Emlékkonferenciát szerveztek Kájoni János tiszteletére: Folytatódtak a Kájoni 390 emlékév eseményei
Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kájoni János születésének 390. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát szervezett november 16-án, szombaton a Csíki Moziban.
Kájoni János-díjat vehetett át a Hargita Megyei Kulturális Központ munkaközössége Fotó: Szilágyi Dalma-Orsolya
Március 24-én, az európai régizene napján nyitották meg a csíksomlyói kegytemplomban a Kájoni János emlékévet.
– Úgy gondoltuk, ez az év nagyon jó alkalom arra, hogy elmélyedjünk abban az ismeretanyagban, amelyet olyan sokat felkutattak, publikáltak. Ennek az apropóján terveztük el tavasszal, hogy emlékkonferenciát tartunk majd – ezekkel a gondolatokkal indította a tanácskozást Ferencz Angéla, Hargita Megye Kulturális Központjának menedzsere.
Az eseményen számos tanár, szakértő, tudományos munkatárs mutatta be Kájoni János ferences szerzetes munkásságára és korára irányuló tudományos kutatásaik eredményeit: Richter Pál, Pávai István, Papp Ágnes, Kővári Réka, Muckenhaupt Erzsébet, Réger Ádám Géza, Bucur Nicolae, Péter H. Mária, Szoliva Gábriel, illetve Medgyesy S. Norbert.
A korabeli ferences és más kéziratok tanúságai szerint Kájoni zenei műveltsége jóval környezetének átlaga felett volt, az előadások többsége is zenei tematikát képviselt. A jelenlévők betekintést nyerhettek Kájoni kéziratai alapján a zenei gyakorlat kérdéseibe és a Kájoni-táncdallamok folklórkapcsolataiba. Volt előadás, amely egy olyan vizsgálódásról szólt, ahol a kutató áttekintette és összehasonlította azokat a zsoltársorozatokat és zeneelméleti tananyagokat, amelyek fényt vethetnek olyan nyomtatványok forrásaira, amelyekből jelen pillanatban nem vehető kézbe fennmaradt példány. Korának neves tudósaként az általa lejegyzett táncdallamok olyan társadalmi csoportok életébe enged bepillantást, mint például a parasztság, akiknek korabeli zenéjét és táncait is lejegyezte, melyből mindmáig tovább él néhány szokás.
A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely a ferences szerzetes közreműködésével a katolikus vallásúakat évszázadokon át helyben nyomtatott könyvekkel látta el. Egy előadás során bepillantást nyerhettek az érdeklődők a nyomda és könyvkötő műhely tevékenységének 1675–1687 közötti éveibe. Nem utolsósorban Kájoni János 1673-ban írt Magyar Herbárium című művének és néhány gyógynövényének értékelésén is részt vehettek: néhány kiválasztott növény esetében, Kájoni által leírt javaslatait a mai ismereteinkkel alátámasztva mutatta be Péter H. Mária.
− Az általa képviselt műveltséget, a sokoldalú szerteágazó tudást, az elme nyitottságát ma is értéknek tekintjük és mintaként kell a jövő nemzedéke elé helyeznünk – adta át Laczkó Enikő Katalin államtitkár üzenetét André Zsuzsa, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának területi képviselője.
Hargita Megye Tanácsa az emlékkonferencia keretében, a 2011-ben alapított Kájoni János-díjat adományozott azoknak a személyeknek, akik a közművelődésben hosszú időn keresztül maradandó értékeket, kimagasló munkát alkottak. A Kájoni János-díjat négyen vehették át: a Hargita Megyei Kulturális Központ munkaközössége, Pávai István, Muckenhaupt Erzsébet és Györffy Erzsébet.
− Ezzel a díjjal elismerésünket fejezzük ki ezen személyek munkássága, kiemelkedő szakmai teljesítménye iránt. Emberi magatartásukkal követhetőt alkottak – fogalmazott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
Szilágyi Dalma-Orsolya