Utolsó szakaszához érkezett a csíkszentmártoni templom felújítása. A négy évvel ezelőtt elkezdett munkálat részeként zajló padlócsere a templom történetének újabb adalékait is felszínre hozhatja.

[caption id="attachment_3297" align="aligncenter" width="620"] Padlócsere Csíkszent­mártonban. Körvonalazódó középkor Fotó: Balázs Árpád[/caption]

Daczó Katalin daczo.katalin@hargitanepe.ro Négy éve a boltozat lebontásával és újraépítésével kezdődött a csíkszentmártoni templom teljes körű felújítása, mert akkor az volt a legsürgetőbb tennivaló – foglalta össze Vakaria Béla plébános, szentszéki tanácsos, és éppen a sürgősségi helyzet miatt bizonyos templomjavítási fázisokat megcseréltek: előbb megerősítették a templomot, majd felújították, megmagasították a tetőszerkezetet. A tornyot új bádoggal födték be, a tetőt bádog helyett cseréppel fedték. Megoldották a víz elvezetését és kívül-belül lefestették az épületet. – A padló el volt korhadva, a padok rosszak voltak – részletezte a plébános a munkálatok okát. – Most a padok egy részét felújítjuk, s amelyeket nem lehet, azok helyett újat készíttetünk. Gyorsabb lenne az összes padot kicserélni, de így őrzi meg a templom a régi hangulatát, ha inkább konzerváljuk, felújítjuk a régieket. A régi padlót felszedték, ott­jártunkkor éppen a földet, a padló alatti feltöltés felső rétegét hordták ki a templomból, ahol lassan kirajzolódott az előző épület falainak egy része. – Mivel lehetett gyanítani, hogy középkori templomról van szó, az engedélyben régészeti felügyelet volt előírva – mondta Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze. – Most valóban előbukkant a középkori hajónak déli és északi fala. Úgy tűnik, felmenő falakról van szó, mert a belső oldalakon vakolat, meszelés van, tehát járószint felett voltak. Ugyanakkor belső falpillérek is feltűntek, amelyek szerintem későbbiek, mint a hajófalak. Botár István úgy véli, jó volna megtalálni a középkori szentély nyomait és a szentély záródását, így lehetne megismerni az utolsó épület alaprajzát, amit elbontottak a jelenlegi templom építésekor. – Az előző templom építési idejét nem ismerjük – tette hozzá a régész –, és kérdés, hogy el tudjuk-e az egyes építési periódusokat különíteni. Egyelőre ez a felügyelet feladata, s ha már kicsit többet látunk, a plébánossal egyeztetünk arról, hogy nyithatunk-e kutatási felületet az Árpád-kori szentély megtalálása érdekében. A régész szerint egyértelmű, hogy a csíkszentmártoni templomnak – akárcsak sok másik templomnak a medencében – legalább három építési periódusa volt, egy Árpád-kori, egy gótikus és egy barokk épület, de a jelenlegi templom elődjeiről nagyon kevés adat maradt fenn. – Most előkerült néhány terrakotta boltozatiborda-töredék, s ez alapján biztosan tudjuk, hogy a középkori templom boltozott volt – mondta Botár István. – Eddig a középkori templomról semmit sem tudtunk, csak azt, hogy kellett léteznie, és hogy a pápai tizedjegyzék is említi, és van a templomnak egy gótikus Madonna-szobra. Most minden felbukkanó adat fontos. A járórészeken, a padok között kétoldalt terméskő, a padok alatt deszkapadlója lesz ezúttal a templomnak. A régi, homokos földet kihordják, helyette száraz anyagot tesznek, amelyre rákerül a terméskő, illetve a padlás. A hívek és a csekefal­vi, valamint a csíkszentmártoni köz­birtokosság adományaiból zajló munkálatokat szeptember végére szeretnék befejezni.