Még most is nagyon sok gyermek olyan mélyszegénységben él, hogy komoly fejtörést okoz a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak, hogy miként segítsen rajtuk. Ezek folyamatos dilemmát jelentenek, egyik sem fehér-fekete eset, nincs megfelelő recept a problémára, a nyomás állandó – mutatott rá Elekes Zoltán, az intézmény vezetője. Elmondása szerint az elmúlt években csökkent a családjukból kiemelt gyermekek száma, de helyzetük így is megrázó. Elekes Zoltánnal a családjukból kiemelt gyermekeket érintő különböző rendszerek működéséről, helyzetéről beszélgettünk.  A nehéz sorsú, vagy éppen otthonban nevelkedő, gyerekekről kérdeztem Elekes Zoltánt, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjét. Alaposan beavatott a gyermekvédelmi rendszer működésébe. – A gyermekvédelmi rendszerbe többféle úton, módon kerülnek be a gyerekek. Egyrészt – nevezzük könnyebben kezelhető esetnek –, a szülők kérnek meg, hogy helyezzük el a gyerekeket, mert valamilyen okból adódóan nem tudják nevelni őket. Például az anyuka kéri, hogy a csecsemőt helyezzük el hivatásos nevelőszülőnél. Nem adottak a körülmények, hogy a szülészetről hazavihesse – kezdte beszélgetésünket Elekes Zoltán. Ebben az esetben a szülő beleegyezésével vagy kérésére, a Megyei Gyermekvédelmi Bizottság dönt a gyermek sorsáról. Hasonlóképpen szülői kérésre, vagy beleegyezésükkel nagyobb gyerekek esetében is a bizottság dönt. Másrészt előfordul, hogy a szülők egyszerűen elhagyják a gyereket, otthagyják a kórházban. – Szerencsére az idén jelentősen visszaszorult az ilyen esetek száma, viszont az elmúlt években súlyos jelenségnek számított – mutatott rá az igazgató. Ilyen esetekben sürgősségi rendelettel helyezik el a gyermeket a nevelőszülőnél. Később viszont szükség van törvényszéki megerősítésre is. Akadnak olyan esetek is, amikor a polgármesteri hivatal jelez, egy-egy családban probléma van, és a gyermeket ki kell onnan emelni. Nem kapnak megfelelő ellátást, veszélyeztetve vannak. Az iskola, vagy akár a gyermek közelében élők is jelezhetik a Szociális és Gyermekvédelmi Hivatalnak, hogy baj van. – Polgári kötelesség, aki látja, hogy a gyermek jogai súlyosan sérülnek, tegyen bejelentést nálunk. A bejelentést megtehetik az ingyenes, sürgősségi vonalon, de papíron vagy villámposta formájában is jelezhetnek – részletezte az igazgató. Majd folytatta. – A bejelentések nyomán kivizsgáljuk a körülményeket, kikérjük a településen dolgozó szociális munkás véleményét is. A beszélgetés, illetve a tapasztaltak alapján hozzuk meg a helyzetnek megfelelő döntést. Sajnos előfordul, annyira súlyos a helyzet, hogy nem tűr halasztást, olyankor azonnal lépni kell. Hogyha a szülő nem egyezik bele a gyermek kiemelésébe, a törvényszéken kérjük, hogy elnöki rendelettel tegyék ezt lehetővé, így viszonylag hamar tudunk lépni – ecsetelte a rendszer működését Elekes. Beszámolójából kiderült az is, hogy többnyire ebben a három esetben avatkozik közbe a gyermekvédelmi hivatal, és kerül be a gyermek az állami rendszerbe. Az örökbefogadás Az örökbeadás folyamata több lépésből, gyakorlatilag két párhuzamos eljárásból áll, amelynek egyike a gyermek sorsát érinti, a másik pedig az örökbe fogadó szülőknek szól. A gyermekeket csak jogerős törvényszéki végzés birtokában lehet örökbe adni. A végzés kibocsátásához két lehetséges út vezet. Az első, amikor a szülő önként mond le gyermekéről. Ennek is van türelmi ideje. Ezalatt megondolhatja magát a vér szerinti szülő – tudtam meg az igazgatótól. Ez általában nem jellemző. – A másik útja, hogyha a gyermek már a mi rendszerünkben van, és a szülő nem tesz lépéseket, hogy a körülményeken változtasson, nekünk kötelességünk a bíróságtól kérni, hogy a gyermek számára megnyissák az örökbe adási folyamatot – jegyezte meg Elekes Zoltán. Hozzátette: jelen pillanatban száz gyermek szerepel az adatbázisukban. Az örökbe fogadó szülők esetében az eljárás az igazgatóság felkeresésével kezdődik, ahol az érdeklődő szülők teljes körű tájékoztatást kapnak. A továbbiakban felmérik az örökbe fogadó család helyzetét, ők képzésen vesznek részt, amelynek befejezése után örökbe fogadó szülőnek nyilvánítják őket. Utána kezdődhet a két fél közötti úgynevezett találtatás. Elviekben mindig a gyermeknek keresnek szülőt, és nem fordítva. Jelenleg 48 örökbe fogadó család szerepel az igazgatóság nyilvántartásában. Idén 27 gyermeket fogadtak örökbe, ami nagyon pozitív dolog az intézményvezető szerint. – A rendszerben található gyerekek számára a cél elsősorban minél családiasabb légkört kialakítani, vagy akár – ami egyébként kiemelt célunk is –, hogy az otthoni környezetbe visszaengedjük, hogyha a szülők változtattak a körülményeken. Több alternatíva áll rendelkezésünkre, ugyanakkor a prioritás mindig a családtípusú megoldás keresése – fejtette ki Elekes. Ez alatt azt kell érteni, hogy amennyiben a szülők nem tudják nevelni a gyereket, akkor testvéreiknél vagy más rokonaiknál helyezik el őket. Természetesen ennek is van hivatalos, a bíróságon keresztül történő útja, és a nevelést vállaló személy szociális támogatásban is részesül. – A környéken 180 ilyen típusú gyermekelhelyezésünk van. Hogyha erre nincs mód, mert a gyermeknek nincs olyan ismerőse vagy rokona, aki vállalná nevelését, akkor a hivatásos nevelőszülői rendszerben is el lehet helyezni. Az előbbihez képest utóbbi esetében abban áll a különbség, hogy itt a szülő a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazottja. A gyermekeket a nevelőszülők saját otthonukban nevelik. Hargita megyében jelenleg 400 gyermek él nevelőszülőknél – tette hozzá a gyermekvédelmi igazgató. A harmadik lehetőség az úgynevezett családi típusú gyermekotthonokban való elhelyezés, mivel a nagy létszámú árvaházak megszűntek. A megyében a gyermekvédelem tulajdonában összesen negyven ház van, ahol kis létszámban hattól tizenkét főig nevelkednek a gyermekek. A nevelők váltásban dolgoznak. Nagyjából egy nevelő van a gyermekekkel, de ez is óriási erőfeszítés, hiszen azt jelenti, hogy egy otthonban legalább öt nevelőnek kell dolgoznia, hogy a napi 24 órát és a hétvégéket is le tudják födni és szabadságra is el tudjanak menni a hivatásos nevelők – részletezte a rendszer működését Elekes Zoltán. – A megyében van néhány átalakulóban lévő nagyobb gyermekotthon, a székelykeresztúri, ahol két családi otthon és egy nappali foglalkoztató központ fog létrejönni. Hozzáteszem, itt súlyos fogyatékkal élő fiatalok laknak. De említhetném Bélbort is, ahol hasonló folyamat zajlik, ezek a gyermekek többnyire speciális iskolába járnak, illetve a megyében még Oklándon van nagyobb központ – fűzte hozzá. Az igazgató még elmondta: a fent említett gyereklétszámok közvetlenül a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatósághoz tartozó intézmények adatai. Azonban a megyében több civil szervezet is működik, például a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak is vannak otthonai, az Ora Internationalnak Gyergyószentmiklóson, ezekben további 180 gyermek él. Az intézmények működésére létezik állami támogatás, ami azonban csak a tárgyi költségeket fedezi, a gyermekek elhelyezését illetően az ő esetükben is a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság az illetékes. – Az otthonok mellett nagyon fontosak a nappali foglalkoztatási központok. A gyermekvédelmi igazgatóság statisztikái alapján több mint hétszáz gyermekkel foglalkoznak. Ez azért jó, mert szűrőként működnek, a gyermekek nem kerülnek olyan hamar intézményes ellátásba. Hiszen amelyik gyermeknek otthon nem jut meleg étel, és nincs, aki vele tanuljon, annak az ilyen jellegű nappali központ segíthet a probléma orvoslásában. Támogatjuk, hogy minél több ilyen központot hozzanak létre, ám ez elsősorban az önkormányzatok feladata. Szolgálatot itt is leginkább a Caritas és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány dolgozói teljesítenek. Ezek a szervezetek mind fontos részei a rendszernek – nyomatékosította Elekes. Mi vár a gyerekekre, ha kikerülnek a rendszerből?   A gyermekvédelmi rendszerből, a gyermekek három módon kerülhetnek ki: örökbe fogadják őket, visszakerülnek vér szerinti szüleikhez, illetve az utolsó eshetőség, felnőnek és felnőttként, tanulmányaik elvégzése után kell a rendszerből kilépjenek. A kilépésnek tág határokat enged a törvény, ily módon is segíti ezeket a fiatalokat. Bár tizennyolc éves koruk után már nem gyermekek,  mégis hogyha nappali tagozaton továbbtanulnak, akár 26 éves korukig maradhatnak, még az egyetemet, de a mesterképzőt is el tudják végezni. – Azonban hogyha valaki befejezte a tanulmányait, de nincsenek meg a szükséges feltételek, a munkahely, a lakás hiányzik, akkor még további kétévnyi utógondozást is kérvényezhet. Ilyenre is volt már példa, amikor tényleg egy kevés segítségre volt szükség, hogy a fiatal önálló életbe kezdhessen. Próbáljuk az önálló életvitelre nevelni őket, szakmai segítséget is igyekszünk nyújtani számukra – részletezte a fiatalok rendelkezésére álló lehetőségeket Elekes Zoltán. Hozzátette: a fogyatékkal élők számára, akiknek még nehezebb később a helyzetük, vannak védett otthonaink, hogy minél függetlenebbé váljanak. Neveltjeinkkel kapcsolatban megjegyezte: később képesek megállni helyüket a nagyvilágban. Mint részletezte: itthon éri őket megkülönböztető bánsámód, viszont szerencse, hogy ma már külföldön is lehetőségük van munkavállalásra, és sokan élnek is vele. Köztudott, hogy jövedelemszintjük alacsony, a minimálbér semmire sem elég. Nem lehet önálló életet kezdeni belőle. Nyugat-Európában óriási a munkaerőigény, és ezek a fiatalok egymást segítve szereznek munkát és támogatják egymást a külföldi munkavállalásban. – A Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság tevékenységi profilja jóval szerteágazóbb annál, mint amiről most beszélünk, hiszen felnőttotthonokat is működtetünk, sok olyan terület van, amit el kell látnunk. Idetartozik a családi erőszak áldozatainak segítése, a fogyatékos személyek besorolása és jogaik biztosítása – több mint 11 ezer fogyatékkal élő felnőtt, illetve ezerháromszáz gyermek van a megyében. Az örökbe adási folyamatnál is más szakemberek dolgoznak, külön osztályok vannak a sürgősségi esetekre, az adatok feldolgozására és elbírálására. Az igazgatóság kötelékében közel nyolcszáz személy dolgozik – részletezte az igazgató. Források a működéshez  A Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság fenntartási költségeit elsősorban az állam finanszírozza, ugyanis az állami rendszerhez tartozik, viszont az utóbbi években folyamatos problémák adódtak ezen a téren. Ennek fő oka, hogy nincs egységes támogató, az állam is ad valamennyit, a megyétől is kapnak résztámogatást. – Valószínű, egyszerűbb lenne, ha a tanügyi rendszerhez hasonlóan bár a személyzet bérezésére egy helyről jönne a pénz – vélte Elekes. Az igazgató arról beszélt, hogy szerinte mi állhat a rendszeresen visszatérő finanszírozási gondok mögött. – A Gyermekvédelmi Igazgatóság diszkrétebb munkát végez, ami nem látványos, viszont hogyha nem lennénk, és az utcán elhagyott gyerekek kószálnának, súlyos állapotban lévő fogyatékkal élők szenvednének, mindenkinek feltűnne. Az igazgatóság munkatársai nehéz döntéseket kell hozzanak, hiszen tudjuk, hogy a gyerekeknek mindig jobb a szülőkkel, még hogyha szegénységben is, mint egy rendszerben. Viszont hogyha baj történik egy családban, akkor minket is felelősségre vonnak, hogy miért nem léptünk idejében. Ha idejönne egy skandináv vagy nyugati szociális rendszerben dolgozó szakember, és látná, mi történik, milyen körülmények között élnek sok esetben egyes családok, a gyereket azonnal kiemelnék onnan. Ott más a helyzet. Ami ott elfogadhatatlan, itt mérlegelésre szorul. Akkor avatkozunk be, hogyha a gyermeket elhanyagolják, vagy éppen fennáll a családon belüli erőszak esete, vagy az alkoholizmus – fejtette ki az igazgató. Hozzáfűzte, olyan hálózat kialakításán dolgoznak, ahol a rendszerben élő személyeknek minél több élményt és örömet tudnak biztosítani. Minden évben tehetségnapokat is szerveznek a számukra. Mindegy, hogy zenéről, színjátszásról vagy éppen sportról van szó, akiben van akarat és ambíció, igyekeznek segíteni, ilyenkor jól jönnek civil kezdeményezések is. A pályázati lehetőségeket is igyekeznek kiaknázni. Erasmus-programok segítségével biztosítják a szakemberek képzését, hiszen a szakképzett személyzet nélkülözhetetlen. Kérdésemre az igazgató azt is elmondta, szerinte hogyan lehetne elérni, hogy minél kevesebb gyermek kerüljön otthonba. Véleménye szerint nem az anyagi szempont az elsődleges, bár az egyre nagyobb számú külföldi munkavállalás révén javulnak az anyagi feltételek is. – Nagy hiányossága a romániai szociális rendszernek, hogy nincsenek családsegítő szolgáltatások. Hogyha egy édesanyát meg kell tanítani arra, hogyan is kell a gyermekről gondoskodni, akkor kellene ilyen jellegű szolgáltatás. A szülő eljárna erre a foglalkozásra, így elejét lehetne venni annak, hogy a gyermek bekerüljön a rendszerbe. Amennyiben az alkoholizmusban szenvedő személyeknek lenne lehetőségük kezelni a problémát, az ebből adódó családon belüli gondok is megoldódnának. Sajnos ilyen téren hiányoznak az alapszolgáltatások. Ezek a családközpontú szolgáltatások jelentős változást eredményezhetnének a társadalmunkban. Persze ez is változik, viszont nem győzöm hangsúlyozni, még most is nagyon sok gyermek él mélyszegénységben, és komoly fejtörést okoz sorsuk megnyugtató rendezése. Ezek folyamatos dilemmát jelentenek, egyik sem fehér-fekete eset, nincs megfelelő recept a problémára, a nyomás viszont folyamatos – mondta beszélgetésünk végén Elekes Zoltán.

Vlaicu Lajos