Tamás Gábor énekes 1948-ban született Kolozsváron, és már 43 éve él Svédországban. A romániai magyar könnyűzene ismert alakjához köthető többek között az Ó, Erdély szép hazám és a Dónát úton nyílnak már az orgonák című slágerek. Az énekes jubileumi lemezbemutató koncerttel várja ma az érdeklődőket Csíkszeredában, ahol már ismert, és újabb dallamok is felcsendülnek majd. A művész az előadására készülve adott interjút lapunknak, hangsúlyozva: Erdélybe jár haza, és igazán csak itt tud feltöltődni. [caption id="attachment_83278" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: zeneexpressz[/caption] – Kolozsváron született, gyermekkorában klasszikus zenét tanult, és kórusban is énekelt. Emlékei szerint hogyan alakult ki a zene iránti szenvedélye a Kincses Városban? – Tízéves kisfiúként az operában énekelhettem a Tosca Pásztoráriáját. Akkor és ott, a nagy és híres énekesek körében született meg bennem az elhatározás, amely az álmom is volt egyben. Énekes akartam lenni! Egyébként már óvodás koromban kaptam olyan szerepeket, amelyekben énekelni kellett... – Komolyzenei múlta ellenére, napjainkra Önt tartják a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtőjének. Miért lépett erre a pályára? – Egyetemista koromig csak klasszikust énekeltem, de az évfolyamtársaim rábeszéltek, hogy vegyek részt az országos könnyűzenei fesztiválon. Ezt meg is nyertem, és tulajdonképpen ez a momentum jelentette az áttérést a könnyűzene világába. – Könnyűzenei szerkesztőként is dolgozott a bukaresti televízió és rádió magyar adásánál. Végül, 1976-ban úgy döntött, hogy Svédországba költözik. Miért? – Akkor már elviselhetetlenné vált az élet itthon. A Szekuritáté meghurcolt, többször letartóztattak, mert megtagadtam a Ceau­șescu-rendszert éltető hazafias dalok tolmácsolását. Ezért el is tiltottak, de a végső döntésig akkor jutottam el, amikor a TV elnöke arra kért, jelentsek arról, hogy miről és mit beszélnek a magyar szerkesztőségben a kollégáim! Más szóval arra buzdítottak, hogy besúgó legyek. Éreztem, hogy én ezt soha nem fogom tudni megtenni és, hogy innen mindenképpen távoznom kell! – Habár mindössze 28 évet élt Romániában, rendszeresen visszajár ide koncertezni. Mit jelent Önnek, amikor „itthon” állhat színpadra? – Nagyon sokat, hiszen néhány sikeres évtized után is ide járok haza, itt töltődök fel igazán, és a tulajdonképpeni az otthonérzetet is mindig Erdély, és a Kárpát-medence jelentette. Ma már többet vagyok itthon, mint otthon! – Legnagyobb slágerei Erdélyhez és a Hargitához köthetők, mégsem költözött vissza soha. – Ezek a dalok akkor születtek, amikor még nem jöhettem haza, és nagyon hiányzott a szülőföldem, a családom és a barátok. Ma már jöhetek, amikor csak kedvem tartja. – Miért tartja fontosnak azt, hogy szülőföldjéről énekeljen? – Azért, mert szülővárosomból, a Kincses Kolozsvárról vittem magammal mind azt az útravalót, amely minden nehézség és akadály leküzdésében segített engem. – Ha összegeznie kellene, hogyan írná le az elmúlt évtizedeit a könnyűzenei iparban? Nehézségek és elismerések egyaránt fémjelzik karrierjét. – Sikeresnek érzem a hosszúra sikerült pályámat. Nagyon sok értékes kitüntetést gyűjtöttem be az évek során, legutóbb az Áder János köztársasági elnöktől kapott Magyar Köztársaság Arany Érdemrend Keresztjének – életműdíjával büszkélkedhettem. De mindközül a legértékesebb a közönség szeretete, a telt házak Ausztráliától az Egyesült Államokig, és Stockholmtól egészen Erdélyig. Ez jelenti a legtöbbet számomra, és ez ad erőt, illetve energiát a folytatáshoz! – Jubileumi koncertre készül Csíkszeredában. Mire épül az új lemez, mire számítsanak az érdeklődők? – Egy visszatekintés, illetve válogatás az elmúlt időszak legszebb dalaiból. Hat új dal is felcsendül majd, amelyek java része épp erről az időszakról szól. Hangzásában egy újabb Tamás Gábor-lemez várja a hallgatóságot! Keresztes Bea