellett építeni a teljes – nemcsak infra­struktúrai – hátterét, felépíteni azt a rendszert, ami alapján ezt működtettük, és sikerült jól lebonyolítani. 2012 februárjától a magyar kormány megbízásával feladatként kaptuk a Csángó oktatási program szakmai koordinálását, működtetését, és ezt tettük 2019 júliusáig, de azóta egy újabb döntés szerint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége gondozza. Amikor átvettem az elnökséget, a Bolyai Nyári Akadémiának a reformja következett, amikor nem diszciplínákhoz kötött tanfolyamokat szerveztünk, hanem évről évre tematizáltuk a programot. Szintén 2011-ben életbe lépett az új oktatási törvény, és ennek alkalmazása, a módszertanok kidolgozása rengeteg együttműködést eredményezett, hiszen minden olyan döntéshozásnál, amelyben a szakmára szükség volt, szakmai szervezetként igénybe is vettek minket. Büszkék vagyunk, hogy ebben részt vehettünk, mert úgy látom, hogy a politika és a szakpolitika is számít ránk.  Elnökként egyik nagy célkitűzésem az volt, hogy olyan érdekképviseletet hozzunk létre, amely lehetővé teszi az oktatáspolitika, oktatásirányítás és a civil szervezetek közötti együttműködést. Minden kihívásra igyekszünk odafigyelni, és önzetlenül próbáljuk ezt a vállalt feladatot teljesíteni.