Csíkszentimrén vert tanyát az emberek és a farkasok viszonyát, az ordasok életmódját vizsgáló WOLFLIFE projekt jelenleg Hargita megyében tevékenykedő munkacsoportja. Az olasz Andrea Gazzola által irányított szakértők munkájuk során nemcsak a vadakkal és a kutyákkal, hanem a lakosság fenntartásaival is szembe kell nézzenek – hívta fel a figyelmet Szabó Szilárd projektfelelős. [caption id="attachment_26759" align="aligncenter" width="620"] Szakértők: a farkasok valós száma jóval kisebb a becsültnél Fotó: László Róbert[/caption] A négyéves időtartamú, 2018-ban záruló, hat megyére kiterjedő WOLF­LIFE projekt 2015 novemberétől Hargita megyére fókuszál. A projekt 10-12 fős kutatócsoportja ezekben a hetekben Csíkszentimréről indulva keresi fel a Hargita erdőségeit, járja végig kéthavonta a vadak által legsűrűbben használt útvonalakat, begyűjtve, rögzítve mindent, ami farkas jelenlétére utalhat – lábnyomokat, ürüléket, szőrmintákat, genetikai vizsgálatokhoz felhasználható mintákat –, közben kameracsapdás megfigyelést is végezve. Utóbbi nem túl egyszerű – a kamerákat ugyanis ismeretlenek több ízben megrongálták, vagy egyszerűen eltávolították. – Bizalmatlanok az itteni emberek az idegenekkel szemben, bizalmatlanabbak, mint amit tavaly Vranceában tapasztaltunk, főként olyan helyeken, ahol turista nem nagyon jár. Idegenkedve figyelik a vranceai jelzésű autót is. Szeretnénk felhívni a lakosság, valamint az erdőgazdák, az erdészek és a fakitermelők figyelmét is, hogy a kameráinkat ne távolítsák el, hiszen ezeket csakis a farkasok megfigyelésére használjuk – mondta Szabó Szilárd. A nemzetközi kutatócsoport – amelyhez Írországból, Portugáliából és Olaszországból is csatlakoztak önkéntesek – munkaterülete kiterjed a csíki községek többségére, és a Hargita-hegység udvarhelyi oldalát, Zetelakát, Ivót, Sikaszót is érinti. Nehezíti munkájukat, hogy gyakran pásztorkutyákkal is meg kell küzdeniük. Juhok nyájszellem nélkül A projekt egyik célkitűzése a farkasok által okozott károk mennyiségének csökkentése is. – Azt igazolták az eddigi kutatások, hogy nem annyira a farkasok száma határozza meg a károk nagyságát, hanem inkább az állattartási technikák – véli a projektfelelős. – Felmértünk alaposan több mint 50 esztenát, megpróbáltuk megállapítani, hol van több káreset, és mennyire hatékonyak a megelőző intézkedések. A farkas jelenlétében a hagyományos állattenyésztési módszerek viszonylag hatékonyan képesek megelőzni a károkat, mindaddig, amíg az emberek a régi szabályokat betartják. De megjelennek újabb veszélyeztető tényezők, például külföldről behozott, idegen fajta juhok, amelyeket mesterséges körülmények között tartottak hosszabb ideig és gyenge bennük a nyájszellem, szétszóródnak a legelőn, ezért aztán sokkal nehezebb is megőrizni őket. Erre is kell gondolnia a gazdának, amikor újfajta juhot kezd tenyészteni. Ugyanakkor nem a kutyák száma jelenti a károkat megelőző tényezőt, hanem a minőségi pásztorkutyák. Viszont ha ember nincs a nyáj mellett, a kutyák sem őrzik meg. A kutatások nyomán máris körvonalazódik a farkasok mozgásterülete, és az is kiderült, hogy a Hargita-hegységben is jóval kevesebb a farkas, mint ahogy azt a jelenlegi hivatalos becslések megállapítják. Egyébként a tavaly vizsgált vranceai–kovásznai célterület esetében is hasonló volt a helyzet: mindössze 27 egyedet azonosítottak öt falkában, a hivatalos felmérés több mint százegyedes farkaslétszámával szemben. Vadállomány-felmérés Minden bizonnyal a most zajló WOLFLIFE projekt és a korábbi LIFE URSUS projekt is hozzájárult ahhoz, hogy a napokban megkezdett vadállomány-felmérés új, nemzetközileg elismert és reálisabb eredményekkel kecsegtető módszerrel történjen. – Arról van szó, hogy az eddig használt módszerek kiegészítéseként idéntől a vadásztársulatokkal együtt egy pontosabb módszert használunk. Ez a transzekt-módszer egy-egy vadászterület négyzetrácsos (100 km2 kiterjedésű) kijelölését jelenti, és minden négyzetrácsban 3 darab 3 km-es hosszúságú szakaszon vizsgáljuk meg a nagyvadak számát. Ezenkívül a vadszámlálás hagyományos módszerekkel is történik, délután, estefelé az etetők közelében lévő magaslesekről, napközben pedig a vadcsapások mentén, nyomolvasás alapján. Fontos tényező, hogy ezeket az előre meghatározott útvonalakat a vadszámlálásba bekapcsolódó vadásztársaság és a szakemberek egyazon nap kell bejárják. Hargita megye területén erre a bejárásra a 170 kijelölt útszakaszon április 6-án kerül sor. A szakértők azt remélik, hogy az európai természetvédelmi bizottság által is alkalmazott módszer segítségével sikerül kiiktatni a többszörös számlálást, így a vadak számát az eddigieknél reálisabban tudják felmérni. Daczó Katalin