– Mi a jelentősége a legutóbbi romániai népszámlálásnak, és mit lehet, mit kell tudni róla?

– A legutóbbi népszámlálásnak van egy nagyon fontos módszertani jelentősége. Tulajdonképpen ez a népszámlálás, habár nem premierként, de Romániában először próbálta megvalósítani azt, hogy önkitöltős formában regisztrálja magát a népesség többsége. Az is nagyon fontos, hogy ez a népszámlálás foglalta törvénybe módszertanilag azt, hogy aki nem regisztrálja magát, azt beemelhetik az úgynevezett népesség-nyilvántartási és más típusú regiszterekből. Ez azért érdekes, mert Európa-szerte a népszámlálások zöme már hasonlóan zajlik. A regiszterekből, nyilvántartókból körvonalazzák a létező népességet, és utána próbálják 10 százalékos, kisebb mintán lekérdezni, ellenőrizni, hogy a számok mennyire felelnek meg a valóságnak. Egyéb jelentősége az, hogy ezen a népszámláláson a második világháború óta precedens nélküli népességfogyást regisztráltak.

– A számok mennyire tükrözik a valóságot? Lehet-e egy népességet pontosan rögzíteni?

– A számoknak van közük a valósághoz, csak kell tudni, hogyan építik fel. Ugyanis nyilvánvaló, a számok azt tükrözik, hogy hány embert regisztráltak Romániában úgy, hogy román állampolgársága van, vagy külföldi állampolgárként, tartózkodási engedéllyel, életvitelszerűen itt él az országban. Nos, azzal van probléma, hogy tulajdonképpen ezt az életvitelszerűséget nem lehet regisztrálni. Alapvetően nem tudjuk, életvitelszerűen hányan élnek itt, de ezt próbálják megragadni különböző eszközökkel a népszámlálásban. Ezért itt egy picit kételyek merülnek fel, hogy a 19 milliós lakónépességnek mekkora része van itt életvitelszerűen. Kételyek azért is merülnek fel, mert például a külföldi népszámlálások jelentős számú – jelenlegi adatok szerint több mint kétmillió román állampolgárt – regisztráltak saját népességük részeként, és hát Románia 19 millió román állampolgárt regisztrált saját lakónépessége részeként, de lehetnek átfedések, és ráadásul még Németországban – ahol ugyancsak jelentős számú román állampolgár él – nem fejezték be a népszámlálási adatok publikálását.

– A székelyt, mint külön kategóriát, az 1977-es népszámláláskor vezették be. Ez milyen változásokat eredményezett?

– Az 1977-es népszámláláskor a székelyt, mint ahogyan a szászt, a svábot stb., azzal a célzattal vezették be külön kategóriaként, hogy egy kicsit megosszák a német és a magyar közösséget. Az azelőtti népszámlálások – 1948, 1956, 1966 – egy kategóriaként számolták a magyart. ’77 után már bevezettek egy olyan „csavart”, hogy aki székelynek, de magyar anyanyelvűnek vallotta magát, azt külön kategóriába vezették be. Magyarnak csak akkor regisztrálták az illetőt, ha magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Ezzel a módszerrel egy kicsit össze lehetett zavarni azt, akinek nem volt egyértelmű az etnikai hovatartozása. A népszámlálások során ugyanakkor a székelyek száma viszonylag alacsony volt, hol többen, hol kevesebben vallották magukat székelynek, de a számuk egyszer sem érte el az ezret. Fontos hangsúlyozni, hogy az 1977 és 2011 közötti népszámlálások során a magyarral versengő, egyenértékű kategóriaként jelent meg a székely. A legutóbbi cenzus során viszont a magyar egyik etnikai alcsoportjaként szerepelt. Tehát aki székelynek vallotta magát, azt külön is ki lehet mutatni, de a magyar kategóriába teszik be. A legutóbbi összeírás alkalmával még nem tudni, hányan vallották magukat székelynek.

– Milyen népesedési trendek jellemzőek Székelyföldre?

– Székelyföld általában nem áll rosszul népesedés szempontjából – népességrobbanásról ugyan nem lehet beszélni –, viszont a csökkenés mértéke kisebb volt, mint az országos átlag. Sőt, bizonyos értelemben véve volt olyan periódus 2015-ig, amikor pozitív volt a természetes szaporulat, tehát nem ment át fogyásba. Értsd, a születések száma folyamatosan nagyobb volt, mint az elhalálozások száma, még akkor is, ha ez jelentős szaporulatot nem hozott, ugyanis az elvándorlás jelentős volt. 2015-től kezdődően, ami a természetes népességfogyást jelenti, általában közelít az országos átlaghoz, és itt nemcsak a kiemelkedően kedvezőtlen Covid-időszakra gondolok, ez a tendencia már két-három évvel korábban kezdett megnyilvánulni. A népességfogyás európai jelenség, ami alól Székelyföld sem kivétel.

– Az elmondottak tükrében mi a valóság a magyarság lélekszámát illetően?

– A magyarság lélekszáma Romániában nyilvánvalóan attól is függ, hogy mekkora a román népesség száma, ugyanakkor a becslés és az előrevetített statisztikák alapján azt lehet mondani, hogy a magyarság lélekszáma 150–170 ezerrel több, mint ahogyan azt a hivatalos adatok mutatják.