borús égbolt
Gyógyszer-kálvária
Annak idején, azaz jó két hónappal ezelőtt a kormány bejelentette abbéli szándékát, hogy a generikus gyógyszerek árait 35%-kal csökkentik. Erre vonatkozóan március 1-jét jelölték meg (lehetséges) határidőként. Már akkor egyes piaci elemzők, gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók, de a betegek érdekképviseletei úgy vélekedtek, hogy a kilátásba helyezett intézkedés nyomán bizonyos gyógyszerek gyakorlatilag el fognak tűnni a piacról. Ez be is következett, legalábbis sokan ezt állítják, köztük a Betegvédelmi Országos Egyesület (ANPP) elnöke, Vasile Barbu is, aki állítása szerint február elején mintegy 1500 májcirrózisban szenvedő beteg kezelése volt problematikus a megfelelő gyógyszerek hiányában. Február 27-én látott napvilágot az az értesülés, miszerint egyes nagy nemzetközi gyógyszergyártók annak okán, hogy számukra a romániai árak nem megfelelők, jegyzéket intéztek az Országos Gyógyszerügynökséghez (ANMDM), amelyben jelezték, hogy a piacon lévő 6800 gyógyszer közül 1200-at visszavonnak. Más: míg 2015 elején a Romániában bejegyzett gyógyszerek száma meghaladta a 6000-et jelenleg azoknak mintegy 25%-át a gyártók hivatalosan visszavonták. Anélkül, hogy további részletekbe bocsátkoznánk, nyomatékolandó, hogy a gyógyszerellátás buktatói nem új keletűek. Annak igen sokrétűek és a kívülálló által nemigen átlátható okai vannak. Tény, hogy az akadozó ellátás, illetve egyes gyógyszerek eltűnése a piacról jobbára a hazai gyógyszerár-megállapítási mechanizmussal hozható összefüggésbe. Ezt tetőzi a gyógyszerek párhuzamos exportja is. Ami az ármegállapítást illeti, a mindenkori kormányzati szándék az volt és az is maradt, hogy minden egyes gyógyszer ára a legkisebb legyen: 12 azon európai országra „tekintve”, amelyek esetében a legolcsóbbak a termékek, kerül kiválasztásra a legkisebb ár. Leegyszerűsítve a dolgokat lényegében arról van szó, s az ármegállapítással kapcsolatos jogszabályozások kiindulópontját ez az elvárás képezi. Ez önmagában még nem lenne kifogásolandó, elítélendő, de a kellő rugalmasság és körültekintés hiánya hátrányos helyzetbe hozza, hozhatja a gyógyszergyártókat, a gyógyszerforgalmazókat, s végső soron a gyógyszertárakat is. Mindezt tetőzték olyan hatósági intézkedések, amelyek sokak által érthetetlen módon korlátozták a gyógyszertárak készletezési mozgásterét. Ugyanakkor bizonyos értelemben a hazai jogszabályozás hozzájárult a hatóságok által kifogásolt párhuzamos export fokozódásához. Utalnunk kell arra is, hogy az említett exporttevékenység nem sért uniós normákat, sőt annak betiltása ilyen körülmények között nem is lenne szerencsés. (Amúgy a párhuzamos export keretében a múlt esztendőben a hazai piacról 20 országba jutottak el gyógyszerek, a legtöbb Németországba, Dániába, Svédországba és Nagy-Britanniába.)
Az egészségügyi minisztérium a minap újabb adminisztratív eszközökkel rukkolt ki: a Hivatalos Közlöny március 15-i számában jelent meg a gyógyszerkészletek megfelelő és folyamatos biztosítási kötelezettségére vonatkozó, 2017/269-es rendelet, valamint a különleges igényekre vonatkozó gyógyszerellátással kapcsolatos, 2017/272-es rendelet. Mindkét rendelet jogalapját az egészségügyi reformra vonatkozó, utólag módosított és kiegészített 2006/95-ös törvény egyes előírásai képezték. (Amúgy a 2017/272-es rendelet révén módosították és kiegészítették a hasonló jellegű, eddig is hatályos 2013/85-ös miniszteri rendeletet.) De ha már a jogalapnál tartunk, akkor kissé furcsállandónak, illetve nevetségesnek tartjuk, hogy a gyógyszerkészletek biztosítására vonatkozó új miniszteri rendelet, a 2017/269-es jogalapja közt szerepel a törvénynek a szándékos túlzott gyógyszerfogyasztásra vonatkozó szakasza (a 699-es) is. A miniszter annak idején e rendelet tervezetével kapcsolatosan azt hangsúlyozta, hogy annak értelmében prioritást fog képezni a lakosság gyógyszerellátása, s az elejébe kell kerüljön az exportnak. Hogy ez mennyiben fog sikerülni, majd megválik. Egyelőre marad a bizonytalanság, s az, amit némelyek gyógyszerellátási kálváriának, mások némi túlzással gyógyszerellátási krízisnek tartanak. És mi lesz az árakkal? Sorin Grindeanu kormányfő február 20-án a következőket hangoztatta: „Az árakat annak megfelelően kell meghatározni, ahogy azt mi javasoltuk a kormányprogramban. De egyetértésben a páciensekkel és a gyártókkal is. Tudom, hogy mindannyian ellenzik az árcsökkentést. Február 27-én Florin Bodog egészségügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a gyógyszerárak csökkentésére vonatkozó intézkedés nem arra hivatott, hogy kiegyensúlyozza a költségvetést, hanem arra, hogy azt „megérezze a páciens zsebe”. Elismerte azt is, hogy az Unión belüli export törvényes, az nem tiltható meg, vagy ha igen, csak kivételes esetekben és rövid időre. Mindebből kiindulva szerinte szabályozni kell a szükségletek biztosítását, hisz végeredményben közszolgálatról van szó. Nos, állítólag ezt a célt szolgálta, szolgálja a már említett 2017/269-es szaktárcai rendelet. Közvetlenül nem tartozik a vázolt témához, de érdemes megemlíteni azt is, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár idei költségvetésében 4,9 milliárd lejt irányoztak elő a személyi hozzájárulásos vagy anélküli gyógyszerekre, 0,4 milliárd lejjel kevesebbet, mint 2016-ban. Ugyanakkor azonban 0,6 milliárd lejjel (2,7 milliárd lejről 3,3 milliárd lejre) emelték meg az országos egészségügyi programok keretében a krónikus betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerekre előirányzott pénzalapot. Ezzel a két pénzösszeggel a biztosítópénztár a gyógyszerpiac legnagyobb kliensévé vált, legalábbis képletesen fogalmazva. Ám ettől függetlenül a gyógyszerpiac „láza” nem biztos, hogy csökkenni fog…
Hecser Zoltán
.jpg)
.jpg)
