– Nem mondható, hogy eddig is idegen lett volna Öntől a helyi közigazgatási, adminisztrációs feladatkör. Miért szereti ezet a munkát?

– Nyolc év alpolgármesterként eltöltött idő után tavaly Pap Imrétől vettem át a polgármesteri stafétát. A közös munka, az együtt eltöltött idő során nagyon sokat tanultam az elődőmtől, ezért aztán bizonyos értelemben a folyamatok logikus következményeként éltem meg, hogy polgármesternek indulok. Bár tisztában vagyok vele, hogy közhelyesen hangzik, amit most mondok, de aki a jelen gazdasági helyzetben és a mai fokozottan bürokratikus államigazgatás közepette polgármesternek indul, abban erősen élnie kell a közösségért való tenni akarásnak. Elhivatottság és a közért való munkálkodás akarása nélkül ma nagyon könnyen zsákutcába futhat bárki polgármesterként. 

– Hogyan jellemezné a közösséget, amely a közéleti vezetőjének választotta?

– Ez a közösség elég összetett, és a lakossági igények, elvárások is széles skálán mozognak. Az egyik legnagyobb kihívás a közösségünk számára, hogy fiataljaink elhagyják Gyimest. Amivel párhuzamosan az idősebbek mentalitásának is változni kellene: fontos lenne elérni azt a szemléletet, hogy magunknak is tenni kell azért, hogy jó legyen nekünk. 

– A mentalitásváltás talán túl elméleti kérdés, maradjunk most a fiatalok elvándorlásánál. Mit gondol, ez ellen tud tenni a helyi önkormányzat? Pontosabban mit tud tenni, hogy segítse az itthon maradásukat?

– Az önkormányzatnak viszonylag kevés eszköze van arra, hogy a fiataljainkat itthon tartsuk. Az alaphelyzet nem kedvező: az éghajlat és a domborzat nagy mértékben határozza meg az itt élő emberek lehetőségeit, mozgásterét. Jelenleg a turizmuson és az állatartáson kívül alig mutatkozik meg más lehetőség. Hogy úgy mondjam, a home office alig ismert fogalom felénk. 

– De mi a helyzet a mezőgazdasággal, főleg a hegyvidéki állattartással? Elsőre itt minden adott hozzá.

– Talán igen, viszont az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nem mernek, nem elég bátrak helyben vállalkozásokba fogni. És nem természetükből, hanem tapasztalataikból fakadóan. Aki megpróbál valamilyen helyi kisvállalkozást lábra állítani, egy büroktratikus akadályokból összehordott hegybe ütközik. Amikor azt látja, hogy már több hónapja jár be Csíkszeredába papírokat intézni, és még mindig alig haladt, előbb-utóbb feladja, és inkább külföldön próbál szerencsét, úgy dönt, ilyen úton szerez megélhetést magának. 

– Mi maradjunk helyben: hogy látja, közösségépítés terén vannak teendőik?

– Igen, jelen pillanatban mindössze két civil egyesület működik a településen. Szükség lenne további egyesületekre, közöttük olyanokra is, amelyek a mai trendeket közelebb hozhatnák a fiatalokhoz. Az okostelefonok világa helyett az élő, fizikai kapcsolatokra szeretnénk inkább hangsúlyt fektetni. Sajnos azonban ehhez egyelőre nem rendelkezünk megfelelő infrastruktúrával sem: az önkormányzatnak nincsenek olyan épületei, ahol közösségi életet szervezhetnénk, ráadásul szabadon beépíthető telkekkel sem rendelkezünk. Talán a megoldást a meglévő épületek egyikének átalakítása jelentené, de ez nehézkes, mert az ilyen célra megfelelő épületeinknek már megvan a rendeltetése.

– De nem mindent kell az első kapavágással kezdjen. Van olyan projekt Gyimesfelsőlokon, amelyet elődje asztaláról vett át?

– Természetesen, és egy részét már be is fejeztük: teljes készültségi szinten volt a projekt, amikor polgármester lettem, de már alpolgármesterségem idején elindítottuk a ivó- és szennyvízhálózat bővítését, jelenleg mintegy 32 kilométeres nyomtávon van vezeték a földben. Gyimesfelsőlok nagyjából 70 százalékát érintette a beruházás, de a cél a 100 százalék elérése. A hálózat egy része a mellékutcák háztartásait szolgálja ki, míg az országút 9 kilométer hosszúságban szeli át a települést, és tavasszal ezen utóbbi szakaszon elkezdődnek a rácsatlakozások. Továbbá a község iskoláiba teljes bútorzatot és digitális rendszereket pályáztunk 2,3 millió lej értékben, amelyet azóta fel is szereltünk, okostábla, nyomtatók, kamerák és új bútordarabok kerültek a tantermekbe.

– Infrastrukturális területen van a vízhálózat kiépítésén túl más megvalósításra váró projekt?
– Pályáznánk a középületek földrengésbiztonsági korszerűsítésére, ehhez a későbbiekben statikai méréseket végeznek a mérnökök, hogy kiderüljön mely épületeinket tudjuk korszerűsíteni a projektből. Ámbár mifelénk a legtöbb középület fából épült, és az építészmérnökök szerint statikai­lag azok a legstabilabbak. De majd a felmérés megmondja.  Továbbá szeretnénk létesíteni egy műfüves szabadtéri futballpályát, ahol mozgásra vágyó helyiek sportolhatnak.  

– Milyen az új testületi csapat?

– Az önkormányzati testület sokat fiatalodott. Megyei, de talán országos viszonylatban is Gyimesfelsőloknak van jelen pillanatban a legfiatalabb alpolgármestere, aki a választások előtt nem sokkal töltötte be a törvényes 23 éves korhatárt. Őszintén bízom benne, hogy az új csapattal a korábbiaknál is lendületesebben tudjuk a közösségünk érdekeit szolgálni. 

– Beszélne a hosszú távú tervekről?

– Igen, bár kijelentem, hogy a folyamatos munkavégzést tartom fontosnak. De a terveink között vannak a szennyvízhálózat kiépítésének és beüzemelésének további teendői, tárgyalunk a földgáz bevezetéséről, és ezek után szeretnénk a község utcáit leaszfaltozni. Ez nem tartozik közvetlenük ide, de meg kell jegyeznem, hogy a korábbi tapasztalataink is azt mutatják, hogy az önkormányzatok akkor tudtak előrehaladni, amikor az RMDSZ kormányon volt. Ezért is jó, hogy van képviseletünk a kormányban, mert részben ennek is függvénye, hogy mi, a helyi közösségek vezetői milyen hatékonyan tudjuk elvégezni a munkánkat.