Miért fontos, hogy valaki szerzetesként és ne egyházmegyés (világi) papként szolgálja Istent? Milyen kihívások elé állítja korunk a mai szerzetességet? A világegyház tekintetében mennyire vonzó a mai fiatalok számára a szerzetesi hivatás? Hogyan állnak hivatások tekintetében a magyar szerzetesi közösségek? Mennyire befolyásolja a liberalizmus térnyerése a Kárpát-medencei hívek lelki életét, például a templomlátogatás, a szentségi élet terén? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel három szerzetesrend képviselőjének a 34. Tusványoson Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója a Bornemisza Anna sátorban szervezett panelbeszélgetésen.

Átalakulóban a vallásosság

Urbán Erik, az Erdélyi Feren­ces Rendtartomány provinciálisa szerint a vallásosság nem tűnik el, inkább formát vált. Úgy fogalmazott: az emberek gyakran egyéni módon kapcsolódnak hitükhöz.
– Nem kifejezetten elvallástalanodik a társadalom, hanem a vallásgyakorlás átalakul. Azt tapasztalom, a hagyományos vallásosságból tartunk a tudatos vallásosság felé – mondta a ferences tartományfőnök. Megjegyezte: a vallásgyakorlás átalakulásában kiemelt szerepük van a kegyhelyeknek, amelyek „lelki klinikaként” szolgálnak. 
– Hiszem, hogy a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat olyan közösségi és személyes tapasztalatot kínál, amit semmi más nem pótolhat. Különben egy zarándoknak legalább kétszer kell ellátogatni Csíksomlyóra: egyszer a tömegélményért, egyszer a csendért, amikor átérezheti a kegyhely lelkületét és lelkiségét – tette hozzá Erik testvér. A liberalizmus és a szekularizáció jelenléte kapcsán kifejtette, az egyház feladata nem az, hogy radikálisan ellenálljon, hanem hogy segítse a híveket a helyes arány megtalálásában. Az Assisi Szent Ferenc által írt idén 800 éves Naphimnusz lelkiségére is ráirányította a figyelmet: „A Naphimnusz nem pusztán költemény vagy ima, hanem a megváltott világ dicsőítése, a kiengesztelődés költészete.”

Nem többnek lenni, hanem másnak

Tóth Borbála nagykárolyi piarista nővér a fiatalok megszólíthatóságáról beszélt. Szerinte nem elég bevonni őket, hanem jelen kell lenni az életükben.
– Kilépni a saját világunkból és belépni az övékbe, ez a feladat. Nem úgy, mintha többet tudnánk, hanem másként vagyunk jelen. Talán pont ez lehet számukra kapaszkodó – mondta a nővér. Rámutatott: a szerzetesi élet legnagyobb kihívása számára az, hogy miközben korosztályi szakadék nő a fiatalok és a szerzetesek között, a közös nevezőt mégis meg kell találni.
– A mi életünk központja az Istennel való közös élet. Ezt kell úgy jelenvalóvá tenni, hogy szolgálni tudjuk vele a fiatalokat – hangsúlyozta Tóth Borbála. 

A digitális tér is lehet misszió

Zsódi Viktor, a piarista rend magyar tartományának elöljárója szerint a fiatalok részéről ma is élő az igény a spiritualitás iránt, ugyanakkor az egyház számára komoly kihívást jelent, hogyan tudja a hagyományos vallási értékeket átadni a mesterséges intelligencia és a digitális kultúra világában. Úgy fogalmazott: nem megkerülhető, hogy az egyház a mesterséges intelligencia és a közösségi média világában is értelmezhetővé tegye üzenetét. A fiatalok megszólítására jó példaként említette a szerzetesi zarándoklatokat.
– Szerintem a hiteles közösségek ma is képesek megszólítani a fiatalokat, ha értelmezhető módon jelenítik meg saját karizmájukat. Feladatunk és kihívás, hogy minden szerzetesrend a saját karizmájának megfelelően tegyen meg ennek érdekében minél többet. Bár az elmúlt években a hivatások száma csökkent, de ahol hitelesen és nyitottan élik meg a szerzetesi életet, ott ma is akadnak jelentkezők, akik új lendületet hoznak a közösségekbe – mutatott rá a piarista rend elöljárója.