Összefogás, közös munka eredményeként jött létre a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban szombaton nyílt Csontváry-képek Erdélyben című időszakos kiállítás – hangsúlyozták a szónokok az ünnepélyes megnyitón. A jeles művész életművének keresztmetszetét nyújtó alkotásokat augusztus 20-ig tekinthetik meg a látogatók. [caption id="attachment_28723" align="aligncenter" width="1000"] Gyarmati Zsolt múzeumigazgató megköszönte az együttműködést. Közös munka Fotó: Mihály László[/caption] Szinte napra pontosan kilenc éve nyílt meg Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum nagyszabású kiállításai sorozatának első tárlata, a Munkácsy Mihály életművéből ízelítőt nyújtó tárlat – emlékeztetett Gyarmati Zsolt múzeumigazgató a szombaton nyílt Csontváry-képek Erdélyben című kiállítás megnyitóján az esemény előzményeire, hangsúlyozva, hogy Munkácsy Mihály neve mellett talán a Csontváry Kosztka Tivadaré a legismertebb a magyar közönség számára. Az azóta eltelt időszakban hét nagy kiállítást látott vendégül a Csíki Székely Múzeum, az időszakos tárlatok közel negyedmillió látogatót vonzottak az intézmény ódon falai közé. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a nagy kiállítások szervezése mellett gyarapították műtárgyaik számát, tatarozták az épületet, megtörtént annak műemlékvédelmi rekonstrukciója, bővítették a raktárakat és új arculatot kaptak az állandó kiállítások. – A város jelentős idegenforgalmi szereplőjévé vált a múzeum – vonta le a következtetést az intézményvezető, aki hangsúlyozta, hogy a kiállítások létrehozása, a kiállítási feltételek állandó javítása és korszerűsítése széles körű intézményközi összefogás eredménye. Az összefogás és az együttműködés szükségességéről és hasznáról beszélt a kiállítás társfővédnöke, Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrások minisztériumának tárcavezetője. A miniszter hangsúlyozta, hogy kisebbségi helyzetben két nagy kérdést kell megválaszolni: mi különbözteti meg a kisebbségi helyzetbe szorult polgárt a többségtől, és mi lehet az együttélés alapja. Mint mondta, a másság különbözteti meg az embereket egymástól, az együttélés alapját pedig ennek a másságnak az elfogadása és tiszteletben tartása képezi. Balog Zoltán összefogásra biztatta hallgatóságát, mert „csak összefogással lehet gyarapodni”, noha az összefogás „a legfontosabb és a legnehezebb”. – Csontváry nem kötődik Székelyföldhöz, de bízom benne, hogy van mondanivalója számunkra is – fejtette ki köszöntőbeszédében Antal Attila, Csíkszereda megbízott polgármestere, majd megköszönte a kiállítás létrejöttében szerepet vállaló intézménynek a siker érdekében kifejtett közös munkát, annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy a székelyföldi, erdélyi művészetszerető közönség is felfedezhesse Csontváry munkáiban „a szépséget, az összefüggéseket, a fényt”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a kiállítás társfővédnöke Csontváry korának szellemi környezetét vázolta, kiemelve, hogy a korában meg nem értett művész tudatosan építette művészi pályáját, hosszú távra tervezve. Mint mondta, fontos e tervezés, no meg az, hogy a tervek megvalósításához megfelelő partnert találjunk. A kiállított művek jelentős hányadát a Szépművészeti Múzeumba betagolódott Magyar Nemzeti Galéria adta. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója reményét fejezte ki, hogy ez a kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy Csontváry személyét és művészetét a megérdemelt tisztelet övezze. A Csontváry-életmű jelentős hányadát befogadó és gondozó Pécs városának önkormányzatát a dr. Őri László alpolgármester vezette népes küldöttség képviselte a megnyitón. A pécsi elöljáró a Magányos cédrus, mint az állhatatosság és a kitartás példáját hozta fel, követendő magatartásként. Végezetül dr. Bellák Gábor művészettörténész, a kiállítás kurátora is kitért beszédében arra, hogy Csontváryt nem értik, nem érzik külföldön, mert nem tudják beskatulyázni korának egyik nagy művészeti irányzatába sem. – Olyan helyre kell vinni, ahol tudják kicsoda és értékelik – hangsúlyozta, sugallva, hogy Csíkszereda egy ilyen hely. A tárlatnyitót a Codex Együttes játéka és Márdirosz Ágnes színművész szavalata tette ünnepélyesebbé, a végén pedig Gyarmati Zsolt meghatódva mondott köszönetet az általa vezetett intézmény munkatársainak a tárlat létrehozása érdekében kifejtett munkájukért. A borús, hideg időjárás dacára is szép számban megjelent tárlatlátogató közönség végül körbejárta az öt teremben, mintegy 300 négyzetméter felületen elhelyezett remekműveket, köztük a művész legkorábbi és legkésőbbi munkáját is. Sarány István