Az utóbbi években, évtizedben már erősen vajúdott, kisebb munkákból és a szövetkezet jelentős támogatásával élt mostanig, de az utolsó fényképész nyugdíjba vonulásával lezárult egy korszak: véglegesen bezárták a Szolgáltatás Kisipari Szövetkezet utolsó csíkszeredai fényképészetét. [caption id="attachment_5726" align="aligncenter" width="620"] Lakat került a műteremre. Egy korszak vége[/caption] [dropcap]H[/dropcap]ajdanán három fényképészet is működött az 1940-es évek végén létrejött szövetkezet keretében Csík­szeredában, egy a rendőrséggel szemben, egy a Kossuth utcában, egy pedig a Gál Sándor utcában. Ez utóbbi bírta legtovább, két másik társát már évekkel ezelőtt felszámolták, most viszont, az utolsó szövetkezeti alkalmazottként dolgozó fényképész, Bartalis Katalin nyugdíjba vonulása után erre is lakat került. „Lassan a mi munkánkra nem volt igény” – A modern technika ölte meg ezt a szakmát – véli Bartalis Katalin, aki 38 évet dolgozott a szövetkezeti fényképészetben. – Mi érettségi után Bukarestbe mentünk a fényképészetet megtanulni, most bárki a nyakába akaszt egy digitális gépet, és fotóz vele, otthon pedig tölti fel számítógépre a képeit. Így lassan, a mi munkánkra már nem volt igény – teszi hozzá. Azt mondja, neki az utolsó munkanapig is voltak megrendelései, ezek elsősorban annak voltak köszönhetőek, hogy a fényképészet közel volt a konzulátushoz, és a magyar állampolgárságért folyamodók ide jártak a dossziéba szükséges fényképeket elkészíttetni. – Régebb sokszor hívtak minket esküvőket fotózni, de ez kimaradt. Jöttek a magánok, a maszekelők, akasztották a gépet a nyakukba és fotóztak. Már az is jó volt, ha a menyasszonyt lefényképezték egy bokor mellett, nem igényelték az emberek a műtermi fotókat – mondja Bartalis Katalin. Nem értették az idők szavát – Az utóbbi években már csak annyi munkája volt a szövetkezeti fényképésznek, amennyi ügyfél betévedt a fényképészetbe – mondja Fábián Miklós, a Szolgáltatás Kisipari Szövetkezet elnöke. – Az ügyfelek után kellett volna menni, de a fotós kollégák nem akartak erről tudomást venni, így elvesztették az ügyfeleket, a munkát. Mert a magánfotósok kimentek, megkeresték az ügyfeleket, vállalták a délutáni, hétvégi rendezvények fotózását, miközben mi a nálunk dolgozó fényképészeket nem tudtuk rávenni erre. Beszervezett munkákat nem végeztek el azért, mert ki kellett volna menniük terepre, és ők ezt semmiképpen nem akarták. Nem alkalmazkodtak, nem akarták meghallani az idők szavát – fakadt ki az elnök. Azt mondja, igyekeztek a szociális szempontokat szem előtt tartani, és bár évek óta komoly veszteséget termelt már ez az egy megmaradt fényképészet is, a szövetkezet keretében működő többi szakma, nagy erőfeszítések árán tulajdonképpen eltartotta azt, hogy a nyugdíjig hátra lévő pár év immár minden fényképésznek teljen el. – 2005-ben, mikor én elvállaltam ezt a tisztséget, már hanyatló szakma volt, egyre kevésbé volt igény a szolgáltatásaira. Minden évben veszteséges volt. Most elment az utolsó kolléga is, utánpótlás nincs, úgyhogy bezártuk a fényképészetet – summázott az elnök. A felszerelés sem kell senkinek A fotózás terén is olyan rohamosan fejlődik a technika, hogy szinte nem is lehet lépést tartani vele. A szövetkezet viszont próbálkozott egy ideig: 2002-ben például vásárolt a fényképészetébe egy laborgépet, aminek akkor ára 1,5 milliárd régi lej volt. A gép most is ott van, az évek alatt alig 10 százalékos volt a kihasználtsága, de mára a morális kopása miatt már alkatrésznek sem veszi meg senki. – Felajánlottam mindenkinek, megpróbáltam potom áron értékesíteni, de senkinek sem kell – mondja Fábián Miklós. – Keserű szájízzel maradtam a fényképészet miatt. Miközben a magánfotósok kimentek és megkeresték az ügyfeleket, mi ültünk bent a fényképészetben és vártuk a sült galambot. Hát nem jött be – adott hangot csalódottságának. Forró-Erős Gyöngyi