Igazi érzelmi hullámvasút és az időérzékem teljes elvesztése – ezt jelentette számomra a Magasságok és mélységek című film gyergyóremetei premierje. Könnyeket fakasztó, elgondolkodtató és sodró cselekményű alkotás egyszerre – így jellemezhetném röviden Csoma Sándor első nagyjátékfilmjét, amelyben életről, halálról, elengedésről, szabadságról és személyiségfejlődésről egyaránt tanulhatunk.
Nagy várakozás előzte meg részemről ezt a filmet, amelyhez hozzájárult a főszereplő Pál Emőkével készített interjúm, az előzetesek többszöri megnézése, alapos dokumentálódás és Erőss Zsolt teljesítményeinek, életművének ismerete. Mindezek mellé társult az információ, miszerint az alkotás valójában a gyászfeldolgozás lépcsőfokain vezeti a nézőt Sterczer Hilda által, aki két kisgyermekével és mélységes fájdalmával egyedül maradva képes volt arra, hogy végigjárja ezt a nehéz utat, sőt később maga is segítő szakemberré váljon.
Rohanva érkeztem a bemutatóra, kicsit el is késtem, de csak a feliratok maradtak ki, a történet kezdetekor már jelen voltam, és ez a jelenlét végig nagyon intenzív tudott maradni. Már az idejét sem tudom annak, mikor voltam képes arra, hogy a multitasking mókuskerekéből kiszállva, hosszú percekig fókuszáljam a figyelmem egyetlen dologra. Talán már azt is gondoltam, kiveszett belőlem ez a képesség, de örömmel állapítottam meg, hogy „csak” egy magával ragadó alkotás kell ahhoz, hogy sok ideig képes legyek a jelenben maradni. A film lenyűgöző képi világa, finom érzelmi árnyalatai, a karakterek hitelessége és még ki tudja, mi minden tartotta életben a kíváncsiságomat, de úgy éreztem, néhány intenzív pillanat volt csak az a 98 perc.  
A fikciós dráma Sterczer Hilda szemszögéből láttatja a történetet, amelyben a gyászfeldolgozás klasszikus fázisait követhetjük végig, sőt számomra egyértelmű üzenet is megfogalmazódott a folyamatot látva: ha nem tudunk megbirkózni az érzéseinkkel, nem tudunk továbblépni, kérjük szakember segítségét.
A megrázó 2013-as események nyomán, amikor Erőss Zsolt nem tért vissza a himalájai expedícióból, gyermekei számára is nehéz időszak következett: a rendező a legnagyobb alázattal, empátiával mutatja be azt a szavakba nem önthető gyermeki bánatot, amelyet kislánya, Gerda érezhetett édesapja elvesztése nyomán. A filmben a fikciós elemek keverednek a valósággal, mégis érezzük, hogy választ kapunk az élet nagy kérdéseire, és bármilyen fájdalmas a szeretett személy elvesztése, a gyászfolyamat révén el tudjuk engedni őt, és folytatni tudjuk a hétköznapokat.
Az alkotás megtekinthető több romániai nagyváros mozifilmkínálatában, Sterczer Hildát a gyergyóremetei származású Pál Emőke alakítja.