– Mikor és miért öltött először Mikulás-ruhát?

– Kolozsváron, egyetemistaként öltöttem magamra először a Mikulás-ruhát, ennek már több mint tizennégy éve. Egy program keretében rászoruló családokat kerestünk fel, hogy megajándékozzuk őket. Ez több éven át zajlott, és annyira része lett az életemnek, hogy miután hazaköltöztem, itthon is megkerestem az útját annak, hogy mikuláskodhassak. Egy ideig szervezeteken keresztül jártam a várost, majd önálló programot alakítottam magamnak. A karitatív jelleg megmaradt, de közben kiegészült azzal, hogy családokhoz is ellátogatok.

– Milyen formában gyakorolja a mikuláskodást?

– Három részre tudom osztani a tevékenységemet: járok óvodákba/iskolákba, családokhoz, valamint rászorulókhoz. Több olyan oktatási intézmény is van, ahová évek óta visszajárok, emellett kérésre elmegyek családokhoz is. Minden évben ellátogatok a rászoruló, szociálisan érzékeny helyzetben lévő családok gyerekeihez, és felkeresek olyan intézményeket, ahol árvákat gondoznak, őket is meglepem egy kis ajándékkal.  

– Egyedül végzi a teendőket?

– A szervezést egyedül oldom meg, de az utakon mindig vannak velem krampuszok. Ők általában baráti és családi körből csatlakoznak hozzám. 

– Megközelítőleg hány gyermekhez jut el évente?

– December 5-e, Mikulás napja az a nap, amikor a fő tevékenység zajlik, de az azt megelőző és az azt követő napon is akad munka bőven, ugyanis nem jutok el egy nap alatt mindenhová. December 5-én átlagosan tizennégy családot tudok felkeresni, délelőttönként pedig azokat az intézményeket járom be, ahová hívnak. A Mikulás napja előtti és utáni napokon azokba az intézményekbe látogatok el, ahol nem tudták december 5-re megszervezni a Mikulás-járást.

– Hogyan készül fel a nagy napra? 

– Előre elkérem a szülőktől, pedagógusoktól a címeket és a gyerekek nevét. Ebben segítségemre van egy formanyomtatvány is, amit a megrendelők kitöltenek: ez tartalmazza a gyermek nevét, életkorát, azt, hogy fog-e mesét, verset mondani a Mikulásnak, valamint azokat a fontos információkat, amelyekről beszélnem kell a gyerekkel. A címek alapján állítom össze a tervet, mindig a távolabb eső helyszínekkel kezdek, és a közelebbieket hagyom utoljára.

– Mi az ajándékozás menete?

– Ennek két módja van: vagy személyesen eljuttatják hozzám az ajándékot Mikulás napja előtt, vagy a helyszínen kapom meg elrejtve valahová. Ebből azonban volt már bonyodalom: még Kolozsváron történt, hogy egy bizonyos típusú és színű autó csomagtartójából kellett kivennem az ajándékot, ám két ugyanolyan autó parkolt a közelben, egyik sem volt bezárva, és mindkettő csomagtartójában volt egy csomag. Nem tudtam a rendszámot, így kivettem egyik autóból a csomagot, de nem azét, akihez mennem kellett. Ebből lett egy kis kavarodás, de utólag vicces történet kerekedett ki belőle.

– Hogyan fogadják a gyermekek?

– Amit a gyermekek tekintetében látok akkor, amikor belépek hozzájuk az ajtón, motivál arra, hogy folytassam. Én kisgyermekként nagyon szerettem a mesevilágot, és nagyon hálás vagyok a gyermekkoromért. Amikor felnőttem, késztetést éreztem arra, hogy visszaadjak valamit a csodálatos gyermekkoromból a kicsiknek. Első alkalommal, amikor Mikulásnak öltözve megláttam a tekintetüket, azt az őszinte hitet, ahogy rám néznek, az meggyőzött arról, hogy igyekezzem minél tovább a gyermekkorban tartani őket. Gyermekként volt egy rossz tapasztalatom is a Mikulással, ami hosszú ideig meghatározta a hozzáállásomat, így mindig vigyázok arra, hogy életre szóló jó élmény legyen nekik a Mikulással való találkozás. 

– Milyen Mikulásnak írná le magát?

– Én egy kommunikatív Mikulás vagyok. Megvannak a módszereim, hogy hogyan változtatom el a hangom, miket kérdezek tőlük, de a gyermekek viselkedéséből is nagyon sok következtetés levonható, és a viszonyulásuk alapján beszélgetek velük. Nincs két egyforma kisgyermek: vannak nagyon kedvesek, de olyanok is, akik le akarnak buktatni, és bizony vannak gonoszkodók is. Sok mindent elmond egy családról az, hogy a gyermek miként fogad. Láttam már nagyon szélsőséges példákat, boldog és szép családokat, de rossz körülményeket is. Ám mindegyikük esetében az interakció a legfontosabb, és az, hogy ne ijedjenek meg a Mikulástól. Emiatt nagyon barátságosnak kell lennem, mindig figyelnem kell arra, hogy a Mikulás létezését, ezt a mesevilágot minél tovább fenntartsam bennük. 

– Milyenek voltak a gyermekek tizennégy évvel ezelőtt, és milyenek most? 

– Nagyon sokat változtak. Ami nekem leginkább feltűnt, hogy egyre kevesebb helyen várnak verssel vagy mesével, az ajándékok száma pedig évről évre nő. Nagyon érződik a közösségi média hatása, aminek köszönhetően ma már rengeteg Mikulást látnak, nem újdonság számukra, mégis nagyon értékelik a fizikai közelséget. Bár vizuálisan a Mikulás része a mindennapoknak, a valós találkozás sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint néhány évvel ezelőtt. 

– Hogyan fogadják a Mikulást a hátrányos helyzetben élő gyermekek?

– Ahol hátrányos helyzetben élnek, ahol a körülmények nem megfelelők, sokat nélkülöznek, ott elképesztően tudnak örülni egy mandarinnak is. Ők ki vannak éhezve a figyelemre, a szeretetre, amit próbálok valamennyire pótolni ezzel a tevékenységgel. 

– Van kedvenc története Mikulásként? 

– Nagyon sok pozitív emlékem van, de talán az maradt meg a leginkább, amikor megismertem egy kislányt, aki nagyon rossz körülmények között élt, és nagyon szeretett hegedülni. Olyan hegedűn játszott, amelynek nem volt meg minden húrja. Összegyűjtöttem a pénzt egy új hegedűre, és Mikulás napján, az akkori segédemmel elvittük neki az ajándékot. Az az öröm, amit a kislány arcán láttunk, majd az, amikor meghallgattuk, hogy milyen szépen játszik az ütött-kopott hegedűjén, mindkettőnk szemébe könnyet csalt.

– Mit nyújt önnek a mikuláskodás? 

– Feltölt lelkileg minden évben. Nekem akkor kezdődik az ünnepre hangolódás, amikor felveszem a Mikulás-ruhát, és találkozom az első boldog, mosolygós gyermekkel. Azt szeretném, hogy minél többen találkozhassanak a Mikulással, s még hosszú ideig éljen bennük a mesevilág, hogy minél több ideig maradhassanak gyermekek. Ezáltal valódi értékeket adhatunk nekik, megismerhetik a hagyományainkat, és bízom benne, hogy pozitívan befolyásolhatjuk ezzel a személyiségfejlődésüket is. Ameddig az én személyiségemet is formálja ez a cselekedet, amíg feltölt, addig minden évben Mikulás leszek.