Többnyire komolyan beszélgetett a humorról péntek délután Para István karikaturista, Muszka Sándor író, Sántha Attila író, Soós Antal, a Szicsek pálinka romániai igazgatója és Könczey Elemér karikaturista – aki videóhívásban csatlakozott –, de poénokban sem volt hiány.

A Tusványoson, a Csengery István sátorban megrendezett és a Hargita Népe által szervezett beszélgetést György Emőke, lapunk mellékletének, a Családi7Végének a szerkesztője moderálta, és a beszélgetés elején bemutatta a meghívottakat, így a közönség megtudhatta, hogy Para István – ismertebb nevén Para Pista – több mint harminc éve rajzol karikatúrákat, és a székely humort próbálja rajzolva átmenteni az utókornak, még mielőtt eltorzulnak, elfelejtődnek a tömeges elhülyülés miatt. Sántha Attila író, költő a Székely szótárnak, majd ennek bővített változatának, a Bühnagy székely szótárnak a szerzője, aki azt mondja a munkásságáról, hogy „székely nyelvű verseivel újrateremtette a székely irodalmat a népi erotika húrjain játszva”. Muszka Sándor a Sanyi bá és a Lusta dög írója, az Előretolt Helyőrség szerkesztője, aki állítása szerint véletlenül lett humorista. Könczey Elemér grafikus, karikaturista, akiről a Wikipédia hazudik, mert nem háromezer, hanem több mint hatezer karikatúrát készített az elmúlt harminc évben, már nem rajzol napi szinten, s már nem is egyetemi oktató. Soós Antal pedig a tiszaföldvári Szicsek pálinka romániai igazgatója, akit azért hívtak meg a beszélgetésre, mert a legtöbb Sanyi bához hasonlóan nagyon jól ért pálinkául, a szervezők meg azt gondolták, hogy ha jön, hoz magával pálinkát. György Emőke helyesbített: nyilván nem ezért hívták meg. A pálinka a székely humor egyik alapeleme, így az ő tapasztalataira is kíváncsiak ez ügyben.

Meg lehet élni a humorból? Ha igen, miért nem?
Ki él meg a meghívottak közül a humorból? Meg lehet-e egyáltalán élni belőle? Ha igen, miért nem? – tette fel az első kérdéseket szerkesztőnk. A válasz egyhangúlag érkezett: kizárólag a humorból – legyen az képi vagy nyelvi megjelenésű – nem lehet megélni. A meghívott írók és karikaturisták közül mindenkinek van főállása, amely mellett elhivatottságból művelik a humort. Para Pista szerint Európa nyugati országaiban meg lehetne élni belőle, de Kelet-Közép-Európában ez nem lehetséges. Muszka Sándor viszont elmondta: ő egyszer fél éven át a humorból élt, de büntetést kapott az egyik viccéért, így a fizetésének a felét oda kellett adnia.

Hol a határ?

„A humorra mindenkor leselkedő veszélyek közül a legpusztítóbb az egész bolygóra kiterjedő politikai korrektség”

– idézte Nagy Koppány Zsolt író gondolatát György Emőke, majd arról kérdezte a meghívottakat, hogy kell-e törődni a viccek sértettjeivel, áldozataival. Könczey Elemér szerint fontos kérdés, hogy egy karikaturista számára hol a határ, és mennyire tud igazságos lenni, amikor kigúnyol valakit. Úgy véli, hogy fogyatékosságot kigúnyolni nem korrekt, viszont olyan hibás emberi viselkedésmintát ki lehet gúnyolni, amely megváltoztatható. Szerinte szükséges a határok feszegetése, hiszen a folyamatosan változó világban a karikaturista feladata humorral reflektálni a történésekre. Para Pista hozzátette, hogy sokan elfelejtik: a karikatúra görbe tükör a társadalomnak, készítője pedig se ártani, se bántani nem akar, hanem felhívni a figyelmet a hibás viselkedésmintákra.

Székely viccek és a humor jövője 
A székely viccek kapcsán György Emőke arról kérdezte Soós Antalt, hogy tapasztalatai szerint Magyarországon mennyire ismerik, értik a székely poénokat. Mint a Szicsek pálinka romániai igazgatója mondta, a viccekben megjelenő székely észjárás és a tájnyelv egzotikus és divatos az anyaországiak szemében, mire Sántha Attila megjegyezte, hogy ő épp emiatt, a Bühnagy székely szótár megjelenésekor kapott olyan kritikát, miszerint a kötet megjelenésével mindössze ezt a divathullámot akarta meglovagolni, holott nem ez volt a célja.

Azért van szükség a Székely szótárra és a Bühnagy székely szótárra, hogy megerősítsük magunkat, mert itt, Székelyföldön látom, hogy a gyermekek nem beszélnek székelyül. A gyermekek nem azt a nyelvet beszélik, mint a szüleik, elidegenednek a nyelvjárástól. Én azt próbálom elérni, hogy a gyermekek is átvegyék a székely észjárást és a csalafinta szóhasználatot

– mondta Sántha Attila.

A karikatúra jövőjéről, a mémek térfoglalásáról és a viccek változásáról is volt szó. A karikaturisták szerint a fiatalok által kedvelt mémek nem pusztítják el a karikatúrát, de visszaszorítják. Abban viszont mindannyian egyetértenek – legalábbis reménykednek –, hogy a humor mindig is jelen lesz az ember életében, még akkor is, ha változóban van:

Nélküle nem tudnánk szembenézni a mindennapi problémákkal. A humor mindig is jelen lesz az ember életében, de nem biztos, hogy az a fajta marad meg, amit mi művelünk

– mondta Para Pista.