Hirdetés

Jenő biciklizik

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 3 perc

Ah, itt a tavasz! – kiált fel Jenő, mert ő szeret biciklizni. Főleg tavasszal. Előveszi az ősszel alaposan lezsírozott bringáját a sufniból, megbütyköli, rendbe rakja és elindul. Hegyeken, völgyeken, de inkább városon belül, utcáról utcára, házról házra. Világos, hogy a kikelet az az időszak, amikor a kerékpár is előkerül, mint befőtt a kamrából, mint orosz katona a spájzból. Minden életre kel ilyenkor, a bringások is felébrednek téli álmukból a napsütés és a friss levegő hatására. Jenő is egyike azoknak, akik imádják ezt az időszakot, és kihasználják minden pillanatát.
A reggeli ébredés után – némi brummogás kíséretében, ennyi kell, hisz a medve is ezt csinálja hibernálás után – Jenő már alig várta, hogy kiszabaduljon a szabadba, felhörpintette szokásos feketelevesét, majd komótosan felöltözött kedvenc biciklisruhájába, feltöltötte a kulacsát csapvízzel – majd a borvízforrásnál cseréli a löttyöt igazi nedűre –, és felült a biciklijére.


Hirdetés


Az első napsugarak éppen csak megcsillantak az ablakon, amikor a kerékpár már gurulni kezdett a hamarjában megtervezett útvonalon. Elsuhant a szomszéd kocsma mellett (az most várhat, a cimboráknak majd az „esti műszak” alatt meséli el élményeit „üzemanyag-utánpótlás” kíséretében, hisz a tavasz a töltekezés ideje is), és élvezte a virágba borult fák pompás látványát és illatát. Jenő érezte, ahogy a friss levegő feltölti a tüdejét. A tavaszi szellő kellemesen simogatta az arcát, miközben egyre csak suhant és suhant a városi forgatagban. Jenő azért meg-megállt, hogy egy kicsit pihenjen és élvezze a kilátást, amit már jól ismert, viszont akkor is szerette, ha minden sarkon megfordult már ő, a Jenő. 
Hirtelen fék, újabb pihenő. Egy vízfolyás csordogált a híd alatt, virágok színesítették a parkokat, madarak daloltak a fák lombjai között, valamelyest elnyomták a dudáló, burrogó autók moraját, a kellemes szellő felkapta és messzebb repítette a zavaró szmogot. A természet hangjai és illatai minden stresszt és feszültséget elfeledtettek vele. A biciklizés olyan érzést adott neki, mintha szárnyai lennének és szabadon repülne a szélben.
Mert Jenő okos volt, és szabálytisztelő. Vigyázott magára és embertársaira. Jenő nem száguldozott keresztül-kasul az utcákon, fellökve és megrémisztve a járókelőket. Jenő nem szlalomozott az autók között bolondul. A gyalogátjáró előtt leszállt a kerékpárjáról, és áttolta a túloldalra. Példát mutatott. Jenő, ahol megtehette, a kijelölt bicikliutat használta, és nem az úttesten repesztett. Jenő a megfelelő forgalmi jelzések szerint közlekedett. Kerékpározás közben nem fogyasztott alkoholt és egyéb szereket. Bringája megfelelően volt felszerelve, a lámpa, a macskaszem és a csengő sem hiányzott róla. Jenő a láthatósági mellény viseletéről sem feledkezett meg. Legyél te is olyan, mint Jenő.
 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!