– Honnan jön a lovak iránti szeretete, és mikor vált szorossá ez a kapcsolat?

– Ez egyfajta genetikai örökség. Apai nagyapám volt Székelyudvarhely utolsó lovas postása, és általa volt jelen az én életemben is a ló. Az irántuk való szeretetem így egészen kiskoromra visszavezethető. 2005-ben kerültem Székelyderzsbe lelkészként, és miután megszületett a lányunk, jött a gondolat, hogy ha már adottak a parókiánál a körülmények, vegyünk egy tehenet. A feleségem ötlete volt, én pedig bele is egyeztem. Két városi értelmiségi úgy döntött, hogy falun nekifog valami olyasminek, amit gyermekkorban tapasztalt élményként, s amiről olvasott a különböző regényekben. Innen indult a lovakkal való szorosabb kapcsolatom. Megtanultam lovagolni, megtanultam a lókiképzést és a lovasoktatást. Az elmúlt tíz-tizenöt évben váltak életem szoros részévé a lovak.

– Hogyan lett háztáji gazdaságból Zarándok nyargaló?

– Ahogy a lányom nagyobb lett, ő is megtanult lovagolni, s az egy lóból máris kettő lett. 2018-ban szerveztem meg először az első Vallásszabadság Lovas Zarándoklatot, az Unitárius Egyház fennállásának 450. évfordulója alkalmából. Mikor véget ért az utunk, azt éreztem, hogy ennek kell legyen folytatása. A háztáji gazdaságról le kellett mondanunk, minden egyebet felszámoltunk, csak a lovak maradtak. Egyre többen kezdtek keresni, hogy tanítsam őket lovagolni, és a falubeli gyermekek is előszeretettel jártak hozzám. Adódott egy európai uniós pályázati lehetőség, s azt kihasználva jött létre a lovasközpont 2020-ban. Egyik feltétele a pályázatnak az volt, hogy szociális vállalkozás kell legyen, vagyis a lovasprogramok mellett szociális tevékenységeket is végezzünk, például programokat szervezzünk a falu időseinek. A Zarándok nyargaló nem egyszerűen egy lovasközpont; nálunk az alapszemlélet a zarándoknevelés. Magyarán, nemcsak lovazunk, hanem egy életformát próbálunk továbbadni, nevelni a gyerekeket, felnőtteket lelkileg, fizikailag és szellemileg, s egy lelassított, slow life típusú életformában tesszük mindezt. Jelmondatunk: „Lassíts 1 lóerőre!”

– Honnan jött a sérültekkel való foglalkozás ötlete?

– A Jóisten terelt erre az útra. Mikor elkezdtük működtetni a Zarándok nyargalót, akkor megkerestek, hogy a sérültek kipróbálhatnák-e a lovaglást. Nem kimondottan lovas terápia, amit csinálunk, hiszen itt, Romániában, nincsen ilyen jellegű képzés, sem szakma. Inkább fejlesztőfoglalkozásoknak nevezném a tevékenységünket, amellyel a testi, lelki, spirituális sérülteknek segítünk. 

– Mi a folyamata egy fejlesztőfoglalkozásnak a Zarándok nyargalóban?

– A fejlesztőfoglalkozás széles skálán történik, az örömszerző lovaglástól egészen a kerekes­székes, halmozottan sérült lovasokig. Jó kapcsolatot ápolok a székelyudvarhelyi alapítványokkal, így elsősorban az ő tagjaik járnak hozzánk fejlesztésre. A ló közelsége, érintése és a lovaglás stresszcsökkentő hatása javítja a mozgáskoordinációt, segíti a koncentrációt, fejlődik általa a szenzoros integráció, segíti a természethez való kapcsolódást. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy ahol sérült személy van a családban, ott a figyelem fokozottan rá koncentrálódik, a többi családtag pedig perifériára kerül. Éppen ezért is szeretem, ha csoportosan jönnek el, és a testvérnek, szülőnek vagy akár nagyszülőnek is lehetőséget biztosítsunk arra, hogy kipróbálja a lovaglást, részese legyen ennek az együvé tartozás érzésének. A foglalkozások teljesen egyénre és igényre szabottak, de mindenik alapja a lovaglási élmény. Ha semmi mást nem csinál, csak felül a lóra, az is másodpercenként több száz impulzust jelent számára. Ehhez jönnek a különböző tevékenységek, annak függvényében, hogy épp milyen területen kívánunk fejlődést elérni. Finommotorikus mozgások, tornagyakorlatok, nagy mozgások, bizonyos esetekben beszédfejlesztők stb. Hét lovunk van jelenleg, amelyekkel dolgozunk, kis termetű kunfakók és huculok, nagyon kiegyensúlyozott idegrendszerű, békés állatok. Hiánypótlónak is mondható ez a fajta tevékenység, és sajnos vannak, akik számára nem vagy csak nehezen elérhető, éppen ezért mindenféle programtámogatásokat kihasználunk, hogy minél több ember számára tudjuk hozzáférhetővé tenni ezeket a fejlesztési lehetőségeket.

– Mennyire ismerik a Zarándok nyargalót? Vannak olyan események, melyek által még több emberhez eljuthat a nyargaló híre?

– Heti rendszerességgel körülbelül negyvenen járnak hozzánk, kicsiktől nagyokig, sérültektől egészségesekig. Karám- és futószáras oktatást, tereplovaglást és tematikus lovaglásokat, túrákat szervezünk. Nemrég megszerveztük a VI. Vallásszabadság Lovas Zarándoklatot, már zajlanak az előkészületei egy zarándokösvény-lovasvetélkedőnek is. Különböző nyílt napokat is tartunk, amelyek során a helyieket is vendégül látjuk.