enyhe havazás
borús égbolt
Ősi jelek ismerői
Az ősi időkből maradt ránk, kultúránk szerves, értékes része, akárcsak a néptánc, mégis keveset foglalkozunk egyedi, különleges írásmódunkkal, a rovással.
Csíkszeredában a 104. Ady Endre cserkészcsapat hirdetett nemrégiben rovásírásversenyt, ami sajnálatos módon elmaradt az érdektelenség miatt. Ennek okáról kérdeztük Solti Imre rovót, akit a rovásírás múltjáról, jelenéről is faggattunk.
A vetélkedővel kapcsolatban megtudtuk, hogy az említett cserkészcsapat már több mint egy évtizede szervezi rendszeresen a rovásírásversenyt a március 15-i nemzeti ünnepünkhöz kötve, aminek addigi sikerét a koronavírus-járvány törte meg.
– A járvány idején elmaradt a verseny, és ennek következménye lehet a mostani érdektelenség. Eleinte számos résztvevője akadt a Csíki-medence iskoláiból a nem mindennapi vetélkedőnek, de a járvány visszafogta az embereket, remélhetőleg csak ez az oka, és apránként minden visszatér a régi kerékvágásba – reménykedik Solti Imre.
A rovó megjegyezte, a szeredai érdektelenség ellenére az országos versenyt megrendezi májusban az 51. Czetz János cserkészcsapat. E verseny különlegessége, hogy az idén először külön felnőtt kategória is lesz. Megtudtuk, hogy a versenyeken a Forrai Sándor rovásjeleit fogadják el.
– Úgy tartjuk mi, rovók, hogy az Úristen ezt nekünk adta tudásként – mutatott rá Solti, aki rendkívül fontosnak tartja a rovásírás ismeretének átadását a következő generáció számára, ebben nagy szerep hárul az oktatásra, ugyanis nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanítására.
Mint mondta, fontos, hogy az írásmód megjelenjen a közterületeken, amire már van számos pozitív példa a környékünkön is.
– Természetesen a latin betűs írást már nem fogja kiszorítani a rovás, de mivel kultúránk értékes és különleges szeletét képezi ez a fajta írásmód, lényeges, hogy fennmaradjon és továbbadjuk utódainknak, ezért nélkülözhetetlen valamilyen szintű használata a mindennapokban – hangsúlyozta.
Solti Imre a képeslapokat rovással írja, és bizonyos ismerőseivel, akik hozzá hasonlóan ismerik ezeket az ősi jeleket, levelezik is.
A rovó többször tartott már rovásoktatást. Kitartó tanítványai számos versenyen vettek részt, itthon és Magyarországon egyaránt. „Égi ige, égi rege, / Erős fényben Isten ege. / E jelekkel óvjunk szépet: / Tiszta szívű ősi népet” – idézett Solti a beszélgetés végén Szőke István Attila Rovás Himnuszából.
