1968 októberében a csíkszeredai gimnázium – akkor líceum – fennállásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepség keretében volt egy díszgyűlés a művelődési ház nagytermében, amelyen meghívottként Szász János is ott volt, és a következő alkalmi versét olvasta fel. Háromszáz év (Az ünneplő csíkszeredai líceumnak) Nem is az elmúlt három századot köszöntjük most, hanem a meghódított időt, a józan ész, a szabad gondolat s az anyanyelv testvéri s testvérekhez kötő méh-melegében fogant jövőt – amit elvenni tőlünk nem lehet: nem századok várnak reánk, hanem évezredek. A műsor után mondtam a Hargita akkori főszerkesztőjének, Albert Antalnak, hogy nagyon tetszett Szász János verse, csak az a baja… hogy nem bírna nyomdafestéket. Mire a válasz: – Az lehet, de a holnapi Hargitában benne lesz. Benne is volt, én kivágtam, és azóta is őrzöm. Ezzel szeretnék tisztelegni a nemrég elhunyt, általam is nagyrabecsült Szász János emléke előtt. Bara Béla, Csíkszereda