Mint arról korábban beszámoltunk, a csíkszeredai városvezetés, valamint a Mikó-várban működő Csíki Székely Múzeum vezetősége és régészei már több éve fontolgatják, hogy részlegesen újjáépítenék, visszaállítanák a vár körül húzódó egykori külső védműveket, amivel a vár visszakapná eredeti arculatát. Különféle kutatások elvégzése után elkészült a Mikó-vár régi vársáncait rehabilitáló projekt megvalósíthatósági tanulmánya.

Az egykori várárok feltárása, a régészeti munkálatok megközelítőleg másfél hónapot tartottak, így a részleges feltárás fontosabb eredményeit péntek délelőtt mutatták be. Darvas Lóránt régész-történész, az ásatás vezetője elmondta: a régészek elsődleges feladata az volt, hogy az északi és nyugati oldalon azonosítsák a 18–19. századi alaprajzokon, tervrajzokon szereplő külső védműrendszer elemeit, emellett a délnyugati bástya bizonyos elemeit is megvizsgálták.

– A nyugati oldal belső árkában modern beavatkozások voltak, mint csatornázás, vízhálózat-építés, ezáltal

a 17. századi belső árok járószintje eltűnt, a külső árok betöltéséből ellenben nagy mennyiségű 18. századi leletanyag került elő,

többek között a Mikó-várból kivezető szennyvízelvezető csatornák, kerámia-, kályhacsempe- és üvegdarabok, valamint állatcsontok, melyeket egykor a szennyvízelvezető csatornába és a külső árokba dobtak – részletezte.

A régész érdekességként kiemelte, hogy találtak egy 18. századi, IHS díszítésű kályhacsempét is. Az IHS eredetileg Jézus nevének görög rövidítéséből származó monogram, amely az egész keresztény világban elterjedt. Ezt a 18. században a jezsuiták átvették saját szimbólumukká és Iesus habemus socium, vagyis Jézus a mi társunk jelentéssel használták. Valószínű, hogy ez a szimbólum a jezsuiták révén került a Mikó-várba, ugyanis a Habsburg Birodalom támogatója volt a jezsuitáknak.

Számos 18. századi leletanyag mellett

olyan tárgyakat is találtak, amelyek a katonasághoz, hadakozáshoz köthetők.

Vannak ellapított ólomgolyók, amelyek a várárokból kerültek elő, valószínű, hogy gyakorlatozás során a sziklának csapódtak, de pipák, 19. századi lövedékek és második világháborús, úgynevezett dögcédulák is előkerültek. Külön hangsúlyozta, hogy

a délnyugati bástya egyik szemétgödrében találtak egy kis kaliberű ágyút,

amely a méretei alapján nagyjából két és fél centis lövedéket adhatott ki. Ez nem védelmet vagy támadást szolgált, csupán jelzőágyú volt, hasonlókat találtak egyes környékbeli településeken, például Karcfalván, de arra vonatkozó adatok, hogy mikor készülhetett, csak a restaurálása után derülnek ki.

– A feltárás során meglepett, hogy a bástyák melletti árkok betöltésénél észrevehető volt, hogy a feltöltések nagyon késeiek. 1950–60-as évekbeli tárgyakkal volt feltöltve, így biztos, hogy az 1950-es években még viszonylag nagy mélységig látszottak az árkok mélyedései. Valószínűsíthető, hogy a gazdasági iskola ideköltöztetésekor egyengették el azt a területet – emelte ki Darvas Lóránt régész-történész, az ásatás vezetője.

A várárokrendszer részleges feltárásából származó leletanyagok többsége még igen rossz állapotban van, ezután következik ezek mosása, feldolgozása, restaurálása és konzerválása, illetve a munka akkor tekinthető befejezettnek, amikor befejezik a kiásott árkok visszatemetését.