Hogy miért hasznos? Például azért, mert növekszik a gyermek önbizalma, a jól elvégzett feladat hozzájárulhat a pozitív énkép fejlődéséhez, a „meg tudom csinálni”-érzés kisugárzik, ezáltal más területeken is magabiztosabb lesz. Ügyesedik a mozgása, ízelítőt kap a felelősségvállalásból, fejlődik segítőkészsége, empátiás képessége is. És – nem utolsósorban – egyre önállóbbá válik. Nem véletlen tehát, hogy több pedagógiai irányzatban fontos szerepet kap a házias tevékenységek, háztartási ismeretek elsajátítása. A Montessori-módszer szerint kimondottan ajánlott, ha már az óvodáskorú gyermeket is bevonjuk abba, hogy önmaga körül rendet tartson.

Ezen elv alapján a két-három évestől már elvárható, hogy összeszedje a játékait, vigye a szennyeskosárba a piszkos ruháit. A négy-öt éveseket megkérhetjük saját ágyuk megvetésére, a háziállatok megetetésére – ha vannak, virágöntözésre, kiömlött dolgok feltörlésére, az asztal leszedésére, a mosnivaló szín szerinti szétválogatására is. A hat-hét évesek besegíthetnek a padló felsöprésébe, a zoknik összepárosításába, törülközők hajtogatásába, mosogatógép kiürítésébe, krumplihámozásba, ha kert van, akkor a gyomlálásba, levelek összegereblyézésébe. A nyolc-kilenc évesekre már rábízható a mosogatógép betöltése, a ruhák elpakolása, a portörlés, kisebb vásárlás. A tíz-tizenegy évesek már a fürdőszoba kisebb takarítását, a konyhapult megtisztítását, egyszerűbb ételek (például saláta, zabkása, rántotta) elkészítését vagy a porszívózást is elvégezhetik. Ha már tizenkettő is elmúlt a gyermek, felmoshat, bevonható ablakpucolásba, bevásárolhat lista segítségével, és szükség esetén a kis testvérre is felügyelhet – rövid ideig.

A felsorolásból is kirajzolódik, hogy fontos a házimunka nehézségi fokát a gyermek életkorához, képességeihez igazítani. De ennél talán még fontosabb, hogy milyen a házimunka megítélése a családunkban, milyen érzések, indulatok tapadnak hozzá. Teher a háztartás, mert csak nagyjából egy személyre hárul? Gyakran van morgolódás, veszekedés, rossz hangulat, számonkérés körülötte? Utálatos, lealacsonyító dolognak tartjuk? Ha így van, akkor érdemes lesz átalakítani a dolgokat, mert ilyen körülmények között nehezen érhető el a gyermek bevonódása, jókedvvel végzett segítsége. Ebben az első lépés a munkamegosztás bevezetése korra, nemre való tekintet nélkül. Igen, a fiús édesanyáknak nagy felelősségük van abban, hogy az ő fiaik is a mifelénk még mindig dívó berendezkedést viszik-e tovább, hogy csakis az „asszony” dolga a házimunka, vagy számukra már evidencia lesz, hogy a háztartás azok feladata, akik a házban élnek.
Elengedhetetlen lépés alaposan megvizsgálni azt is, hogy az otthoni teendők közül mi az, ami valóban fontos nekünk és a családnak, és mi az, amit csak azért teszünk, mert „így szokás”. A gyermek, serdülő sokkal könnyebben bevonható a házimunkába, ha azt láthatja a felnőtteken, azt éli meg, hogy a házimunka valami olyan dolog, amelynek az elvégzése az egész család jólléte szempontjából szükséges, lehet néha nem szeretni, és időt is kell rá fordítani, de utána mindannyian élvezhetjük a rendet, a tiszta ruhát, a finom vacsorát. Ha együtt végezzük, hamarabb készen leszünk, és sokkal több szabadidő marad – mindenkinek.
Az sem árt, ha leadunk egy keveset a tökéletességre törekvésből. Ha túl magas elvárásoknak kell megfelelnie a társnak, a gyermek(ek)nek, abból sosem jön ki semmi jó, felejtsük hát el a „nem így kell fogni, én így szoktam”, „ez így nem jó, na add ide, én megcsinálom” kezdetű mondatokat. A türelmet is érdemes gyakorolni, ne legyen baj abból, ha például a kiskamasz csak egy óra múlva viszi ki a szemetet, vagy szombat helyett majd csak hétfőn porszívózza fel a szobáját.
A Montessori-pedagógiából kiindulva készíthet a család közösen egy táblázatot, amelyben mindenki számára egyértelműen látszik, hogy kinek milyen ház körüli tennivalói vannak. Nagyon fontos, hogy soha ne használjuk büntetésre a házimunkát. Ha mégis ezt tesszük, akkor ne is várjuk, hogy magától, jókedvvel kapcsolódjon be a gyermek az otthoni dolgokba. Jutalmat pedig azért nem ajánlott adni a hólapátolásért, fahordásért stb., mert ezzel épp az egész dolog természetes voltát ássuk alá. Dicsérni, megerősíteni viszont érdemes, sőt kell is!