Kis helyet foglal el, egyaránt játszhat vele nagyszülő és unoka, sokféle játékvariáció létezik, melyek között vannak egyszerűek és bonyolultak egyaránt: a magyar kártyáról nem véletlenül mondják, hogy megunhatatlan játék. Mutatunk néhány ötletet, mi mindent lehet játszani egyetlen pakli magyar kártyával.

Rablóulti

A rablóulti az eredeti ultinak egy kötetlenebb formája, amit három játékos játszik az osztó kivételével. Lényege, hogy a játékosok különböző vállalásokat tesznek, amelyeket aztán igyekeznek teljesíteni. A játékot teljes paklival játszák, a felvevő játékos egyedül küzd a másik két játékos ellen úgy, hogy teljesítse a vállalt feladatot, míg az ellenfelek megpróbálják ezt megakadályozni. Az első lépés: az osztó 7 lapot oszt az első játékosnak és 5-5 lapot a többi játékosnak, majd újabb 5-5 lapot mindenkinek. A játékosok sorra bemondják a vállalásaikat, aki pedig felveszi az első két lapot középről, az magasabb vállalást kell tegyen. Ezután a felvevő játékos megnevezi az aduszínt, és kihívja az első lapot. A játékosoknak kötelező színre színt adni és felülütni, ha tudnak. A játékot a legtöbb pontot gyűjtött fél nyeri, a pontozórendszer a snapszlihoz hasonló.

Zsírozás

A zsírozást két-négy játékos játszhatja, és a cél, hogy az ütésekkel minél több tízest és ászt szerezzenek a játékosok. Ebben a játékban a színeknek nincs jelentősége a játék során, csupán azonos rangú lapok és a „hetesek csatája zajlik”. A snapszlihoz hasonlóan, az utolsó ütést nyerő fél pluszpontot kap. Első lépésként az osztó 4-4 lapot oszt színnel lefele, a többit beteszi húzható paklinak. A hívást az osztótól balra eső kezdi, a lehívott lap csak azonos rangú lappal vagy hetessel üthető. Ha a játékosoknak nincs egyik sem a kezükben, a húzható pakliból kell lapot venniük. Ha a kártya kihívójának még egy azonos rangú kártyája – vagy hetese – van, az megütheti az ellenfele lapját, így övé lesz a vitel is. Minden ütés elvitele után a játékosok négyre egészítik ki lapjaik számát, elsőként az ütést szerző fél húz.

Durák

Magyarán „bolond” játék, amit az eredeti szláv verzióban 35 lapos paklival játszottak, de a magyar 32 lapos pakli is megfelelő hozzá. A durákot 2-6 játékos játszhatja, és az a lényege, hogy a játékosok minél hamarabb megszabaduljanak a kezükben levő lapoktól. Az a játékos veszít és lesz a „bolond”, akinek utoljára marad a pakli a kezében. Kezdéskor 3-3 vagy 5-5 lapot ad mindenkinek az osztó, attól függően, hogy hányan játszanak, majd egy lapot aduként nyitottan tesz az asztalra. Az osztótól jobbra ülő tesz elsőnek, és tetszőleges kártyával nyithat. Ezután mindig az előzőtől jobbra ülő tesz lapot. A soron következő játékosok azonos színű vagy adu színű kártyát, esetleg kártyákat tehetnek erre. Aki nem tud ilyen lapot rakni, felveszi az addig lerakott összes kártyát. 
A fentieken kívül folyamatában hosszabb és bonyolultabb játékokat is lehet magyar kártyával játszani. Ilyen a mura, ferbli, kopka, talonmáriás és a gyerekjátékként is ismert lórum. Ezeknek a játékszabályait a fenti gyűjtés forrását (www.kartya-jatek.hu) felkeresve tekinthetik meg.