Nyár van, fesztiválszezon, amikor két csoportra oszlik a lakosság: azokra, akik fesztiválokra járnak, és azokra, akik felháborodottan ellenzik ezt a fajta szórakozást. Ilyenkor életre kelnek a városok, fesztiválozó turisták jönnek-mennek, szabadtéri színpadok épülnek, zenekarok hangolnak, önkéntesek dolgoznak több helyszínen. Esténként a zenéé a főszerep, megtelnek a főterek szórakozni vágyó emberekkel, akik teljes joggal engedik ki a gőzt, és jól érzik magukat.
Természetesen vannak kivételek is, ők azok, akik sokkal hangosabbak, mint a szórakozni vágyók: általában a közösségi felületeken vagy a szomszédnak panaszkodnak, hogy ilyen hangos zene mellett nem lehet pihenni, és a fesztiváloknak nincs helyük egy normális városban.
Az igazság bizonyára valahol középen van, illetve olyan megoldásokra lenne szükség, amelyek mindkét félnek megfelelnek – ha van ilyen egyáltalán. Fesztiválok idején nem feledkezhetünk el a gazdasági vonzatról sem, hiszen az ide érkező turisták szállást foglalnak, vásárolnak, étterembe mennek, és ha pozitív fogadtatásban részesülnek, a következő évben is jönni fognak. 
Az elmúlt években több nagy fesztivál is meghonosodott kicsi városunkban, amelyet korábban egyre kevesebb turista látogatott, inkább csak átutazóba jöttek, a gödrökkel tarkított utakon elmerészkedtek a Gyilkos-tóig, majd továbbálltak. Az évek során ez láthatóan változott: minden második évben színházi fesztiválnak ad otthont a város, ilyenkor több napig vendégek sokasága színesíti az utcákat. Az ideérkezők tudják igazán kíváncsian, külső szemmel nézni mindazt, ami számunkra már régóta unalmas és reménytelen… Amióta keresztény zenefesztivál is van a kínálatban, még többen lettek kíváncsiak arra, ami itt történik, s az augusztus eleji összművészeti fesztivál is annyi érdeklődőt vonz, amennyien talán még soha nem fordultak meg nyaranta ebben a városban. A decemberi városnapok elsősorban a helyieknek szól, mégsem tudta évtizedek alatt sem elfoglalni méltó helyét az eseménynaptárban: ha épp nincs, nem hiányoljuk. Jogosan merül fel a kérdés: szeretünk mi egyáltalán szórakozni, vagy inkább csak túlélni próbáljuk a szürke hétköznapokat? Fel vagyunk készülve arra, hogy idegenforgalomból profitot szerezzünk, s ezért kompromisszumokat is vállaljunk? 
Mert nyilvánvaló, hogy ha a hibákat és kellemetlenségeket keressük, találunk belőlük bőven: fesztiválszezonban nehézkes a közlekedés a városban az útlezárások miatt, a buszokat sem a megszokott helyen kell várni, (túl) nagy a nyüzsgés, sok a szemét, és a koncertek zaja még a negyedekben is zavaró.
Bűnbakok keresése és panaszkodás helyett célszerű lenne, ha a felek asztalhoz ülve megpróbálnák pró és kontra érvekkel, észszerűen mérlegelni a nyaranta kialakuló helyzetet, s fontossági sorrendeket felállítva szabályokat hoznának. Hogy a város egy kicsit mindenkié lehessen: az itt élőké, a vendégeké, a turistáké és igen, a fesztiváloké is.