– Tizenhárom éve láttuk először az X-Faktorban. Hogyan befolyásolta a műsor az akkori életét, mit adott önnek? 

– A 2011-es X-Faktor nagyon sokat adott nekem. Nem én jelentkeztem, beneveztek, tehát mondhatom, hogy nem várt siker volt. Tizennyolc éves korom óta énekelek családi rendezvényeken, de a tehetségkutató műsorban való szereplésemet színpadi éneklések, fesztiválos fellépések követték – ez a siker egyik oldala, másrészt nagyon örültem annak, hogy elkezdtek megismerni az emberek. Ha valakinek az a vágya, hogy énekes legyen, akkor az is vágya, hogy ismerjék. Ha adni akarsz, akkor kell egy befogadó közeg, egy közösség, aki örül annak, ha téged lát és hall. Mindez akkor megtörtént, ami nagyon sokat jelentett számomra. Elég zárkózott gyermek és fiatal felnőtt voltam, ebből kizökkentett az X-Faktor. Úgy mentem oda, hogy akartam valamit, de nem találtam az útját. Többször mondták, hogy nagyon szépen énekelek, de olyan, mintha magamnak énekelnék, valahogy nem tudtam elérni az embereket. A 2011-es kiesésemet követően meg kellett keresnem, hogy hol vannak a falaim, amiket le kellett bontsak magamban. Elindultam egy úton, ami az éneklés mellett hangsúlyosan az önfejlesztésről szólt. 

– Mi történt önnel a műsor után, milyen volt az elmúlt tizenhárom éve?

– Énekeltem továbbra is családi rendezvényeken, ritkábban színpadon. 2014-ben férjhez mentem, és még abban az évben megszületett az első fiunk, ekkor hangsúlyosabbá vált a család, a családi élet. Mindig is dilemmát jelentett számomra, hogy ha énekes vagyok, akkor családanyaként helyt tudok-e állni, meg tudok-e felelni az elvárásnak, hogy egyszerre legyek jó anya, jó feleség és akár jó énekesnő is. Magamban azt éreztem, hogy fel kell nőnöm végre, volt egy szép álmom, de most már tegyem félre, mert fontosabb dolgokra kell összpontosítanom. Az éreztem, hogy ha az éneklést ugyanolyan lendülettel folytatom, mint régen, akkor önző vagyok. Ahogy nőtt a kisfiam, visszaálltam énekelni. Még tizennyolc évesen bevettek egy vagány zenekarba, amelybe később visszaálltam. Rengeteg jó közös szereplésünk volt, de bennem csak maradt valami hiány. Azt éreztem, hogy amit elkezdtem, azt tovább kéne vinnem. Nagyobb színpadra vágytam úgy, hogy közben imádtam a rendezvényeket, a zenekart és a zenekarban énekelni.

– Mennyit változott a zenével való kapcsolata az évek során?
– A zenével való kapcsolatom elmélyült. Már másképp hallgatok dalokat, másképp tanulom őket. Már nem éneket tanulok, hanem építkezem. Megkeresem magamban azokat az érzéseket, amiket a dal ki akar fejezni, és próbálom beleépíteni az éneklésbe. Összetettebb lett a kapcsolatom a zenével.

– Tizenhárom év után idén újra jelentkezett az X-Faktorba. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést? 

– Ez egy spontán döntés volt. Érett, motoszkált bennem, aztán egyszer csak kirobbant. Az életem is úgy alakult, hogy erre a döntésre jutottam, de tudatosan nem készültem. Abból a tapasztalatból táplálkoztam, amit az évek során megéltem. Amikor kiderült, hogy bejutottam egy következő válogatóra – mert, ugye, azt a válogatót, amit a tévénézők látnak, megelőzi több előválogató is, amelyeken sikeresen továbbjutottam –, akkor kezdtem el igazán készülni rá, de az ötlet spontán volt. Ugyanakkor nagyon féltem, hogy én soha nem leszek már énekes. Feltevődött bennem a kérdés, hogy mi van akkor, ha én már nem tudok adni az embereknek… Nem szeretnék olyan idős néni lenni, aki azt mondja, hogy bárcsak tett volna magáért valamit! Azt éreztem, hogy nem engedhetem meg, hogy ez a lehetőség elmenjen mellettem. Ezért jelentkeztem. 

– Jelenleg kisgyermeke van, kétgyermekes anyuka. Mi változott, ami miatt most újra a karrierre koncentrál?

– Igen, két gyermekem van, a kicsi jelenleg másfél éves. Most azt érzem, hogy ők nem akadályai semminek, csak az én fejemben voltak azok. Amikor kiderült, hogy bejutottam a válogatóra, és Budapestre kellett menni meghallgatásra, ketten a kicsivel mentünk, repülővel, tömegközlekedéssel, ketten kerestük meg azt a helyet, ahol a meghallgatás volt, ő meg csak nézett csodálkozó szemekkel, és nyugodtan végigülte az egészet. Akkor értettem meg, hogy ha ezt meg tudtam tenni, bármit meg tudok, és a végén kaland lesz az egész, ami bárhogyan is alakul, engem épít.

– Rúzsa Magdi Egyszer című dalát vitte el az X-Faktor válogatójába. Miért ezt a dalt választotta?

– Azért, mert meg akartam mutatni magam egy olyan dallal, amelynek megvan a maga nemes egyszerűsége, és csak úgy tud jó lenni, ha tartalmat teszek mögé. Elvittem egy énekversenyre egy olyan dalt, amelyben nincs brillírozás, nincsen nagy hatásvadászat, hanem, mondhatni, csupasz, és nekem kellett megtöltenem tartalommal, s azt majd átadnom a közönségnek. Ez a dal hatalmas visszaigazolás volt arra vonatkozóan, hogy nyitott vagyok, és képes vagyok adni. 

– Milyen érzéseket keltett önben a mentorok véleménye? 

– Szép visszajelzéseket kaptam, valóban szépeket. Már eleve láttak bennem valamit, ami a dalhoz is kapcsolódik, de megérezték azt a légkört, amit teremteni akartam – ez már sikerélmény. 

– Mi a hosszú távú célja a műsorral?

– Amikor ismét indultam a versenyben, eldöntöttem, hogy ezzel megint csak elindítok magamban egy folyamatot, bárhogy is alakul. A verseny során olyan színpadi produkciókat szeretnék nyújtani, ami nekem is és a közönségnek is ad, ami egy közös, szép élmény tud maradni. Eldöntöttem, hogy bármi lesz, bárhogy is szerepelek, teljesen átadom magam a produkciónak, a szívemből jövőt nyújtom az embereknek.

– Milyen visszajelzések fogadták?

– Olvastam a hozzászólásokat és elámultam, ugyanis elenyészően kevés negatív kritikát kaptam. Számítottam rá, hogy ér majd kritika, de arra kevésbé, hogy ennyi szeretetet, kedvességet fogok kapni az emberektől, ez nekem nagyon sokat jelent. Édesanyáktól is többször kapok üzenetet, elmondják, hogy reményt adok nekik. Azt érzem, hogy amióta ebbe belevágtam, folyamatos támogatást, segítséget és szeretetet kapok még az égiektől is, és mindezért nagyon hálás vagyok.