borús égbolt
Ha elmúlik karácsony…
Ugye, a cím hallatán a Neoton Familia agyoncsépelt karácsonyi slágere cseng fülünkben? S már lehet, hogy dúdoljuk is a folytatást: „A szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még”. Ezek után adatik a kérdés: vajon égett-e karácsonykor a szeretet lángja? Sikerült-e bár három napig jónak, sőt emberségesnek lenni? Ha igen, akkor hogyan, milyen áron? Vajon mi mindent kellett eltűrni, hogy az ünnep idején béke legyen? Ki tudja?! És azt is, hogy kinek és mennyit kellene változnia, hogy továbbra is kitartson a béke?
Nem a karácsonyt akarom lebecsülni, de motoszkál bennem a kérdés: kell annyi futás, készülődés, utazás ahhoz, hogy az ünnepre minden tökéletes legyen?! Nem tudom, de az biztos, hogy június közepén is lehetne karácsony, sőt szinte minden hónapban. Talán így egyrészt le tudnánk vetkőzni valamennyit az ünnep túllihegéséből, másrészt minőségibb kapcsolataink lennének. És az is lehet, hogy így sikerülne egész évben jónak, jobbnak lenni. Megtörténhetne az is, hogy a nagy ajándékok helyett kisebb kedvességekkel lepnénk meg egymást, de erőteljesebben éreznénk, hogy szeretve vagyunk. Talán még a gyerkőc is jobban értékelné az ajándékokat, aki karácsonykor a szülőktől, nagyszülőktől és keresztszülőktől kap valami meglepetést. No, nem tudhatjuk… De az tény, hogy egy kicsit fura érzés, amikor az ünnep békéje után vissza kell térni a hétköznapokba úgy, mintha semmi sem történt volna. Vagyis, de… mert meghozta a töltött káposzta, a kolbász és a böff a hatását, és felszedtünk néhány pluszkilót. Kár, ha csak ennyivel maradtunk az ünnep után.
Ugyancsak egy karácsonyi dalunkban van a következő részlet: „Ha nincs kolbász a padláson, nem ér semmit a karácsony.” Lehet, hogy ez így is van, és erről inkább csak azok tudnánk hitelesen beszélni, akik (akár itt élnek a közvetlen környezetünkben) mindennap hálásak azért, hogy akad valami harapnivaló, de talán akkor sem sokat ér a karácsony, ha az ajándéközön után egy-két nap elteltével nincs kedves szavunk a társunkhoz, kollégánkhoz, az idegenhez, aki az utcán leszólít azért, hogy megkérdezze, hol van a posta. Figyeljünk arra, hogy az új csodára ne kelljen még egy újabb évig várni! Legyen minden nap karácsony!
Biró István
.jpg)
.jpg)
