enyhe havazás
borús égbolt
Ha
Sportújságíróként az első szabály, amit megtanultam, hogy a „ha” szócskával nem kezdünk mondatot egy sportcikkben. A második szabály: a „mi lett volna, ha” se szerepeljen egy tudósításban. A közéletben a „mi lenne, ha” fogalmat is mellőzöm, mert ez fantazmagória.
Két napja ért véget a jövő évi labdarúgó-világbajnokság európai selejtezősorozatának csoportköre, ma már ismert mind a tíz válogatott neve, amely egyenes ágon jutott ki a katari világeseményre, és tudjuk a tizenkét pótselejtezőst is. Magyarország és Románia nincs közöttük, a két válogatott számára véget ért egy ciklus, és következik egy újabb, immár az Európa-bajnoki részvételért.
A magyar válogatott gyakorlatilag Albánia ellen bukta el a pótselejtezős helyet, az ugyanis korán kiderült, hogy Anglia toronymagasan esélyes a csoportelsőségre. Marco Rossi legényeitől mindenki azt várta, az albánok ellen Elbasanban és Budapesten is nyerjék meg a meccset, de Broja beleköpött a magyarok levesébe, hiszen mindkét helyszínen ő lőtte a győztes gólt. A két vereség két újdonsággal járt: először nyertek az albánok a magyarok ellen, és először győztek Budapesten. És akkor a ha: ha a magyar válogatott legalább egyik meccsét megnyerte volna az albánok ellen, ma selejtezőre készülne a Rossi-legénység. 1986 – ekkor szerepelt magyar labdarúgó-válogatott utoljára világbajnokságon, és legalább még négy év eltelik ahhoz, hogy esélyük legyen egy kijutásra. Negyven év, azalatt egy teljes magyar labdarúgó-generáció nőtt úgy fel, hogy vébét csak tévében láttak.
A román válogatott sem dicsekedhet a vb-selejtezőket követően. Talán a legkönnyebb selejtezőcsoportba sorsolták Mirel Rădoi legényeit, a németek mögött sokan biztosra vették a románok második helyét. A két német sikerrel talán számoltak Bukarestben, de az örményországi vereséggel, valamint az Izland és az Észak-Macedónia elleni döntetlennel nem. Nos, ha Rădoi tanítványai az utolsó előtti meccsen nyertek volna Izland ellen, ma ők is a pótselejtezőre készülnének. De nem így történt, és az utolsó, illetve a következő lehetséges román világbajnoki részvételig legkevesebb huszonnyolc év telik majd el. Ez is majdnem egy teljes futballistagenerációt jelent, akik számára csak egy álom marad a sportági világbajnokságon a részvétel.
Mind a magyar, mind a román válogatott számára egy új ciklus kezdődik, amit az elmúlt időszak hibáinak kijavításával kell kezdeni. De szem előtt kell tartani a következő, sportberkekben gyakran elhangzó aranymondást: a győzelmet nem kell, a vereséget pedig nem lehet megmagyarázni. Ez érvényes a hétköznapi életben is azzal a módosítással, hogy a sikert nem kell, a kudarcot pedig nem lehet megmagyarázni. Utóbbiból pedig jó tanulni, ám a legjobb, amikor más kudarcából tanul az ember.
Kopacz Gyula
_web.JPG)
