A magyarországi Balla Tiba évek óta szervez gyógyító táborokat gyerekeknek és felnőtteknek Varságon, Oroszhegyen és Farkaslakán. Legutóbb februárban a felnőttek vonultak vissza a Fehér-Nyikó völgyébe, hogy részt vegyenek az ötnapos jeges terápián a vadonban. – Évek óta foglalkozik gyógyítással. Hogyan kezdődött? Milyen módon segít, milyen gyógymódot alkalmaz? – A gyógyulás folyamatát, hogy hogyan tudjuk testünk öngyógyító mechanizmusát támogatni, azt magamon tanultam meg. Nagyon súlyos, kómával, bénulással, agykárosodással járó koponyasérülést szenvedtem, a szívem is leállt öt percre. A balesetet követő hét napban éltem át furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokat. Ott, akkor történt bennem valami, amit a mai napig érzek, érzékelek, de nem tudom szavakba önteni, megfogalmazni. Ebből a sérülésből a nyolcadik napra teljesen felgyógyultam. A bénult bal oldalam újra tökéletes lett, az agyi MR is azt mutatta, hogy minden helyreállt. Az orvosok nem értették, mi történt. Ők azt mondták, hogy fél év a rehabilitáció időszaka, és készüljek fel, mert maradandó károsodásra is számíthatok. Tizenhárom évig nem foglalkoztam ezzel a hirtelen gyógyulással, inkább próbáltam magamban éltetni a „régi” embert, aki a sérülés előtt voltam, de azután összeomlott minden bennem és körülöttem. Ekkor még nem tudtam, hogy a régi én meghalt bennem, és aki most vagyok, az egy teljesen új ember, más értékrendekkel. Ekkor kaptam egy lehetőséget és részt vettem a pránanadi egyes fokozatának avatásán. Ott azonnal tisztán éreztem, hogy itthon vagyok, hazaérkeztem. A kettes fokozat avatásán már tudtam, hogy gyógyítással fogok foglalkozni. Az avatás utáni meditáció közben egy belső hangot hallottam, hogy most meggyógyítom a gerincemet súlyosan korlátozó porckorongsérveket, amiből három derék tájékon, kettő pedig a nyaki csigolyáknál alakult ki. Mozdulatlanul, fekvő helyzetben, tudati szinten végigsétáltam a csigolyákon, a kiálló porckorongot visszanyomkodtam, amit nem tudtam visszanyomni, azt levagdostam. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb meditációja, ugyanis azóta teljesen tünet- és panaszmentes vagyok. Nem tudom pontosan, mi történt, talán nem is fontos. Utána elkezdtem tudatosan használni az energiákat, miközben több módszert is megtanultam. Nem éreztem magaménak ezeket a technikákat, mert hiányosságokat véltem felfedezni bennük, ezért a megérzéseim alapján kezdtem kezelni az embereket. Közben kifejlesztettem saját módszeremet, amit hét éve alkalmazok és oktatni is elkezdtem. Az Urusos nevet adtam a módszeremnek és a gyógyító táboroknak. Tizenkét éve gyakorlom a medvéken és a pásztorkutyákon a mentális kommunikációt, ami szerintem a gyógyítás alapja, és amit a beteg, sérült, epilepsziás gyermekeken is jó eredményekkel használok. – Miért az Urusos nevet adta a terápiának és a tábornak? – Az Oroszhegy felett fekvő nagy fennsíkon, Kápolna-mezőn található egy gyógyforrás (az Urusos kút), melyhez ezer éve minden Úr szeredáján feljár a nép és felviszi beteg gyermekeit füröszteni, mivel e forrásnak köszönhetően csodák, nagy gyógyu- lások történtek. A hagyomány szerint ez onnan ered, hogy Szent László király kardjával forrást fakasztott, és ott fürdött. A forrás mellett egy kápolna romja is megtalálható, ahol évszázadokon keresztül búcsúkat tartottak. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy Oroszhegy polgármestere engedélyezte az Urusos név használatát, mivel a gyógyító gyermektábor megszervezésének ötlete ebben a faluban fogant meg bennem, tíz évvel ezelőtt. Székelyföld nekem örök szerelem. Tíz éve Oroszhegyen kezeltem néhány gyermeket. Egy anyuka kért meg, menjek át a szomszédba, ahol van egy tízéves kislány, és nem tudják, mi a baja, mert születése óta furcsán viselkedik. Ez a kislány nagyon megérintett. Autisztikus tünetei voltak, egész nap fel-le járkált a lakásban, nem kommunikált, az érintést sem fogadta el senkitől, ezért a tisztálkodása, öltöztetése is nagyon nehézkes volt. A faluban nem is nagyon tudtak a kislány létezéséről, mert szinte nem is járt a kapun kívül. A szülők szégyellték a sorsukat. Ekkor döntöttem el, hogy segíteni próbálok a hasonló sorsú gyermekeknek, és egy székelyvarsági apuka segítségével szerveztük meg az első két jótékonysági gyógyító tábort Székelyvarságon. Ezután alapítottam meg a Gyógyító Energia Alapítványt. Azóta a további táborokat már az alapítvány keretein belül szerveztem, melyeknek a helyszíne a székelyudvarhelyi Hintó panzió volt, két éve meg a gyógy- és elvonuló központom. – Mit kell tudnunk a farkaslaki Urusos-Nagymedve Gyógy- és Elvonuló Központról? – Nagyon sok szülő hordta hozzám Budapestre gyermekét Hargita megyéből, és egyszer egy apuka megkért, jöjjek el hozzájuk kezelni Csíkszeredába, és szól még más családoknak is. Így nem kell a gyerekeket utaztatni, és költeni sem kell szállásra. Utána megkértek Székelyvarságon, majd Oroszhegyen, és így tovább. Nagyon régi álmom volt, hogy a gyógyítást szeretném kivinni a természetbe. Fancsali István, a Gordon Vadásztársaság elnöke mutatott nekem egy tisztást a Fehér-Nyikó völgyében, amiben azonnal megláttam azt, ami évek óta a lelkemben van. A farkaslaki közbirtokosságtól megkaptam az engedélyt, hogy ezt a két nagy jurtából álló gyógyközpontot létrehozzam. – A Gyógyító Energia Közhasznú Alapítvány évente több alkalommal szervez ezen a helyszínen táborokat. Kik vesznek részt ezeken az eseményeken és milyen céllal? – A gyógyítás mellett különböző programokat szervezek: gyógynövénytáborokat, női elvonulásokat, nyomkereső táborokat és belső csendes elvonulásokat. Az alapítványommal Gyulán is szervezek gyermektábort, ahova a székely családok, gyermekek kicsit kimozdulhatnak. Mivel egy beteg gyermekkel sokan helyhez vannak kötve. És most már a természetben az elvonuló központban is szervezek tábort, ami azért különleges, mert egy hetet megszakítás nélkül a vadon energiájában lehetnek a gyerekek, és így kapják a különböző manuális és energiakezeléseket. Minden évben az egyik tábort a Szent Ferenc Alapítvány farkaslaki, oroszhegyi és felsősófalvi gyermekeinek szervezem, ahol inkább a gyermekek lelkét gyógyítjuk. – A februári jeges elvonuláson készült kisfilmen ismert személyek is feltűnnek. Nyilvánosan ezek a szeánszok, külső személy is jelentkezhet a terápiára? – A jeges elvonulást Pasztyerik Feri barátommal találtuk ki, együtt szervezzük. Ő nyolc éve gyakorol a hideggel. Egymást segítve, támogatva minden könnyebb, bár azt tudni kell, hogy a döntés, hogy alámerülök a jeges vízben, annak egyéninek kell lenni. Idén Palya Bea is velünk tartott. Nagyon tiszteltem a bátorságát, kitartását. Bárki benevezhet az elvonulásra. Vannak visszatérő gyakorlók, de mindig van öt-hat új és kezdő jelentkező. – Mire jó a jeges terápia? – Többféle módszer, gyakorlat van, ami a hideget használja, de azok többnyire mesterségesen teremtett közegek. A természetben megélt hideg impulzusok nemcsak a testünkre hatnak, hanem a szellemünkre és lelkünkre is. A jeges patakvíz, a jeges vízesés oly mértékben stimulál, hogy a központi idegrendszer feltolja az immunrendszer működését. Sokan jönnek gyógyulni vágyók. Például: pajzsmirigy, amputáció utáni rehabilitáció, pánikbetegség, depresszió, gerincbetegségekkel és nőgyógyászati problémákkal küzdő emberek. Sokan azért jönnek, mert mindig fáznak. Ez a mottóm: A hideg sokszor fáj, mégis gyógyít. Jeges vízben nyugodt, szabályos légzés mellett az izmok ellazulnak, az energia, a belső hőtermelés aktiválódik, így a felfokozott keringés stimulálja, erősíti a központi idegrendszert, üressé teszi az elmét. Zihálással, feszes tartással, befeszült izmokkal a jeges víz csak fárasztó küzdelmes harc lesz a testnek, elmének.

Nagyálmos Ildikó