Összeomlásról beszél egy, az edupedu.ro szak­­portálon megjelent friss elemzés: miközben Ro­mániában az SNI-s (románul: CES) gyermekek száma há­rom év alatt megduplázódott, s a múlt tanévre országos szinten meghaladta a 90 ezret, a fejlesztőpedagógusok száma 152-vel csökkent. Igaz, hogy az iskolai tanácsadók is foglalkoznak SNI-s gyermekekkel, de ez a terület sem néz ki jobban – bár 500 tanulóval jár egy tanácsadói hely, az elemzés szerint a múlt tanévben átlagosan 756 gyermek jutott egy szakemberre, és tízből csak három járt ki vidékre. Miközben a 2023-as oktatási törvény vonatkozó paragrafusa az SNI-s tanulók szimpla „megjelölése” helyett egy differenciált, többlépcsős, sajátos igény szerinti személyre szabott támogató pedagógiai beavatkozást fogalmaz meg, ebből eddig nem valósult meg semmi. Ami azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók valódi integrációja a többségi iskolákban csak papíron létezik.

Mind többen nálunk is

Hargita megyében csak az idei tanévben közel 700 SNI-s bizonylatot bocsátott ki a Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ illetékes bizottsága, többségében valamilyen kognitív, mozgásos, érzékszervi, beszédbeli lemaradás, fogyaték, avagy egyéb tanulási, viselkedési, érzelmi rendellenesség miatt – tájékoztatott Szabó Irén Ottilia, az intézmény vezetője. 

– A bizonylatok egy része hosszabbítás – például, ha egy gyermek SNI-s a napköziben, amikor iskolába lép, meg kell újítani –, és 256 új kérelmet iktattunk. Számuk valóban rohamosan növekszik, havonta átlagosan 50-60 dokumentáció érkezik be hozzánk. A három évvel ezelőtti számhoz képest mintegy 400–500-zal több SNI-s tanuló van a rendszerben

– közölte. 

Krónikus szakemberhiány

Jelenleg 2200 tanulónak van szüksége és joga speciális fejlesztésre és szakszerű oktatási támogatásra. De megyénkben ebben a tanévben mindössze 53 fejlesztőpedagógus, 24 logopédus és 73 tanácsadó tanár dolgozik, sok – főleg vidéki – tanintézetbe csak sürgősségi esetben jut el szakember. 

– Az előírások szerint 12 gyermek után járna egy fejlesztő, miközben vannak kollégák, akik 40-50 diákkal foglalkoznak, sokszor csoportosan. Ideális esetben például minden általános iskolában lennie kellene egy állandó fejlesztőpedagógusnak, de legalább 20 új állásra mindenképp szükség van. Ugyanennyi logopédusi és iskolai tanácsadói poszt is hiányzik ahhoz, hogy valós integrációról beszéljünk

– sorolta Szabó Irén Ottilia.

Megnéztük, hogy hány üres állást hirdetett meg jövő tanévre a Hargita megyei tanfelügyelőség. Molnár Szilvia speciális oktatásért felelős tanfelügyelő elismerte, hogy a gyerekek létszámához viszonyítva nagyon keveset: csupán egy-egy végleges kinetoterapeuta, tanácsadó, nevelőtanár és logopédus állás és négy fejlesztői hely pályázható meg. Helyettesítő poszt valamivel több van, a speciális iskolákba keresnek több mint tíz nevelőtanárt és gyógypedagógust, illetve elfoglalható egy tanácsadói, két logopédusi és 4 fejlesztői állás is a megyében.  

A tanárok nem tudják

Az SNI-s tanulók különleges bánásmódot, kiegészítő pedagógiai támogatást igényelnek, személyre szabott oktatási tervre jogosultak, hogy megfelelően teljesíthessenek az iskolában. A romániai tanároknak pedig leginkább arra van szükségük, hogy megtanítsák őket arra, hogyan tanítsák a sajátos nevelési igényű diákokat – derült ki egy nemzetközi tanulmányból. Az Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ igazgatója is a pedagógusképzés ilyen irányú hiányosságait említi a valós integráció egyik akadályának. 

– Ma már alig vannak homogén osztályok. Majdnem mindenütt erősen szórt a gyermekek fejlettségi szintje, adott esetben osztályonként akár 3-4, különböző problémával küszködő tanulóval kell foglalkozni, egyéni oktatási terv, értékelés szerint. Ugyanakkor nagyon sok esetben a tanulási nehézségek mellé súlyos viselkedési problémák is társulnak, amivel nagyon nehezen boldogulnak a pedagógusok

– jegyezte meg Szabó Irén Ottilia. Nagy segítséget jelentene, ha lennének pedagógiai asszisztensek, akik akár a tanórán bent ülve együtt dolgoznának az SNI-s gyermekekkel, megkönnyítve, támogatva a tanító, tanár munkáját, mondta.

Integrálás és diagnózis

Szabó Irén Ottilia szerint integrálni mindenáron nem lehet – gyakran nehéz döntéseket kell meghozni, mert az egész közösséget kell nézni, nem lehet prioritás egyetlen gyermek az összes többi rovására. 

A speciális oktatásért felelős tanfelügyelő szerint is egyre nagyobb kihívást jelent az integráció, például mert nincs elegendő speciális osztály, a többségi iskolák, ha bővítenének is, hely- és megfelelő számú állás hiányában ez nem lehetséges. Molnár Szilvia ugyanakkor nem ért egyet az erősen diagnózisközpontú szemlélettel, úgy véli, hogy egyáltalán nincs rendben, hogy rövid vizsgálati idő után, túl gyorsan „ragasztunk” diagnózist a gyermekre. 

– A köztes kategóriáknál, például amikor nincs értelmi fogyatékosság, hanem különböző tanulási nehézségeket látunk, hatékonyabb lenne az úgynevezett munkadiagnózis, amit külföldön több helyen is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy egy címke helyett információkat kap a szülő és pedagógus arról, hogy mik a gyermek sajátos fejlesztési igényei, mihez képest, milyen módszerrel lehet vele dolgozni. Azt látom, hogy a diagnózis gyakran egyfajta felmentés, mert a szülő hátradől, hogy ez van, a pedagógusok is gyakran belenyugodnak a diagnózisba, és hamar felállítanak egy felső határt, hogy annál tovább nem tud lépni a gyermek. A köztes esetekben nem lenne szabad ezt a felső határt túl gyorsan felállítani, mert ők azok, akik igazán fejleszthetők

– húzta alá a tanfel­ügyelő.