– Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról, a tanulmányaidról!

– Gyergyóban születtem, tizenkettedik osztályig itthon laktam. Középiskolába a Fogarasy Mihály Szakközépiskolába jártam, távközlést tanítottak, tehát a digitális világról, internetről, telefonról tanultam. Aztán elmentem kalandozni a nagyvilágba. Elköltöztem Budapestre. Igazából elsősorban a katonaság miatt. Nem szerettem volna katona lenni, és döntenem kellett. Tehát érettségi után, úgy 2004-ben, úgy döntöttem, hogy inkább kalandot keresek magamnak. Folytatni akartam a távközlést, és dolgoztam.

– Hogyan került az életedbe a színház? Mi inspirált erre a pályára?

– Időközben belekeveredtem a színház világába. Sok színházközeli barátom volt, illetve a bátyámmal nagyon sokat jártam a kolozsvári színházba, amikor meglátogattam őt. Itthon is szerettem a Figurát, gyerekként is, felnőttként is jártam előadásokra. Aztán kicserélődött a társulat, megismertem őket, és elkezdtünk összejárogatni a Livingbe (Yourlivingroom, Gyergyószentmiklós közkedvelt bárja, Fodor Alain Leonard másik munkahelye – a szerk.), így egy idő után elgondolkodtam, hogy milyen lenne, ha én is megpróbálnám, és elmentem felvételizni. 2011 őszén vettek fel Kolozsvárra, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karára.

– Mióta vagy a Figuránál? 

– 2015 óta. Ahogy végeztem az egyetemmel, egyből ide jöttem, bár nem akartam hazajönni. Voltak kétségeim Gyergyóval kapcsolatban, aztán rájöttem, hogy itt is lehet élni, hogyha megtalálod a saját kicsi világodat. Én megtaláltam. Persze néha nekem is kell a szünet, és el kell mennem valahová.

– Elsősorban nem ide akartál jönni…

– Akkor végeztem, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. Felhívott a Figura akkori igazgatója, Czegő Csongor, hogy jön Albu István rendezni, és játszanák a Zűrzavaros éccakát. Megkérdezte, szeretnék-e benne lenni, mert lenne egy szerep. Igent mondtam, így csöppentem haza. Jöttek folyamatosan a szerepek, hogy ebben és abban is legyek benne, szóval hozta magát. Külsős színészként dolgozom, de folyamatosan, úgyhogy, mondhatni, a család része lettem.

– Mit jelent számodra a munkán kívül a színház, színésznek lenni?

– A munkán kívül imádom a színházat, szeretem nézni, sőt minél több színházat nézek, annál jobban szeretem. Színészként pedig lehetsz teljes mértékben őszinte is. Mert úgyis azt mondják, hogy hát ez csak színház és játék.

– A színház mellett bárban dolgozol, és néha még zenélsz is, DJ Blackmamba néven ismerhetnek. Mit jelent számodra a zenélés? Ez hogyan alakult ki nálad?

– Teljes mértékben hobbi. Tizenvalahány éve zenélgetek DJ-ként. Ez onnan jött, hogy Selyem Andrással, aki sajnos azóta elhunyt, beindítottuk a Livinget, és néha a bulikban én is kipróbáltam, milyen a pult mögött zenélni. Egy ilyen kellemes hobbi lett. Ráadásul nagyon szeretek zenét hallgatni, ezért jó is, hogy folyamatosan új muzsikákat fedezek fel, új előadókat, új stílusokat. Leginkább az elektronikus zenét képviselem. A Blackmamba nevet már kevésbé használom, most inkább a CooltureMorjaques formációban vagyok Ferenczi Zoltánnal. Jól szórakozunk, nincs megadva az, hogy most ezt fogjuk csinálni, vagy azt. Spontán jönnek az ötletek, és nagyon sokat improvizálunk. 

– Csak helyi szinten szoktatok zenélni?

– Nem, van, amikor elhívnak Marosvásárhelyre, de Kolozsváron is voltunk. Most például Szatmárra fogok menni.

– Színházon és zenén kívül van-e valamilyen érdekes hobbid még, amit szívesen csinálsz?

– Szívesen járok futballozni, jégkorongozni, sízni. A hoki volt a gyerekkori kedvenc sportom, több mint tíz évig űztem. Szeretem a képregényeket, csak sajnos nagyon nehéz hozzájutni, de nagyon élvezem olvasni.

– Nehéz-e összeegyeztetni a bár, színház szerepeit a magánélettel vagy a kettőt egymással?

– Nem könnyű, de azt hiszem, hogy kialakult nálam egy olyan mechanizmus, amiben elég jól mozgok – itt is, ott is tudok lenni. Igaz, vannak olyan periódusok, amikor elég húzós, elég keveset vagyok otthon, de próbálom egyensúlyban tartani a dolgot, és működik.