– Kérhetek tőled egy rövid bemutatkozót?
 
– Feleségemmel és két kisfiammal élünk Csíkszentmiklóson, a családunk harminc éve dolgozik a fafeldolgozó iparban. A családi házat, amelyben élünk, feleségemmel és szüleimmel együtt építettük, de a baráti kalákák is sokat segítettek az építkezés során. Nagytatám, Pál Gábor, híres fafaragó volt. Édesapám, ifj. Pál Gábor, szintén nagyapámhoz hasonló színvonalon faragott. Gyakorlatilag tőlük ered a mesterség iránti szeretetem. Mondhatni, családon belül a szakma harmadik generációjának képviselője vagyok. 

– Honnan jött a láncfűrészes faragás ötlete? 

– A családi vállalkozásunk tizenöt éve működik, rönkházakat építünk, ahol gyakori a láncfűrész használata. Egyszer egyik megrendelő mondta, hogy milyen láncfűrésszel faragott tárgyakat látott. Meggyőződése volt, hogy én is tudnék ezzel a módszerrel faragni, amit végül ki is próbáltam. Igaza volt. Gyakorlatilag a családi hagyományt fel­elevenítve, de annak egy modernebb változatát viszem tovább, ugyanis a faragvány finomabb részleteit modern gépekkel készítem el. 

– Mennyi időbe telik kifaragni egy tárgyat? Milyen szempontokra kell figyelni a folyamat során? 

– A tárgyak elkészítési ideje változó, annak függvényében, hogy mennyire összetett: számít, hogy félhomorú vagy éppen háromdimenziós tárgyat kell faragjak. Általában egy-két nap alatt el tudok készíteni egy logóval ellátott cégtáblát. A fafaragáshoz legtöbbször leveles fát használnak, amit úgy kell választani, hogy kieső bog vagy hasadás ne legyen benne, és ki kell szűrni a jövőbeni repedéseket is, ezeket egy jó fafaragó felismeri. De úgy is fel lehet használni az alapanyagot, hogy a hibáit az előnyére fordítjuk, ebből igazi műalkotás készülhet. Nem minden deszka rossz deszka, fantázia kérdése, hogy mit hozunk ki belőle. A fákat általában égetem, mert az égetés során úgyszólván megedzem a fát, a vízlepergető hatása sokkal jobb lesz, és ami a legfontosabb: a logók esetében a lényeget is kiemeli. 

– A családodban több generációra nyúlik vissza a fával való munka. Szeretnéd továbbadni gyerekeidnek a mesterséget?

– A fiaimnak is igyekszem jó példával szolgálni és a családi hagyományt továbbadni, ha ők is nyitottak rá, de semmiképp sem szeretném rájuk erőltetni. Viszont előttük is fel szeretném tárni azt a szépséget, amit számomra a fa megmunkálása jelent, és ha ez sikerült, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy ők is folytatni fogják ezt a vonalat. Természetesen tiszteletben tartom döntéseiket, de megmutatom a fában rejlő szépséget, tisztaságot és természetközeliséget. Nem mellesleg magam is boldog lennék, ha tovább tudnám adni a fiaimnak azt a mesterséget, amelyet nekem is örökségül hagytak. 

– Munka és hobbi közös eleme a fa. De mégis mennyire sikerül megtalálni az egyensúlyt a kettő között? 

– Ámbár a fafaragás hobbiként indult, kezd komolyabb pályára állni, ugyanis egyre több a megrendelésem. A megrendelők bizalommal fordulnak hozzám. A családi vállalkozás a fontosabb, viszont mindkettő felelősségteljes munkát igényel, próbálom a kettőt összehozni. 

– Beszélnél a megrendelőkről, a munkafolyamatról? 

– A megrendelőim általában magánszemélyek, akiknek valamilyen egyéni elképzelését kell megvalósítsam. A céglogók elkészítése kihívást jelent számomra. Sokan felkérnek, hogy faragjak ezt-azt, de nem tehetem meg, hogy mindig ajándékba faragjak, mert sok idő és szakmai tudás áll a háttérben, amibe sokan bele se gondolnak. Minden megrendelésről, munkáról videót készítek, amit a megrendelő az elkészült munkával együtt kézhez kap. Jobban szeretem a szabadon elkészített faragásokat, mert olyankor a saját elképzeléseimet, gondolatvilágomat is bele tudom csempészni a tárgyba. A logófaragás sokkal kötöttebb műfaj, ugyanis nem térhetek el a megrendelt mintától. Van egy videócsatornám is, a SculptorTech, amelyet azért neveztem el így, mert a faragásba az új módszereket is be szeretném vinni. Láncfűrésszel faragok, ami eleve egy új technika, de ezzel is lehet szépen kidolgozott tárgyakat faragni, ilyesmiről én még a környékünkön nem igazán hallottam. A mai világban szinte mindent el lehet készíteni gépekkel, például CNC-marógéppel, de azoknak a tárgyaknak szerintem még sincs akkora eszmei értékük, mint azoknak, amik mögött szükség van a személyre, a gondolkodásra és a kétkezi munkára. 

– Hogyan kezeled a visszajelzéseket? 

– Sok pozitív visszajelzést kapok, fontos számomra a kritika. Számos barátom van, aki művészeti vonalon tevékenykedik, és visszajelez egy-egy munkám kapcsán, de a családom véleménye is érdekel. Ha valamelyiküknek nem nyeri el a tetszését az, amin épp dolgozom, akkor újragondolom, és nem adom ki a kezemből, amíg tényleg olyan nem lesz az eredmény, amire büszke lehetek.

– Láthatjuk valahol a munkáidat?

– Most már járok rendezvényekre, ahol élőben, a helyszínen faragok. Többek között már voltam Hargitafürdőn, a Borvíznapokon meg a kommandói falunapokon (Kovászna megye – szerk. megj.) több száz személy előtt, ahol két-három órán keresztül faragtam. Tehát ha érkezik ilyen jellegű felkérés, annak a szabadidőmtől függően szívesen eleget teszek.